Ha már elmenni készül az utolsó hajó | Jean-Marie Chevret: Amazonok / Rózsavölgyi Szalon

Posted on 2015. december 21. hétfő Szerző:

0


Annie ~ Györgyi Anna

Annie ~ Györgyi Anna

Bedő J. István |

»Nem az a rémség, barátom, amikor az ember megtapasztalja az első ráncait (habár az sem túl kellemes), hanem amikor az asszonyszemély jön rá, hogy az életéből még kimaradt egy s más.« (Na, milyen szép Jókai-mondatot sikerült hamisítanom.) Változatlan érvényű a gondolat, legfeljebb az évjárat tolódott el némiképpen.

Chevret darabjának amazonjai erős negyvenesek. Ahogy összekerülnek Martine lakásában, egyetlen biztos közös pont van az életükben, a bő két évtizeddel korábbi cserkésztáborozás. Ott voltak a Mongúz őrs tagjai, közös csatakiáltással, közös titkokkal és elpusztíthatatlan vidámsággal.

Most azonban… Martine-t a férje hagyta el valami frissebb évjáratú macáért, Annie az állását veszítette el, Micky, a vagány szólózik, de amúgy is fütyül bármiféle állandó pasira. (Legalábbis ezt mondja…) Hosszabb lejáratú csajbuli készül tehát a szép lassan mind gömbölyűbb fenekű Martine-nál. Minden jól indul, pasik kizárva, a házigazda albérlője, Loïc pedig nem számít, mert őt hidegen hagyják a nők. A folytatásban viszont Martine befogadja negyedik barátnőjük fiát, aki a szerelmi csalódását túl sok altatóval akarta elfeledni. Egy kis lelki generálozásra van szüksége, és a kiscserkész ahol tud, segít.

Együtt a Mongúzok az Amazonok szekerén ~ Náray Erika, Györgyi Anna, Auksz Éva

Együtt a Mongúzok az Amazonok szekerén – Náray Erika, Györgyi Anna, Auksz Éva

A kisvárosból érkező, fiatal, jóképű Guillaume követ dob a látszólagos állóvízbe. Semmit nem tesz érte, de a mongúzok mind ráhajtanak. A friss hús, ugye…

És szépen kiderül, hogy a vidámság erőltetett, az önállóság közel sem olyan vonzó, és még a lelépett férj új nőjének a zrikálása (ahol persze a valódi célpont éppen a megszédült fickó) sem elég élvezetes.

Turbék és ajnár ~ a hölgykoszorúban Guillaume, Ozsgyáni Mihály

Turbék és ajnár – a hölgykoszorúban Guillaume, Ozsgyáni Mihály

Igen jól megírt komédiának örülhet a Rózsavölgyi Szalon nézője. Jean-Marie Chevret szinte női aggyal gondolkodva írta meg a parázs és önironikus dialógusokat – vagy éppen Oláh Krisztina fordítói és dramaturgi munkája tette ilyenné? De mit sem érne az egész, ha nem töltené meg élettel a színész. De mind megtöltik! Náray Erika az elhagyott, bánatában lekvárt majszolgató háziasszony. Az ő lakását alakítják az egykori mongúzok az amazonok szekerévé, ahol pasinak nincs helye. Nárayt többféle izgalom pezsdíti föl, és mind másmilyen: anyás tud lenni a meleg albérlőjével, akkor éri el üzemi sebességét, ha valakit pátyolgatni kell. Olyankor a szétesőnek (vagy szétfolyónak) tűnő Martine megfiatalodik, még csajszinak is beválik.

Györgyi Anna Annie-ja egész más világ. A turizmusban dolgozott, programszervezőféle (és animátor, ha ez jelent valamit) volt, amikor észrevették rajta, hogy ehhez a feladathoz újabb csibére van szükség. Kabát, kalap. Annie azonban még negyvensok évesen is úszómesterekkel flörtöl, pedig sejti, hogy csak újabb féléjszakás kalandra tudja maga fölé teperni a fiúkat. A Clermont-Ferrand-i ifjú megjelenésekor az elcsapott hangulatvezér turbó üzemmódra vált: egy némafilmsztár gesztusait ötvözi Honthy Hanna túlspannolt hanghordozásával – frenetikus. Ilyen remek önértékelési zavart, kapuzárási produkciót ritkán látni. Györgyi mindazt eljátssza, amit a színiiskolák tiltanak a színésznek, de hát Annie egy ripacsmód élt élet áldozata. Iszonyúan mulatságos és nagyon szánnivaló.

Mickey a keménykezű, keményfenekű acélnő. Auksz Éva a másik kettő leomlása után, nagyon pontosan időzítve adja ki magát, hogy hiába emeli magasra a mércét, a menedzser asszonyt ugyanúgy nem akarják a pasasok egész életre, mint ahogy a másik kettőt sem. Egy darabig sikerül megőriznie keménységét, de végül is neki van elég ereje, hogy szembesítse barátnőit közös önáltatásukkal.

Guillaume – Ozsgyáni Mihály, Loïc – Héricz Patrik

Guillaume – Ozsgyáni Mihály, Loïc – Héricz Patrik

Figyelemreméltó a két katalizátor: Loïc, a grafikusnövendék, aki már régen túl van az előbújáson. Párizsban egy meleg férfi ugyanúgy nem kelt különös figyelmet, mint ahogy egy kínai, egy indián vagy egy kétméteres vatuszi sem. De ha négyszázvalahány kilométerről, az ország mértani közepéről jöttél, mint Guillaume, akkor szembesülsz azzal, hogy Párizs szinte egy másik földrész. Loïc – Héricz Patrik – értelmes, jó dumájú fickó, nemrég elhagyta a párja. Némi fővárosi fölénnyel kezeli a nagyra nőtt vidéki fiúcskát. Ozsgyáni Mihály (Guillaume, őt is elhagyta a párja) finom eszközökkel mutatja meg, hogy most kicsit nehezen oldódik, de sokmindenre nyitott. Abszolút semleges az amazonokkal, de rámenősség nélküli charme-ja nagyon hat a negyvenesekre.

Pallós Nelli játékterét egyetlen többcélú és szellemes kanapé uralja, a színváltásokat a játszó személyek oldják meg, és ez egészen picit elidegenítő. De a jin-jang jellegű és formájú bútordarab pontosan ki tudja szolgálni Szarka János rendezését. A kellemesen hétköznapi jelmezek közül a papagájszerű Annie harsányságát kell különösen kihangsúlyozni. Égővörös stuvikosztümje a szemet kiszúró telitalálat. Nagyon jó még, amint Marine házitoprongyból ismét nővé varázsolja magát, csupán némi smink és sikkesebb ruha révén. Sikerszéria szagú a magyar bemutató…

Guillaume – Ozsgyáni Mihály, Mickie – Auksz Éva

Guillaume – Ozsgyáni Mihály, Micky – Auksz Éva

Fotók: Éder Vera

Jean-Marie Chevret:
Amazonok / Rózsavölgyi Szalon

Fordító: Oláh Krisztina | Rendező: Szarka János

Martine: Náray Erika
Annie: Györgyi Anna
Micky: Auksz Éva
Guillaume: Ozsgyáni Mihály
Loïc: Héricz Patrik

Dramaturg: Oláh Krisztina
Jelmez és díszlet: Pallós Nelli