Életváltás? | Thomas Meyer: Zuhé úr csodálatos utazása…

Posted on 2015. július 9. csütörtök Szerző:

0


Meyer_Zuhé-INDBedő J. István |

Nem egyszerű ez, kérem. Ha anyád él – már jó. Ha szeret, még jobb. Ha anyád aggódik érted, az érthető. (Ha felnőttke vagy, azért mégse kéne már annyira…) De ha anyád egy jiddise máme – az manapság inkább egy sorscsapás. Na, még ha ehhez svájci is vagy, az ottani majdnem egészen ortodox közösség tagja, és kinyílik a szemed a világra – hát, jaj neked.

Mert, tudjuk ugye, az életet a hagyomány határozza meg. (Emlékeztetőül: Reb Tevje is azt hitte, a hagyományok változatlanul megőrződhetnek.) A dolgok megértéséhez azonban célszerű ismerni Dan Greenburg korszakalkotó – és azóta is felülmúlhatatlan – alapművét.  Habár ő specifikusnak gondolta a felnőtt gyermekéért aggódó édesanya figuráját, de a délkelet-ázsiai anyák is magukra ismertek benne. Vagyis „nem kell ehhez sem anyának, sem zsidónak lenni. Bármelyik katolikus belga pincérből (és pincérnőből), ateista norvég suszterból vagy metodista portugál váltóőrből lehet jiddise máme.” (D. Greenburg)

Vagyis az a fajta anyuka, aki – a hagyományoknak megfelelően – személyesen akar gondoskodni nem csupán a szükségleteidről, a ruházkodásodról, az ételedről, de még a felnőtté válásodról is. Feleséget keres neked, ha akarod, ha nem.

Zuhé úr (Mordechaj, becézve: Motti) egyetemi polgár, és anyai uralom alá vetett személy. Nem személyiség, mert annak legalább lenne önálló döntési jogköre. De neki egyszerűen képessége nincs. Fura egy zárt világ ez a zürichi zsidónegyed, ahol nem kizárólag a vallási hagyományok elevenek. Itt még a vásárlási beidegződéseket is az irányítja, hogy csakis a hitsorsos autókereskedőtől vesznek, és csakis egyféle kocsit, tehát mindenkinek Toyota Previája van. És mindenki egyfajta szemüveget hord, mert azt is mindenki egyetlen optikustól veszi.

Mottinak (a főhősnek) ez természetes, amíg az egyetemen meg nem látja Laurát. És Laurához (aki ugyebár nem zsidó, hanem – Motti mamája szerint – „csak” egy siksze) egy másik világ tartozik. Sok minden más lényegesen kevésbé szabályozott abban a világban, mint ami Mottit körülveszi. Sokkal életszerűbb, természetesebb. De Mottit ki kell ragadni a bűn karjaiból, ezért elküldik a Szentföldre. Csakhogy Izraelben is lényegesen nyitottabb, modernebb világgal találkozik. És Motti – mondjuk ki – végre elindul az európai felnőtté válás útján. Így kergeti Vasakarat Judit, a jiddise máme a saját fosszilis erőszakosságával a fiát egy gyönyörű szemű (és fenekű) siksze karjaiba.

Roppant szórakoztató a könyv, technikailag is. Hősei is beszélő nevet kaptak, ezeket lefordítva olvashatjuk. A német nyelvű eredetit Meyer bőségesen meghinti a történet helyszínének köznyelvi jiddis kifejezéseivel. Kevéssé közismert azonban, hogy a jiddis: keveréknyelv. Igen nehéz normatív szóalakokat találni benne, hiszen legnagyobbrészt késő középkori német szavak/kifejezések eltorzult formáit véljük felismerni benne. (Azon kevesek, akik nyelvészeti szempontból közelítik meg, szintén nemigen jutnak közös nevezőre e kérdésben…) Ráadásul a környezet nyelve – legyen az német, svájci német, lengyel vagy magyar, a sor folytatható – hat rá, szavai egyszerre hordozzák amannak jellegzetességeit is. Így tehát a regény szövegében – Tarján Mihály fordítása, Garics Erika kontrollszerkesztésével – egyszerre jelenik meg a stetl (a zsidónegyed) szókincse, meg persze a magyarázat is, hogy mit jelent. (A kiadó igen udvariasan még jiddis–magyar szószedetet is összeállított, hogy az olvasó arra is támaszkodhasson.)

Az olvasó számára a történet leginkább szafarira emlékeztet: Mottival együtt bolyong egy tájon, ahol minden ismerősnek tűnik, de a szabályok (a beilleszkedés, illetve a túlélés szabályai) mégis egészen mások. Meyer története valószínűleg számos önéletrajzi elemet is tartalmaz, de derűs tekintete azt sugallja, hogy nem csak hősének életét tette új sínre…

A hátam is viszketett, amíg olvastam a „mamák randit kovácsolnak gyermekeik számára” fedőnevű projektet, amit a szegény Motti számára ez az elviselhetetlen perszóna (a kedves Judit mama) kavart. És bevallom, csodálkoztam, hogy ebből nem lett már előbb családi botrány.

A történet tanulsága azonban gyönyörű. Motti nehezen, kínlódva (meg is verve) elindul az önállóvá válás útján. Megtanulja, mit jelent a hagyományokat úgy őrizni, hogy közben nem adjuk fel magunkat sem. Megtanulja, mit jelent a saját lábára állni, és dönteni. Ha rosszul, hát rosszul. De nem hagyva, hogy a feje fölött döntsék el, milyen életet éljen.

Ebben az összefüggésben a könyv még példát is adhat azon olvasóknak, akik esetleg lelkesülten fogadnák a mindenre (oktatás, munka, bolti nyitva tartás) kiterjedő állami gondoskodást…

Thomas Meyer (Fotó: J.Kürten)

Thomas Meyer (Fotó: J.Kürten)

Thomas Meyer: Zuhé úr csodálatos utazása egy siksze karjaiba
K.u.K. Kiadó, Budapest, 2015
288 oldal, teljes bolti ár 2800 Ft
ISBN 978 615 536 1197

* * *  * * *

A könyv kiadói fülszövege

Motti Zuhé eddig úgy élte életét, ahogyan ortodox anyja és a vallás törvényei azt megkövetelték. De most, amikor Mame meg akarja házasítani, és e célból ijesztőbbnél ijesztőbb nőket vonultat fel előtte, Motti a sarkára áll, és a saját kezébe veszi a sorsát. És miután beleszeret egy nem zsidó lányba – egy sikszébe –, már nincs megállás: leborotválja a szakállát, és megpróbálja a saját útját járni. Ám mivel ez modern mese, a hős nem nyeri el az okos széplány kezét, mert azt is lefoglalják saját harcai.

Az olvasó akárhonnan is jött, amikor sok-sok nevetés után leteszi a könyvet, egy kicsit máris svájcivá lett. Közben egy kicsit megtanul jiddisül (amihez még egy kis szótárt is mellékelünk), és remélhetőleg ezt nyereségnek érzi.

Thomas Meyer az első szerelem lendületével rohan le minket, olvasókat. Két nyelvet és három világot tár elénk a regény szűk keretei között. Mese, valóság, filozófia, szerető kritika ez mind belefér.