Bedő J. István | Ötvennégy éve történt, hogy az izraeli titkosszolgálat néhány vakmerő és elszánt, teljesen civil külsejű tagja Argentínából elrabolt egy Ricardo Klement néven éldegélő férfit. Ez az illető valójában Adolf Eichmann volt, aki megtervezte a zsidóság kiirtásának programját, és személyesen irányította a magyarországi deportálásokat. Az a tény, hogy ma már mindezt tudjuk – […]
július 9, 2015 Írta: olvassbele
Ugye ritkán van zsidó vevője, aki borotvát vásárol? Egy nap múlva elhozhattam az új szemüvegemet. – Zuhé úr! – örvendezett az optikus, mikor beléptem a kramjába, az üzletébe. Előhozta a dobozt, amin a nevem állt, benne a Holnap délben modell. Ünnepélyesen szétnyitotta a két szárát, a szemüveget az orromra ültette, amely még mindig fájt egy […]
július 9, 2015 Írta: olvassbele
Bedő J. István | Nem egyszerű ez, kérem. Ha anyád él – már jó. Ha szeret, még jobb. Ha anyád aggódik érted, az érthető. (Ha felnőttke vagy, azért mégse kéne már annyira…) De ha anyád egy jiddise máme – az manapság inkább egy sorscsapás. Na, még ha ehhez svájci is vagy, az ottani majdnem egészen […]
június 14, 2015 Írta: olvassbele
Novics János | Ezt a könyvet mindenkinek el kellene olvasnia. Bár nincsenek illúzióim: az eddigi – szűk környezetemben végzett – közvélemény-kutatásaim alapján szinte senki sem hallott róla. Évekig vártam az új kiadását, mert a polcomon heverő, antikváriumban beszerzett, nyolcvanas évekbeli hányatott példány olyan visszataszítóan néz már ki, hogy nem volt gusztusom kézbe venni. Ráadásul lapjaira […]
június 14, 2015 Írta: olvassbele
| 1. | Most itt fekszem a matracon, a templom közepén, a frigyszekrény tövében. A lámpa, amelyet tegnapelőtt este tintával festett kórházi-kékre Németi főorvos, hol kigyullad, hol kihuny. Kinn, a városban zavarórepülés van, de bennünket nem érdekel. A csillag, a bélyeg, nemcsak az élet kedvezményeiből zár ki bennünket, de félelmeiből is. Nem félünk a légitámadástól, […]
december 12, 2014 Írta: olvassbele
| Prológus | Négy nappal azután, hogy 1955 tavaszán megszülettem Washingtonban, a szüleim hazavittek a Patterson utcai házba, és ott is nőttem fel, olyan nyelvek zenéjét hallgatva éveken keresztül, amelyekből egy kukkot sem értettem. Apám ötvenegy éves volt, amikor megszülettem, anyám harminckilenc, a két bátyám, Péter és András, jóval idősebbek nálam – Péter öt évvel, […]
december 12, 2014 Írta: olvassbele
Erdélyi Z. Ágnes | Emigráns tinédzserként felnőni az ötvenes évek Amerikájában, amikor már vasfüggöny választ el az óhazától, és a szülők, nagyszülők egy furcsa és teljességgel érthetetlen nyelvet beszélnek – mindenképpen figyelemre méltó. Szegedy-Maszák Marianne pontosan tudja ezt. Könyve címében, a kézcsókban meg is találta azt a gesztust, amely e két világot oly szemléletesen választotta […]
december 8, 2014 Írta: olvassbele
Ram Oren: Gertruda esküje (részlet) bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
A Danzighoz közeli, Varsótól vonaton három órára fekvő Starogardban lévő kis házában az esküvői ruhába öltözött izgatott család elindult a templomba, ahol Gertrudának férjhez kellett mennie. Ő volt a legidősebb gyermek, az egyetlen lány a családban. Gertruda bájos volt, tizenkilenc éves, magas és világos hajú, a helyi iskolában tanított. Diákjai és kollégái szerették és csodálták, […]
december 8, 2014 Írta: olvassbele
Lengyel Szilvia | A gazdag lengyel Stolowicki családnak szép palotája van Varsóban. De lengyelnek és zsidónak lenni a háborús Lengyelországban nagyon veszélyes program. Halálosan veszélyes. Ram Oren regénye ennek a családnak, s benne az egyetlen gyermeknek, Michalnak a szenvedésekkel teli élettörténete. És ő legalább életben marad… A könyv fő- és címszereplője azonban nem családtag. Gertruda […]
július 3, 2014 Írta: olvassbele
JPM | 1944. július 4-én kezdődött meg a pécsi zsidóság deportálása. A Janus Pannonius Múzeum a Pécsi Zsidó Hitközséggel együttműködve rendezi meg a Négy festőművész című kiállítást. A tárlat az egyik központi eseménye a „Pécs 1944–2014, megemlékezés a pécsi és baranyai zsidóság deportálásának 70. évfordulójáról” című rendezvénysorozatnak. A kiállítás négy – a holokauszt idején áldozattá […]
április 29, 2014 Írta: olvassbele
| A pince | A kincskeresők városában születtem és ott is élek. Lakói a teljesen kiégett síkságról érkeztek ide egykoron. Aranyfogakat és ezüst kiskanalakat kerestek. A romokból felszálló füst és a jómódú elődök égő testének bűze vonzotta ide őket, ez emlékeztette őket arra, hogy milyen nagyszerű dolog a túlélés. Nem kell tehát elmélkedni a boldogtalanságunkról, […]
április 29, 2014 Írta: olvassbele
Hárságyi Margit | Interjúnk a XXI. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon készült Igor Ostachowicznak a közelmúltban Magyarországon az Űzött lelkek éjszakája (lengyel eredeti címén: Élő zsidók éjszakája) címmel megjelent második kötete az ezredforduló ellenkultúrájának kultuszkönyve, melyet tavaly a legrangosabb lengyel irodalmi díjra, a Nikére is felterjesztettek. Ostachowicz a lengyel miniszterelnök, Donald Tusk – 2007 óta helyettes államtitkári, […]
március 7, 2014 Írta: olvassbele
IGAZGATÓ: Tisztelettel üdvözlöm önöket! Örülök, hogy a késői óra ellenére szánnak rám, ahogy mondani szokás, egy percet. TESITANÁR: Arbeit macht frei, herr direktorr! IGAZGATÓ: Nem helyénvaló ez a tréfa, kolléga úr! Nem helyénvaló! LENGYELTANÁRNŐ: Sokáig fog tartani, igazgatókám? Azt ígértem, holnapra visszaadom a dolgozatokat, kijavítva. IGAZGATÓ: Már elnézést, kollegina, de kérem, ne tegyen fel ilyen […]
március 7, 2014 Írta: olvassbele
BJI Európa országai – igen kevés kivétellel – így vagy úgy, de nem számoltak még el a lelkiismeretükkel abban a kérdésben, mennyire vettek részt az európai zsidóság kiirtásában. Nehéz kimondani, pedig tudott dolog, hogy Lengyelország sem. A részvétel a Soában – amit most már kizárólag holokausztnak neveznek – hatalmas történelmi szégyen, és az elszámolás az […]
január 23, 2014 Írta: olvassbele
Egy Westerbrook méretű városban, amelynek jenki alapítói még a Mayflowerrel érkeztek, zsidó mivoltunk önmagában abnormitássá avatott minket, a nővéreimet és engem, akik legalább annyira különböztünk az osztálytársainktól, mintha, mondjuk, sötétkék bőrünk lenne. – Hogy különbözzünk az átlagtól – felelte apám mindig, amikor megkérdeztem, mi miért nem eszünk kenyeret nagyjából úgy egy hétig, miközben az iskolában […]
augusztus 31, 2015 Írta: olvassbele
1