Váltakozó lojalitások | Tara Westover: A tanult lány

Posted on 2018. december 19. szerda Szerző:

0


Kleyer Éva |

Különleges memoár ez, mert vajon egy harminc körüli amerikai nő miről tud beszámolni, milyen tapasztalatokról, életútról, ami nem ereszt el 400 oldalon keresztül?

Tara Westover egy fundamentalista mormon család hetedik, legkisebb gyermekeként született Idahóban, a Hegyi Nyugatnak nevezett, isten háta mögötti helyen. Ez a vidék földrajzilag talán a kontinens közepét jelenti, de gazdaságilag, kulturálisan és szociálisan biztosan a perifériát. Az itt élő emberek gyakran brutálisak és babonásak, kétségbeesettek és szánalomra méltók.

Az apa, Gene a család prófétája, a mormon tanítások szigorú követője. Meg van győződve róla, hogy a 2000-es év egyben a közelgő világvégét jelenti, de ő – afféle túlélőként (survivalist) – a kertben felhalmozott ivóvíz-, élelmiszer- és benzinkészletekkel megmenti családját a közeledő káosztól. Aztán amikor a várt világvége elmarad, a szerző olyan gyermeki csalódottságot lát apja arcán, „hogy egy pillanatra felmerült bennem: hogyan is tagadhatta meg ezt tőle Isten?”

Az apa nem engedi gyermekeit iskolába járni, a tejtermékeket Istennek nem tetsző dolognak tartja. A három nagyobb gyereknek legalább még volt születési bizonyítványa, a kisebbek pontos születési dátumát sem tartották nyilván – igaz, az elzárkózó közösségben ez senkit nem is érdekelt.

Az anya, Faye a vallás előírásai szerinti engedelmes feleség, mindenben követi az egyház és a férje parancsait. Önállóságát a gyógyításban éli ki, bár se képzettsége, se végzettsége hozzá. Praktikái ugyan nem teljesen vágnak egybe az egyház doktrináival, Tara sosem kérdőjelezi meg, hogy anyja szerint az „izomteszt a hit cselekedete, amellyel Isten az ujjaimon keresztül kommunikál”.

A mániás depressziós családfő keményen és életveszélyesen dolgoztat mindenkit, mindennaposak a sérülések. Ezeket is az anya a balzsamjaival és gyógynövényfőzeteivel kezelik, csoda, hogy túlélik – és a csoda ismertté teszi a családot. Az apa ellenérzései miatt írni, olvasni is csak azért tanította meg Tarát, hogy a Bibliát, a Mormon könyvét meg a többi alapművet tanulmányozhassa, iskolába sose engedte. Világképük szerint a szövetségiek támadásától, az illuminátusok ügynökeitől, a Sátán zsoldosaitól kell tartani.

Ráadásul egyik (agresszívebb) bátyja, Shawn serdülő kora óta kínozta a kislányt, mert nem bírta elviselni, hogy nővé érik. Mint később kiderül, így tartotta félelemben nővérét, Audrey-t is, amíg az házasságba nem menekült.

Tizenhét évesen érlelődik meg Tarában a vágy, hogy tanuljon, főiskolára menjen. Ehhez az apja ellenállását kellett legyűrni, születési bizonyítványt szerezni – és szembesülni azzal, hogy milyen kevés, mennyire egyoldalú ismereteket kapott eddig a világról. Mégsem adja föl reményeit, habár még nem sejti, hogy a sorsa dől el most. Menekül a család életformája, a mormon női szerep elől egy ismeretlen jövő felé.

Elszántságának és tehetségének köszönhetően bekerül a főiskolára. Olyan, mormon vallású társak veszik körül, akik korántsem ennyire szigorú felfogásban nevelkedtek. Kívülállónak, betolakodónak érzi magát, szégyelli külsejét, tudatlanságát, naivságát. Éles eszére azonban felfigyelnek, és elnyer egy ösztöndíjat Cambridge-be. Szíve visszahúzza családjához, de ott a dolgok furcsán alakulnak. Tara őrlődik a két világ között, hiszen belül megváltozott, apja viszont úgy tekint rá, mint aki mindent elárult: őt, a családot, a hagyományokat, a vallást. És akkor a lány végre elég erős lesz ahhoz, hogy mindent kipakoljon, azt is, hogyan erőszakoskodott, mit tett vele a bátyja. A szülők ezzel végképp nem tudnak mit kezdeni (hiszen LÁTTÁK, de félrenéztek) – és őt kiáltják ki szajhának.

A tanult lány az abúzusról szól: a lelkiről, a testiről, az érzelmiről. Arról, hogy miként torzítják el a valóságot az elkövetők és azok védelmezői az áldozat rovására. Emlékeztet továbbá saját világunk megértésének fontosságára. Hogy ne függjünk attól, mások mit mondanak rólunk. A bipoláris (vagyis beteg elméjű) apa és a hozzá eltúlzottan lojális anya olyan világot igyekezett teremteni, amelyben eltussolható vagy tagadható, amit Shawn elkövetett. Tara ennek az áldozata, mert több önállóságot mutatott, mint az elfogadható egy jó mormon lánytól. Inkább bolondnak kiáltották ki, hogy védjék az erőszakos és (örökletesen szintén) labilis fivért.

A bigott szülők számára a legfontosabb a család iránti hűség. Ez megkövetelte volna a lánytól, hogy elfogadja apja világnézetét, amiben az erőszak elfogadható, a változás kérése bűncselekmény. „Egy olyan családban, mint az enyém, nincs rosszabb, mint kimondani az igazságot” – mondta Tara egy interjúban. Átalakulás vagy árulás? „Én tanulásnak nevezem.”

V. Csatáry Tünde pontos és hajlékony fordításában élvezhetjük a könyvet. Nagyon remélem, sokan tanulnak belőle, miként lehet elszántsággal jobbra fordítani a rossznak tervezett jövőt.

Tara Westover

Tara Westover: A tanult lány
Partvonal Könyvkiadó, Budapest, 2018
432 oldal, teljes bolti ár 3990 Ft,
kedvezményes webshop ár 3192 Ft
ISBN 978 615 578 3395

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Tara Westover először tizenhét évesen tette be a lábát iskolai osztályterembe, előtte Idaho hegyei között, a társadalomtól szinte teljesen elzárkózva élt szüleivel, akik állandóan a világ­végére készültek. Tara minden nyáron gyógy­nö­vény­főzeteket készített könnyen befolyásolható anyjával, aki a környék bábája és füvesasszonya volt, télen pedig az egyre furcsábban viselkedő, bipoláris zavarral küzdő apja mellett dolgozott egy roncstelepen.

Tara gyerekkorának nyomasztó hétköznapjait brutálisan agresszív és manipulatív bátyja is megnehezítette, akit senki nem tudott kordában tartani. A hegyen túli élet szinte teljesen elérhetetlennek tűnt a legkisebb lány számára, aki abban a szellemben nőtt fel, hogy rendes lányként a konyhában a helye. Ám egyik fiútestvére annyit mesélt neki a főiskolai élményeiről, hogy elhatározta, ő is kipróbálja ezt az újfajta életet. Önerőből tanulni kezdett, magát képezve tett sikeres felvételi vizsgát, és hatalmas tudásvágya eljuttatta őt még az óceánon túlra is.