Mongúzfészek 2.0 | Amazonok – három év múlva / Rózsavölgyi Szalon

Bedő J. István |

Nehéz lenne egészen pontosan besorolni Chevret új darabját, ami voltaképpen a korábbi siker folytatása. Habár a cím jelzi, hogy három év múlt el az előző történések óta, és a mostani bemutató is szinte ugyanennyi idő után követi a három negyvenes nő bonyodalmait, de azért…

A közbeeső időben a három lúzerina közül Annie kifogott egy nagyon is javakorabeli gazdag pasit, aki volt szíves viszonylag hamar elhalálozni és ráhagyni mindenét. (Szemérmetlenül sokat…) Micky egyre több piával tántorog egyik kósza numerából a másikba, ám Martine, a legkifacsartabb, elhagyott nő újított egy argentin macsót, akinek a tengelye körül forog az ő világa, és ez neki jó. Az egykori cserkészlánykák azonban szaporodó ráncocskáik és hájpárnácskáik ellenére még mindig egymásban keresnek és találnak lelki támaszt. A tablóhoz tartozik még kvázi-családtagi szinten egy meleg fiúpáros (ezt az előtörténetben tessék elolvasni).

Nem tudom, hogy a 2.0 verzióért tüntettek-e J-M. Chevret ablaka alatt, de inkább az első darab ezres szériája inspirálhatta, hogy megalkossa a folytatást. A boldogság azonban változatlanul kissé hamis orcájú. Annie (Györgyi Anna) az exhibicionizmusa mellé (ami nagyon jól jött neki még turisztikai programszervezőként) most piszok sok pénz tulajdonosa is lett, és ez egyenest vezet a boltkóros, kényszeres vásárlói állapotához.

Martine (Náray Erika) kapott, igaz, egy Pablo nevű házikandúrt (Sztarenki Pál), de mellette még intenzívebb házicseléddé vált, mint amilyen az előző férj mellett volt. És végül Micky (Auksz Éva)… Nos, ha korábban arról írtam, hogy a mongúzok pedáloznak, mielőtt még elmegy az utolsó hajó – hát ő az utolsó hajó mentőcsónakjába kapaszkodva, de várandós lett. Mivel vígjáték vesz körül minket, azonnal sejtjük, kitől. Meg azt is, hogy a bosszú nem marad el. A néző tippelhet: Micky megtartja-e a gyereket vagy sem. És ha igen, akkor hova kanyarodunk.

Hogy el ne szakadjunk a francia bohózati elemektől: a mongúztanyán nagy a ki-bejárás, a meleg pár is megcsalási konfliktust él át, de végül minden kibogozódik, győz a megbocsátás, a szerelem, satöbbi.

Talán kissé szarkasztikus a történet ilyen összecsapott elmondása, de hát nem is illendő minden poént lelőni. Poén ugyanis akad, elég sűrűn. Mindenkinek jut belőle, bár nem igazán arányosan. Az argentin Pablóból sűrűn kitör az indulat, Sztarenki tehát ingázik a dugás célzatú turbékolás és az intenzív, ordítós káromkodás között. Ezek adják a jellemrajzot, bár inkább csak helyettesítik, mert a megrajzolatlan figurából nem sokkal többet lehet kihozni. Náray otthonkás házicseléd, akinek akkor jön el a legigazibb színészi játék lehetősége, amikor az öri-barinő bevallja, hogy a macsó milyen alaposan megvigasztalta őt. (Ez az a sósság, ami minden édes műhöz kell!) A fájdalom, a csalódottság, a bosszúvágy mind végigszáguld az arcán. És ugyanez majd még egyszer, de ezt nem mondom el…

Micky szerepe keveset kínál Auksz Évának, hiszen itt csak félig-meddig részese a balhénak – pedig hát ő volt a dögös (acélfenekű) maca az előtörténetben. Micky itt katalizátor.

A leglátványosabb mongúz persze Annie. Györgyi Anna még az előző történethez képest is megtöbbszörözi Annie ripacsériáit – és ezt lehet dicséretnek is tekinteni. Annie maga a tömény giccsnő, és mivel milliók sámfázzák ki, hát mindennél látványosabban adja a nagyon-nagyon gazdag és jótékonykodó életművésznőt. A giccsözvegy mindenféle operettes prózadalolást bevet a siker érdekében – persze aztán kibújik belőle a túl sokat megélt ember bölcsessége és nagyon barátian, nővérien ápolja le Guillaume (Ozsgyáni Mihály) lelkét. Mert ez a két fiatal ember, Loïc (Hérecz Patrik) és ő igazán szereti egymást. Összetűzések, viták, haragok – sőt megcsalások is – köztük ugyanúgy elfordulnak, mint bármelyik más párkapcsolatban. De azért az ő jelenlétük is inkább jelzésszerű.

Szarka János rendezése hagyta érvényesülni a darabot meg a színészeit, olykor kissé engedte elmenni a bohózat felé – ez lehet erény is. Színpadképe megnyerően praktikus. Könnyű kis belterjes játék, hogy Loïc épp ezt makettezi, és Guillaume végre figyelmet fordít a munkájára is…

Hanem, kérem, a darab szövetén túli csúcs: Kiss Fabióla jelmezei. Különösen Annie-t kell öltöztetni, hiszen megszállottja a nagy márkáknak. Györgyi mértéktartóan extravagáns ruhákat hord. Az „alatta semmi” megoldású, bitang szexi, fekete koraestélyi lenyűgöző. Egy átpiált éjszaka után viszont sikerül azt a benyomást keltenie, mintha hullazsákot csavart volna magára. (Nem akármilyen produkció!) A ruhatárat mindennél kápráztatóbb kalapok tetőzik be. Annie papagájokkal, cinkékkel, délszaki hatású rózsákkal és egyéb tüllcsodákkal ékes fejrevalókat visel és ajándékoz. Igen sokat ad hozzá a hamisságokban fürdőző özvegy jelleméhez.

A mongúzok második levonása (bőre) nagyra nőtt kabaréjelenet: bohózat is, vígjáték is – és kellemesen megnevettet. Jól jön az ilyen tao-tól megfosztott időkben színháznak, nézőnek egyaránt.

Fotók: Gordon Eszter

Jean-Marie Chevret: Amazonok – három év múlva
Rózsavölgyi Szalon / Jegyek itt

Fordító: Tótfalusi Ágnes | Rendező: Szarka János

Martine: Náray Erika
Annie: Györgyi Anna
Micky: Auksz Éva
Guillaume: Ozsgyáni Mihály
Loïc: Héricz Patrik
Pablo: Sztarenki Pál

Dramaturg: Oláh Krisztina
Jelmez: Kiss Fabióla
Díszlet: Szarka János, Enyvvári Péter