Ozsgyáni Mihály: A fátylam kicsit oldalra billent

Bedő J. István |

A szerző június 9-én 16 órakor dedikálja művét az Ünnepi könyvhéten, a Rózsavölgyi (49.) pavilonnál (Vörösmarty tér)

Lehet-e így egyáltalán élni, merül fel a kérdés az olvasóban, mire eljut a könyv utolsó tíz oldala ELÉ. Azért oda, mert azért a vége megadja a választ. Nem lehetett.

Ozsgyáni Mihály, úgy tűnik, napjaink Pallasz Athénéje, nem tudok róla, hogy korábban ugrabugrált volna, az első művével mégis simán átvitte az öt méterre tett lécet. Helyből. A fátylam kicsit… történetét a Szívós család legfiatalabb tagja meséli el, aki olyan 9-10 éves lehet, igazából a nevét sem tudjuk, csupán egyszer említődik, hogy ő lenne a Szöcske.

Nem mindennapi család ez a Szívósoké és összes oldalágaié – azazhogy (és ez a borzasztó) rettentően, velőig hatóan mindennapi. Szöcske ebben él, tehát semmi meglepőt vagy kivetnivalót nem talál abban, hogy 1. A családban mindenki iszik mint a gödény, az egyik szereplőnek reggelenként mindig van húsz perc az életében, amikor apaszerepet ölt; 2. Mindenkit vernek – azazhogy a férfiak mindig verés útján stabilizálják a hierarchiában elfoglalt helyüket; 3. A szóba jöhető férfiak mind erőszakosak, legtöbbször veszettül féltékenyek, és ennek elintézésére az oltári pofonokat, rugdosásokat tekintik eredményes módszernek. Megjegyzendő, hogy a dolgok ilyen lerendezése után még ki is osztják az útmutatót: milyen beszámoló mehet az orvos számára, ki hol esett el.

Szöcske tehát elmeséli a gyerekkorát, amiben mindenki így vagy úgy seggrészeg lesz, hányásba fordul vagy éppen le lesz hányva, nemtől és életkortól függetlenül. A nők szerepét is ki lehet kártyázni, vagy ordítanak velük, vagy verik őket, vagy féltékenykednek rájuk. Egyébként a felnőtt nők mind vagy fehérmájúak, vagy ebbe a gyanúba esnek. Ebben a macsók uralta, kibillent világban előbb-utóbb minden nő erőszak áldozat lesz, amibe ugyanúgy belefér a gyereklány folyamatos megerőszakolása, mint az Erdélyből (gazdasági szempontok miatt) importált, agyondolgoztatott és végül évekig a sufniba zárásra ítélt lányé.

• Olvass bele!

Borzalmas egy világ, mondjuk a mai, értelmiségi eszünket használva, de lám, Ozsgyáni csak tárgyilagosan leírja, hogy milyen. Mintha nem is Szöcskéről szólna. Ettől válik még félelmetesebbé. Ugyanis Szöcske nem érez félelmet – noha leírja: „tudtuk, hogy olyankor legjobb elbújni.” Ebben a világban senki nem lázad – habár sok év után a legutolsó felnőtt asszony csak összepakol és lelép.

De mi tartotta itt, mi tartotta a Puskaporos utcában ezeket a szerencsétleneket – nem tudjuk. Talán némely első szerelmek emléke, talán a Szívós Károly világítóan kék szeme. Vagy csak egyszerűen úgy tapasztalták, úgy adták tovább, hogy a nevelés módszere a serpenyővel adott pofon, a betört orr, kar, váll, a röpködő féltéglák? Szöcske mindenesetre egyszer csak megelégeli a család alkoholistáit, és mindent otthagy.

Ozsgyáni szövegszerkesztése kicsit rendhagyó, bár nem előzmény nélküli. Egyes motívumok vissza-visszatérnek, olykor egész bekezdések is, mintha ő maga is valami kocsmában mesélné el gyerekkorát, újabb és újabb szódavizek mellett. (Ugyanis ilyen pontosan fogalmazni, helyzeteket így leírni, történetté kanyarítani a sokszereplős, szélesvásznú képet – ezt csak teljesen szárazon lehet, szesz nélkül.) Miért pont kocsmában? Mert egyfelől nincs a szövegben semmi a pszichológus rendelőjén keresztülvibráló enyhe szorongásból. Másrészt a történet olyan, hogy csak társaságban hat igazán, szinte halljuk a sztori előrehaladása közben a barátok hullámzó röhögését.

Igen ám, de ott van még az az utolsó tíz oldal. A találkozás hosszú szünet után, a szörnyeteg apa és az önállósult, felnőtt fiú között, voltaképpen a halál kapujában. Az egyszerű szöveg, a nyilvánvaló kommunikációképtelenség drámai lezárást ad a történetnek.

Szóval Szöcske élettörténete végül is sírnivaló, Ozsgyáni könyve meg sírnivalóan jó.

Ozsgyáni Mihály: A fátylam kicsit oldalra billent
Magánkiadás, 2018
268 oldal, teljes bolti ár 2990 Ft,
kedvezményes webshop ár 2392 Ft
ISBN 978 615 001 1271

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

„Családom férfitagjai kivétel nélkül az erőszakban és a testi fenyítésben hittek. Akkor is, ha feleségükkel akarták pontosan tisztázni, hogy hol a helyük a családi hierarchiában, akkor is, ha éppen gyereknevelésről volt szó.
Rájöttem, hogy az átélt borzalmakat csakis egy módon tudom túlélni, ha úgy teszek, mintha nem velem történne. Persze ez iszonyatosan nehéz játék. De gyorsan megtanultam, hogy ettől a játéktól függ az életem.” (Ezt Szöcske mondja)