Alice Walker: Bíborszín (részlet)

Posted on 2021. október 15. péntek Szerző:

0


Asztán nehogy ezt másnak, mint Istennek valaha is megvajjad. Anyádat a sírba vinné.

Kedves Jóisten,

tizennégy éves vagyok. (Mindigis) Mindig is jó lány voltam. Adhatnál valami jelt, amiből megtudnám, hogy mi is megy végbe velem.
Múlt tavaszkor, mikor a kis Lucious meglett, eccer hallom, hogy civódnak. Ő nógatta a mamát. Amaz meg monta neki, hogy túl hamar van még ’Fonso, nem vagyok még jól hozzá. Asztán végtére hagyta is békibe. Egy hétre rá megincsak nekikezd a nógatásának. Nemén, monta a mama, én ugyan nem. Há nemlátod hogy má így is félhótt vagyok evvel a temérdek gyerekkel.
A mama elment a tesvérje doktorához át Maconba. A többieket mind rám hagyta. Neki egy jó szava nem vót hozzám sohase. Maj megteszed te amit anyád nemakar, csak aszonta. Azzal a csípőnmek dörgöli az izéjét s amugy megtekergőzteti. Asztán megmarkojja a cicimet. Asztán begyugja az izéjét a pincusomba. Fáj, erre ríva fakattam. Betömi a szájamat, jólessz ha hozzászokol, aszongya.
De én azóta se bírok hozzászokni. Mosmeg mindig okádnék ha nekem kell főznöm. A mama sürgölődik körülöttem meg néz a szemivel. Boldog mer mosmár nem őt nyaggassa. De így se húzza má soká, úgy odavan.

Kedves Jóisten,

A mama nincs többé. Jajgatva, szitkozódva halt meg. Énrám sikongatott. Éngem átkozott. Hasas vagyok. Nem bírok eléggé gyorsan mozgani. Mire a kútról visszagyüvök megmelegszik a víz. Mire a tálcán mindent összekészítek kihűl az étel. Mire mind a gyerkőcöket főkészíttem az iskolára, délre harangoznak. Ő meg nem szól semmit se. Csak ül az ágya szélin, fogja a kézit és egyre mongya hogy ne haggy el, ne haggyál itten engemet.
A mama mekkérdezte az elsőné hogy Kié. Istené, mondom neki. Más embert én nem ismerek, meg mit is mondhatnék. Mikor gyönnek a fájások a hasam meg kezd rángani asztán a kicsike kibúvik a pincusomon s kezdi rágni az öklit, asziszem menten beléhalok.
Senki se beszél mivelünk.
Ő ő meg egyre kutyábbul van.
Végre mekkérdi hová lett?
Isten elvette, mondom neki.
Ő vette el. Ő vette el miközbe aluttam. Megölte odaki az erdőbe. Eszt is megölné ha bírná.

Kedves Jóisten,

Úccsinál mint aki a színemet se bírja látni. Aszongya sátánfajzat vagyok és mindég rosszba sántikálok. A második kicsinyemet, a fiút is elvitte. De nem hinném, hogy megölte. Asszem elatta egy asszonynak meg az urának odaát Monticellóba. A mellemből meg csak csorog a tej. Hogy nézel ki, aszongya. Vegyél má föl valamit magadra. De mégis mit vegyek föl? Hisz nincs is semmim.
Folyvást reménykedem, hogy maj csak akad valaki akit elvesz. Látom, már a kistestvéremet méregeti. Az meg retteg. Ne féjj én maj vigyázok rád, mondom neki. Ha Isten megsegít.

Kedves Jóisten,

Ma megvert, mer aszonta látta hogy egy fiúra hunyorintottam a templomba. Lehet hogy belement valami a szemembe de nem hunyorintottam. Rá se nézek én a férfiakra. Ez az igasság. A nőket azokat megnézem mer azoktól nem félek. Ne higgyék ám hogy csak mer a mama elátkozott én megharaguttam rája. Nem én. Inkább sajnáltam. Oly igen akarta hinni hogy a papa igazat mond, hogy abba halt bele.
Néha még nézegeti a Nettie-t, de én mindég odaállok az úttyába. Mondom is a Nettie-nek hogy mennyen hozzá a Mr. …-hoz. Csak aszt nem mondom meg hogy mért.
Menny hozzá, csak annyit mondok, és azon légy Nettie hogy legalább egy jó éved legyen ebbe az életbe. Asztán már, tudom, hasas lesz ő is.
Egy lány a templomba aszonta az lesz hasas aki vérzik minden hónapba. Én már nem is vérzek.

Kedves Jóisten,

a Mr. … végre előrukkolt és mekkérte a Nettie kezét. De a papa nem ment bele. Aszongya fiatal még, tapasztalata sincsen. Aszongya a Mr. …-nak már úgyis túl sok gyereke van. Meg asztán a botrány is mekkora vót a felesége körül mikor megölték. Asztán meg hogyan is áll a dolog evvel a Shug Averyvel? Ott mi a helyzet?
Mekkérdtem az uj mamánkat a Shug Avery felől. Az meg micsoda? Nem tuggya de aszonta megtudakojja.
Többet is tett ennél. Fényképet is szerzett. Életembe még igazi személyről ilyet nem láttam. Aszongya a Mr. … épp kivett valamit a tárcájából hogy a papának megmutassa ez meg becsúszott az asztal alá. A Shug Avery egy nő. A leggyönyörűbb nő akit életembe láttam. Sokkal csinosabb a mamánál. És énnálam legalább tizezerszer csinosabb. Ott áll szőrmébe bújtatva. Az arca kipirositva. A haja lófarokba. Nevet és a lábát fölteszi valakinek az autójára. De a szeme az komoly. És szomorú.
Kértem hogy a képet adná nekem. Álló éccaka aszt bámultam. Azóta ha álmodok a Shug Averyről álmodok. Álmomba észbontó ruhákat hord, forog, nevet.

Kedves Jóisten,

Mekkértem inkább velem csinájja mint a Nettie-vel amég az új mamánk beteg, ő meg csak bámul hogy ugyan miről is beszélek. Mondom neki, hogy én maj kikészittem magamat a kedviér. Rohanok a szobámba kötök magamnak lófarkat, eligazítom a huncutkákat és bújok bele az új mamánk magas sarkú cipőjébe. Jól megvert amér ringyósan öltözők de azér csak megtette velem.
A Mr. … megin eljött azon este. Én fekszek az ágyba, sírok. A Nettie-nek végre leesett a hályog a szemiről. Az új mamánknak is. Ő is a szobájába sír. Nettie elébb az egyiket asztán a másikat vigasztajja. Rémületébe kimegy a házból és öklendez. Persze nem ám elöl ahol a két férfi van.
No uram, mondja a Mr. … igencsak reméllem hogy változtatott a vélleményin.
Aszt ugyan nem mondhatnám, feleli ő.
Pedig hát, mongya a Mr. … az én szegény kicsinyeimnek igen nagy szükségük volna anyára.
Hát, feleli rá igen lassudan, a Nettie-t aszt nem adhatom. Fiatalka még. Nem ért az semmihő csak aszt teszi amit megmondanak neki. Asztán még ráférne egy kis iskolázás. Hogy tanittónő legyen belőlle. Hanem a Celie-t aszt odadom. Úgyis ő az öregebb. Úgy való hogy ő mennyen férhő elébb. Nem mai csirke persze, de hisz aszt tuggya is, gondolom. Kéccer is megesett már. De magának úgyse mai csirke kell. Én ollyat szereztem magamnak, az meg folyvást csak beteg. Azzal kiköpött, a palánkon keresztül. A gyerekek az agyára mennek és főzni se tud valami jól. És máris hasas.
A Mr. … nem szól rá semmit. Még a sírást is abbahagyom úgy meg vagyok lepetve. Igaz, csúnya, mongya. De dolgos kezű. És tiszta. És megvan neki mindene. Tehet vele amit akar és bisztos lehet nem nyújtja be érte a számlát.
A Mr. … még erre se szól semmit. Előszedem a Shug Avery képét. A szemébe nézek. Így van eznéhanap, mongya a szeme.
Az az igasság hogy szabadulnék tőlle, mongya a papa. Vén már ahhoz hogy idehaza éjjen. És rossz hatással van a többi lányra. Megadnánk neki a kelengyét. És viheti aszt a tehenet is, amellyik odaki van az istállóba. De a Nettiet aszt semmiképpen sem adom. Se most se máskor.

Alice Walker

A Mr. … végre megszólal. Torkát reszeli. Aszt a másikat még csak meg se nésztem magamnak, aszongya.
Ha elgyön lekközelébb, hát megnézheti. Csúnyának csúnya. Mintha nem is volna a Nettie testvérje. De jobb feleség válik maj belőlle. Az esze sem nagy, s szó ami szó, jó lesz ha vigyáz vele, nehogy mindenét elherdája. De dógozni aszt tud, akár egy ember.
Hány éves, kérdi a Mr. …
Má majnem húsz, mongya ő. Ja és még valami… hazudik is.

Fordította: Dezsényi Katalin

Alice Walker: Bíborszín
Fordította: Dezsényi Katalin
Európa Kapszula Könyvtár
Európa Könyvkiadó, Budapest, 2021
288 oldal, teljes bolti ár 1999 Ft