Elvtársak, elvtársnők, balatoni nyár | Zajácz D. Zoltán: Véres Balaton

Posted on 2021. október 19. kedd Szerző:

0


Paddington |

A General Press kínálatában különlegességnek számít egy magyar szerző által jegyzett kötet, egészen pontosan tudomásom szerint korábban nem volt ilyen. Zajácz D. Zoltán elsőkönyves szerzőként mégis itt jelentkezett, és első kötetével azonnal beállt a kiadó sikerszerzőinek sorába, méghozzá előkelő helyre. Olyan nosztalgiakrimit szállított az olvasóknak, ami bátran felveszi a versenyt a kiadó bejáratott szerzőivel, akik mögött egyébként ott van az amerikai vagy brit könyvkiadói ipar teljes profi gépezete. A Nemzetközi Gyermekévben, 1979-ben zajló történet jól felépített, jól szerkesztett, magával ragadó történet, ami nem tör magasirodalmi babérokra, viszont a maga műfajában vitathatatlanul kiemelkedik a magyar felhozatalból. Az olvasó feszes krimit kap, amiből nem hiányzik a szerelmi szál sem egy fiatal, tehetséges, világlátott, szimpatikus nyomozó és egy kriminalisztikára szakosodni tervező medika között.

Azt hiszem, kétféle könyvajánlót kellene a Véres Balatonhoz írni, de legalábbis egyet kétféle hangszerelésben. Egyet azoknak, akik – hozzám hasonlóan – saját tapasztalataik alapján ismerik a 70-es, 80-as évek magyar valóságát, különösen azoknak, akik számára Zánka, az Úttörőváros is jelent valamit. Egy másikat pedig azoknak, akik ezt a korszakot csak hallomásból ismerik.

Nézzük először a „bennfentes” megközelítést. Anélkül, hogy utánaolvastam volna a szerző hátterének, a kötet megírása körülményeinek, teljesen nyilvánvaló volt számomra, hogy Zajácz jól ismeri a korszakot és a helyszíneket. A történet nagyrészt a Zánkai Úttörővárosban és egy azzal szomszédos vállalati üdülőben zajlik, bár megfordulunk többek között az Országos Rendőr-főkapitányságon, a veszprémi kapitányságon, a füredi Tagore sétányon, sőt Brüsszelben és Párizsban is. Nagyon kritikus szemmel olvasva két apróság miatt vontam csak össze a szemöldökömet. Az írásvetítőt nem fotók kivetítésére használták (ha használtak valamit erre, akkor episzkópot), és a nyakamat tenném rá, hogy az úttörővárosi hajó fedélzeti büféjében nem volt bőséges szocialista üdítőválaszték (az én emlékeimben kizárólag Traubi és meggy Márka él, illetve a Sirályban lehetett Pepsit kapni). Sejtheti az olvasó, ha nem lenne hiteles a korrajz, nem két apróságot vetnék fel.

Egy interjúban a szerző elmesélte, hogy gyakorlatilag általános iskolás kora óta tervezte ennek a kriminek a megírását. Éveken keresztül Zánkán nyaralt egy vállalati üdülőben, vágyakozva fantáziált az Úttörővárosban nyaraló gyerekek vakációjáról, és egyszer maga is eljutott jutalmul oda. Aztán – ahogy fogalmazott – nem volt elég kitartó az íráshoz gyerekként, később pedig nem volt ideje papírra vetni a történetet. Az internet tanúsága szerint Zajácz útja a média világából nemrégiben csendesebb vizekre vezetett, nevelőtanár egy kollégiumban, és így van ideje írni is. A tervek szerint a Véres Balaton egy trilógia első része, a szerző írói weboldalán a következő két kötet történetébe is bepillanthatunk. Az egyértelműen kiderül, hogy a szerző kellemes nosztalgiával tekint vissza gyerekkorunk idejére, és jól emlékszik rá, milyen is volt az élet akkoriban.

Azoknak az olvasóknak, akik számára a mi gyerekkorunk már történelem, biztosan más élményt jelent a Véres Balaton olvasása. Zajácz azzal a reménnyel célozza meg őket is, hogy az Ötvös Csöpi-filmek népszerűségéhez hasonlóan szórakoztató irodalomként ez a regény is megszólítja a fiatalabbakat, de talán azért is, hogy megismerjék szüleik, nagyszüleik 40-50 évvel ezelőtti életét. Talán le is tesztelte a kollégium lakóin, akik remélhetőleg szerették a sztorit. A 70-es évek után született olvasó számára biztosan szokatlan az elvtárs/elvtársnő megszólítás, sokak számára a mobiltelefon és az internet előtti korszak nagyjából a kőkorszakkal azonos. Meglepő lehet az is, hogy a magyar rendőrség is hatékonyan tudott nyomozni a kor eszközeivel, nem csak a kortárs Columbo hadnagy bukkant a tettesek nyomára Amerikában. Az pedig szinte biztosan érthetetlen számukra, hogy mit jelent az, amikor turnusváltás miatt bedugul az M7-es autópálya (a maga rövid valójában). Nagyon más ma a viszony a nyilvánossággal is, és elgondolkodik az olvasó azon, nem lenne-e jobb, ha nem kerülne minden azonnal címlapra.

Viszont szerintem érdekes – és a történelemoktatás aktuális fősodrával egészen biztosan nem teljesen megegyező – a korszak általános bemutatása. Ugyanakkor sokkal inkább hasonló ahhoz, amit én valódinak tartok. Például biztosan meg fog lepni sokakat, hogy a 1970-es évek végén nem volt lehetetlen külföldre, akár nyugatra utazni. Akadtak olyanok, akiknek akkor is volt jachtjuk a Balatonon. Az emberek egy jelentős része jól élt. Zajácz nem fest idealizált képet a korabeli valóságról. Az egyik áldozat egykori állami gondozott, ráadásul roma lány. Amikor feltárják a hátterét, kiderül, hihetetlen nehézségeket kellett leküzdenie ahhoz, hogy tanárképző főiskolára mehessen, társai között pedig akadt olyan is, aki a Rákóczi téren prostiként végezte (igaz, az állami gondozott vagy csak egyszerűen hátrányos helyzetű roma lányok élete ma sem könnyebb). Ugyanakkor megmutatja azt a középső-felső rétegét a szocialista társadalomnak, amelyikről valamiért ma nem divat beszélni. Azokat, akik saját erejükből vagy otthonról hozva, de akkor is európai értékek szerint éltek, nem egyfajta bunkó, szocialista Zsupánként. A szüleimet, a nagyszüleimet. Ez a megközelítés különösen szimpatikussá tette számomra Zajácz könyvét, és kíváncsian várom a folytatást.

Zajácz D, Zoltán

Zajácz D. Zoltán: Véres Balaton
General Press Kiadó, Budapest, 2021
312 oldal, teljes bolti ár 3490 Ft,
kedvezményes ár a kiadónál 2792 Ft,
e-könyv változat 2399 Ft
ISBN 978 963 452 5240 (papír)
ISBN 978 963 452 5288 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

A zánkai úttörőtáborból egy tihanyi hajókiránduláson titokzatos körülmények között eltűnik a tizennégy éves Marion Morel, a Francia Kommunista Párt párizsi titkárának egyetlen gyermeke. Néhány nappal később pedig az úttörőváros strandján holtan találnak egy huszonegy éves tanárképző főiskolás lányt, aki a gyermekek kísérőjeként vett részt a hajókiránduláson.
A nyomozással Adorján Máté hadnagyot bízzák meg. A tehetséges fiatal nyomozónak segítőtársa is akad: Lendvay Laura, a szomszédos vállalati üdülőben nyaraló orvostanhallgató. A lány pszichiáternek készül, és élénken érdeklődik egy új amerikai módszer, a bűnügyi profilkészítés iránt.
A mindvégig izgalmas, fordulatos történetben megelevenedik a Kádár-korszak Magyarországa, a hetvenes évek végének tipikus karaktereivel: párttitkárokkal, örökké elégedetlenkedő hivatalnokokkal, vadászgató, jachtot és szeretőket tartó, a nyugati életstílust majmoló nagyvállalati vezetőkkel.