I. fejezet Drezda Blasewitz nevű városrészében élt egyszer egy antikvárius, aki könyvei és műveltsége révén, valamint azáltal, hogy csekély hajlandóságot mutatott meghajolni kora elvárásai előtt, egyedülálló hírnévnek örvendett. Nemcsak a helyiek keresték fel őt, és nem csupán Lipcsében, Berlinben vagy Jenában adták kézről kézre a címét, de még a Keleti-tenger szigeteiről, Rügenről és Usedomról is […]
2021.10.23.
Eszéki Erzsébet | Különös szerkezetű könyv a neves kortárs német író, Ingo Schulze új regénye. Egy ismert drezdai antikváriusról szól, az első, hosszabb fejezetben életidegen, a könyvei között és azok világában élő emberként ismerjük meg Norbert Paulinit, aztán következik két rövidebb rész, más szemszögből, másmilyen elbeszélői stílusban, újabb, váratlan fordulatok sorával. Mi meg a végén […]
2021.10.22.
Tóth Zsuzsanna | (Zárójelben, ám tanulságként azzal kell indítanom, hogy e könyv írója, Fodor Sándor – NEM a Csipike rég elhunyt szerzője. Akkor sem, ha az ismert könyves portálokon a szerzőre utalóan a néhai FS adatai jönnek fel. Tudom, hogy a fülszöveg elmondja, ki is ez a fiatalabb FS, meg a korábbi Cseh Tamás könyv […]
2021.10.22.
Ez egy levél Megjelent egy ütős, fekete-fehér borító, rajta két hozzánk hasonló fiú fotójával. A szájuk résnyire nyitva volt, mintha dúdolnának valamit. Egyikük sötét pulóvert viselt, a szemében valami különös fény, amire persze ráfogható a fotós vakujának éles villanása, de talán mégsem attól fénylett. A másik fiú arca élesebb, kicsit tolakodóbb is ettől. Levél nővéremnek, […]
2021.10.21.
Bodó Viktória Booklány | Valahogy úgy vagyok én ezekkel a thrillerekkel, mint az egyszeri székely bácsi a zsiráffal: szépnek szép, de otthonra nem kellene. Általában az első pillanatban elcsábít a kellemes borzongás ígérete, jólesne egyet lazítani egy izgalmas történettel (és borral/csokival) a kézben, de az esetek nagy százalékában pontosan tudom, hogy csalódni fogok. Minden könyvet […]
2021.10.19.
Paddington | A General Press kínálatában különlegességnek számít egy magyar szerző által jegyzett kötet, egészen pontosan tudomásom szerint korábban nem volt ilyen. Zajácz D. Zoltán elsőkönyves szerzőként mégis itt jelentkezett, és első kötetével azonnal beállt a kiadó sikerszerzőinek sorába, méghozzá előkelő helyre. Olyan nosztalgiakrimit szállított az olvasóknak, ami bátran felveszi a versenyt a kiadó bejáratott […]
2021.10.18.
Paddington | Két örökbefogadott kutya gazdájaként nagyon örültem, amikor láttam, hogy megjelenik Esterházy Miklós és Kovács Dóra könyve, Az új kutyád. A szándékról mindent elárul a kötet alcíme: Útikalauz az örökbefogadáshoz és a kutyás mindennapokhoz. Hasonlóan ahhoz, mint amikor először válunk szülővé, a kutyagazdivá válás is olyan új helyzet, amiben szükség van az útmutatásra. A […]
2021.10.18.
Első fejezet || A kutyáról A kutyázás körül meglepően sok illúzió és tévhit kering, nehezítve ezzel mind az állatvédők, mind az állattartók dolgát. A kutyák viselkedésének és „személyiségének” ismerete nem annyira szubjektív, mint ahogy elsőre tűnik. Így a négylábúakkal való ismerkedésünket kezdjük azzal, hogy tudatosítjuk: mi is a kutya valójában, és mi az, amit mi, […]
2021.10.17.
Első felvonás Kert Ivanov birtokán. Balról teraszos ház homlokzata. Az egyik ablak nyitva. A terasz előtt félköríves térség, ahonnét sétautak indulnak a kertbe. Jobboldalt kerti székek és asztalok. Az egyik asztalon lámpa ég. Esteledik. A függöny felhúzásakor hallani, ahogy a házban zongora-hegedű duettet tanulnak. [[ 1. ]] Ivanov és Borkin. Ivanov az asztal mögött ül […]
2021.10.17.
Pál Attila | Színdarabot olvasni különös, de izgalmas szórakozás. A szerző utasításai szerint gondolatban berendezzük a színpadot, elképzeljük a párbeszédet, a gesztusokat, nevetéseket és sírásokat. Apránként kialakul a képzeletbeli szereposztás is, és akkor már olyan gördülékenyen halad (belül halljuk!) az „előadás”, mintha rendezőként ülnénk a főpróbán. Különösen izgalmas, ha olyan színmű kerül a kezünkbe, amelyben […]
2021.10.15.
kistibi | Umberto Eco mondta, hogy A rózsa nevét nem megírni volt nehéz, hanem a jó címet megtalálni hozzá. Ugyanő mondta, hogy A három testőr azért jó cím, mert négyen voltak. Bíborszín. Jó cím? Nem csak jó! Sokkal több mint jó! Mert több utat, több jelentést hordoz. Maga a szín csak a kiváltságosoké lehetett a […]
2021.10.15.
Asztán nehogy ezt másnak, mint Istennek valaha is megvajjad. Anyádat a sírba vinné. Kedves Jóisten, tizennégy éves vagyok. (Mindigis) Mindig is jó lány voltam. Adhatnál valami jelt, amiből megtudnám, hogy mi is megy végbe velem. Múlt tavaszkor, mikor a kis Lucious meglett, eccer hallom, hogy civódnak. Ő nógatta a mamát. Amaz meg monta neki, hogy […]
2021.10.14.
Bíró Zoltán István | Lassan keríti be a belefeledkező olvasót Bánffy Miklós gróf emlékirata. Mármint a nem történész olvasót – mert valamennyien nem lehetünk történészek, sajnos –, aki érdekességként vagy műkedvelő okulás céljából olvasgat alkalmanként emlékiratokat. Naivnak, szerkesztetlennek tűnő korabeli szövegei ízes élmények, mintha kedélyes, messziről jött, mára ismeretlenné olvadt rokon beszédét hallgatnánk, ki jólöltözöttségét […]
2021.10.14.
Az 1916-iki koronázás ~ 1. ~ Kilenc felé járt az idő. Hűvös novemberi este. Néhány perccel előbb olyan volt a főváros képe, mint más háborús estéken; az utca ilyenkor a legcsöndesebb: a színházba vagy vacsorára indulók eltűnése, az esti rikkancsok elnémulása után. A járdákon néhány megkésett ember haladt el, az úttesten árva konflisló fáradt patái […]
2021.10.23.
0