Browsing All posts tagged under »ozsgyáni_mihály«

Ozsgyáni Mihály: A fátylam kicsit oldalra billent

június 4, 2018 Írta:

1

Bedő J. István | A szerző június 9-én 16 órakor dedikálja művét az Ünnepi könyvhéten, a Rózsavölgyi (49.) pavilonnál (Vörösmarty tér) Lehet-e így egyáltalán élni, merül fel a kérdés az olvasóban, mire eljut a könyv utolsó tíz oldala ELÉ. Azért oda, mert azért a vége megadja a választ. Nem lehetett. Ozsgyáni Mihály, úgy tűnik, napjaink […]

Psota Irén-díj | Idén Hernádi Judit a díjazott / Rózsavölgyi Szalon

március 27, 2018 Írta:

1

Cserhalmi Imre | Kósza gondolatok, pici érzelmesség, nosztalgia Azt tudtam, hogy tavaly – elsőnek – Hegyi Barbara kapta meg, az idei díjazott nevét viszont szándékosan nem tudakoltam az ünnepség előtt. Így odaútban szabadon tűnődhettem a színésznőségről, mint olyanról. Mert színésznő sokféle van: érdekes, elegáns, szép, ösztönös, tanult, rutinos, harsány, kövér, álmatag, tűzről pattant, kulturált. Izgalmas, […]

Ozsgyáni Mihály: A fátylam kicsit oldalra billent (részlet)

március 6, 2018 Írta:

0

„Aki zsigerből ír, rendkívül mélyre jut, s aki a mélybe tartó úton minden mondatát ösztönös tisztán látásból fogalmazza — áldott őszinteséggel ajándékoz meg. Sodró erejű, alig elemezhető, inkább átélhető írás. A végén egy küzdelmes csatából érkezünk csapzottan — örökké velünk maradó, átélhető sorsok birtokában. És megtapasztaljuk a szikrázó gyűlöletből táplálkozó szeretet lehetséges jelenlétét is. Mondhatnánk, […]

»Sorsukban van valami örökletesen bizarr és tragikus« | Ozsgyáni Mihály a könyvéről

március 6, 2018 Írta:

0

Karácsony Ágnes | Tizenöt éve színész Ozsgyáni Mihály. Számos társulatnak volt tagja. 2017 óta szabadúszó. Akkor már írta a regényét, csak éppen nem tudta, annak mi lesz a sorsa. Eszébe sem jutott, hogy kiadja. Csupán kollégáknak, barátoknak adta oda. A kézirat aztán komoly olvasótábort teremtett szerzőjének. Most pedig meg is jelenik A fátylam kicsit oldalra […]

Ha már elmenni készül az utolsó hajó | Jean-Marie Chevret: Amazonok / Rózsavölgyi Szalon

december 21, 2015 Írta:

0

Bedő J. István | »Nem az a rémség, barátom, amikor az ember megtapasztalja az első ráncait (habár az sem túl kellemes), hanem amikor az asszonyszemély jön rá, hogy az életéből még kimaradt egy s más.« (Na, milyen szép Jókai-mondatot sikerült hamisítanom.) Változatlan érvényű a gondolat, legfeljebb az évjárat tolódott el némiképpen. Chevret darabjának amazonjai erős […]