Artur Pałyga: A zsidó (részlet)

Posted on 2014. március 7. péntek Szerző:

0


a_zsido-plakát-állóIGAZGATÓ: Tisztelettel üdvözlöm önöket! Örülök, hogy a késői óra ellenére szánnak rám, ahogy mondani szokás, egy percet.

TESITANÁR: Arbeit macht frei, herr direktorr!

IGAZGATÓ: Nem helyénvaló ez a tréfa, kolléga úr! Nem helyénvaló!

LENGYELTANÁRNŐ: Sokáig fog tartani, igazgatókám? Azt ígértem, holnapra visszaadom a dolgozatokat, kijavítva.

IGAZGATÓ: Már elnézést, kollegina, de kérem, ne tegyen fel ilyen kérdéseket. Magukon múlik, meddig fogunk itt ülni. Nekem van időm. Nekem magukra mindig van időm. Kifulladásig.

TESITANÁR: „Lássuk a dolog velejét” – szólt az agysebész a műtőben.

IGAZGATÓ: Nem egyszerű a dolog. És számítanék a segítségükre. Az úgy nem megy, hogy mindent egyedül osztok meg és egymagam uralkodok. Az én feladatom az uralkodás, a maguké a gondolkodás. Ilyen idők járják.

ANGOLTANÁRNŐ: De bezárnak minket, nem? Hát akkor, csináljunk valamit! Valamit csináljunk! Harcolni kell! Harcolni! Telefonálni a médiának! A TVN kajálni fogja! A volt pasim ismer ott pár fazont.

IGAZGATÓ: Kérem, ne rajtoljon a startpisztoly eldörrenése előtt, ifjú kollegina! A racionális érvek ellenünk szólnak. Az iskolánk nem olyan, amilyennek lennie kell és nem a megfelelő helyen áll és ez tény. És ebbe bele kell törődnünk.

LENGYELTANÁRNŐ: Ó! Hát milyen kell, hogy legyen?

TESITANÁR: Az iskola az iskola. Hát. Csak úgy egyszerűen, nem?

IGAZGATÓ: A gazdasági helyzet rossz. Nagyon rossz. Napról napra rosszabb. Egy évvel ezelőtt tiszta lelkiismerettel közöltem magukkal, hogy mélyponton vagyunk. Most pedig még mélyebbre süllyedtünk. Ha lenne bármiféle értelme, hölgyeim és uraim, csődöt kellene jelentenünk. Az épület öreg, mállik minden, a csapok szivárognak, a vizet nem tudjuk kifizetni, felújításra nincs pénz… Ilyen idők járják.

LENGYELTANÁRNŐ: Ugyan hagyja már! Kezdjünk pakolni, igen?

IGAZGATÓ: De van remény, hölgyeim és uraim! Van remény!

TESITANÁR: Álmodozás az élet megrontója.

IGAZGATÓ: Kolléga úr!

TESITANÁR: Na! Hát bökje ki! Kerek perec!

IGAZGATÓ: Kaptam egy e-mailt, hölgyeim és uraim… Itt a segítség!

LENGYELTANÁRNŐ: Ki segít rajtunk? Münchausen báró?

TESITANÁR: A maffia?

IGAZGATÓ: Az e-mail, hölgyeim és uraim, idegen nyelven íródott. Odaadtam Basiának, hogy nyomtassa ki szépen, sima papírra. (az Angoltanárnőnek) Nézzen bele, legyen olyan szíves!

ANGOLTANÁRNŐ: Ez angolul van.

IGAZGATÓ: Miért, mit gondolt? Elolvasná, mi van odaírva, a bal felső sarokba? Nyomtatottal.

ANGOLTANÁRNŐ: Israel. Wow!

IGAZGATÓ: Hát látják, hölgyeim és uraim! A Szentföldről vándorolt ide hozzánk ez az üzenet, kedves kollégák.

LENGYELTANÁRNŐ: Csoda.

IGAZGATÓ: Hát, képzelje.

LENGYELTANÁRNŐ: Engem azért érdekelne, miről szól ez a levél.

IGAZGATÓ: Jaj hát, kedves kollégák, nem vagyok én trolibusz, hogy mindent tudjak. (az Angoltanárnőnek) Magánál van a levél, olvassa fel!

ANGOLTANÁRNŐ: Azt írja, hogy egy kérést szeretne intézni hozzánk… Intézni? Mindegy, legyen intézni.

TESITANÁR: Ki írja ezt?

ANGOLTANÁRNŐ: Ez az izraeli.

TESITANÁR: Vagyis zsidó.

IGAZGATÓ: Kolléga, nem tudom, lehet-e… Ez-e a megfelelő szó. Nem szeretném, ha bárki bármivel megvádolna bennünket. Egyezzünk meg, hogy tapintatosak vagyunk, és nem kívánunk senkit zavarba hozni.

TESITANÁR: A zsidó az zsidó, na. Miért, mi van?

LENGYELTANÁRNŐ: Szóval mit szeretne intézni?

ANGOLTANÁRNŐ: Egy kérést szeretne intézni hozzánk, hogy küldjük el neki a dolgozatát, amit ebbe az iskolába deponáltak.

LENGYELTANÁRNŐ: Jézus Mária! Ki deponálta neki?

ANGOLTANÁRNŐ: Biztos arra gondol, hogy ebben az iskolában maradt. Azt írja, hogy szeretettel emlékezik az iskolára… Vagyis ide járt. Hogy a település is nagyon kedves. Mármint a környék. Countryside. Hogy az apja… figyeljenek csak! Hogy az apja író volt, ott Izraelben, és írt rólunk, vagyis a városunkról, mindenféle könyveket meg poems, verseket. Hogy ő, vagyis a fia, szeretné rendbe tenni a családi fáját. És hogy sokszor szeretett volna már ideutazni… és hogy álmodni szokott rólunk, a városunkról… gyakran… meg az iskoláról.

TESITANÁR: Mi az a családi fa?

ANGOLTANÁRNŐ: Én csak fordítok, jó? Aláírás: üdvözlettel mister David Wasserstein.

LENGYELTANÁRNŐ: És mit képzel? Hogy majd a neve alapján fogunk keresgélni? Iksz évre visszamenően? Nem írta meg az osztályt? Az évet?

ANGOLTANÁRNŐ: Nem. Nem írta meg.

LENGYELTANÁRNŐ: Ez komolytalan.

IGAZGATÓ: Tisztelt kollégák! Én mégiscsak ragaszkodom hozzá, hogy ezt az e-mailt kiemelt komolysággal kezeljék. Ez a mi reménységünk!

ANGOLTANÁRNŐ: Lehet, hogy nekem túl lassú a felfogásom, de nem tudom követni. Miben van a reménység? Miben is?

LENGYELTANÁRNŐ: Tessék! Van egy női szabadgondolkodónk!

IGAZGATÓ: Drága kollégák! Értsék meg! A kapcsolat! A kapcsolat a mi reménységünk! Vendégünk lesz!

TESITANÁR: Milyen kapcsolat?

ANGOLTANÁRNŐ: Milyen vendégünk?

IGAZGATÓ: Hát meg kell hívni! Végül is itt lakott! Az ő városa, az ő környéke! Ha meg idejön, elmondjuk neki, meglátja, miben élünk mi itt! Végül is ez volt a saját iskolája! Nekik meg azon a Szentföldön van mit a tejbe aprítaniuk.

TESITANÁR: Ja, ja, Israel gut masine.

LENGYELTANÁRNŐ: Tudja, ez olyan bárgyú, hogy már vicces.

IGAZGATÓ: Abból kell kiindulnunk, hogy vendégünk lesz. Nagyon fontos vendégünk, tisztelt kollégák. Nagyon, nagyon fontos. Ott a Szentföldön nem akárkik laknak. Tudják maguk, micsoda vagyonokkal rendelkeznek?

LENGYELTANÁRNŐ: Az evangéliumokban nem mindnyájan.

IGAZGATÓ: Azóta sok minden megváltozott, kollegina.

TESITANÁR: Én is hallottam, hogy ezek a zsidók hihetetlenül ki vannak bélelve.

ANGOLTANÁRNŐ: Ha ugyan eljön? Nem ír semmit arról, hogy ideutazna.

LENGYELTANÁRNŐ (kijavítja): De, ír.

ANGOLTANÁRNŐ: Nem ír!

IGAZGATÓ: Ír, csak maga nem olvas a sorok között.

ANGOLTANÁRNŐ: Miért, maga olvas?

IGAZGATÓ: Én csakis ott olvasok. Higgye el. Nem akármiért írja.

TESITANÁR: Hát miért?

IGAZGATÓ: Mégsem írhatja, hogy: „Hívjatok meg!” Küld egy jelet. Tapogatózik, úgymond. Érti, hölgyem? Miért írja, hogy sokszor szeretett volna ideutazni, na miért? Hogy rólunk álmodik, ugye? Na látja, Agnieszka kisasszony! Maga nem ismeri az embereket! Hisz egyértelműen meghívatja magát, igen vagy nem?

ANGOLTANÁRNŐ: Jaaa! Hát, én nagyon, nagyon örülök. Basszus! Mindig az utazások, meg az egzotika jut eszembe róluk. Ezekről a zsidókról.

IGAZGATÓ: Azért hívtam tehát össze a kollégákat, hogy a kollégák megalakítsák, velem, mint tiszteletbeli taggal, a szervezőbizottságot, melynek célja a címzett idehozása és vendégül látása iskolánkban, melynek célja a szponzorizálás. Agnieszka kisasszony, mélységesen meg vagyok győződve róla, hogy adni az iskolának, tudomisén, harmincezer dollárt, az neki olyan, mint hármat köpni.

Artur Pałyga (Fotó: Tomasz Fritz)

Artur Pałyga (Fotó: Tomasz Fritz)

LENGYELTANÁRNŐ: Honnan ez a bizonyosság?

IGAZGATÓ: Én ezt érzem. Hihetnek nekem a kollégák.

LENGYELTANÁRNŐ: Hiszek, csak nem vagyok gyakorló.

ANGOLTANÁRNŐ: De miért harminc? Harminc?

LENGYELTANÁRNŐ: Az igazgatónknak ilyen asszociációja támadt.

TESITANÁR: Vendég a háznál, teherben az asszony, ahogy a mondás tartja.

IGAZGATÓ: Hát épp ez a lényeg, kolléga úr. A dolog, hogy úgy mondjam, komplikált. Látja, mondjuk harmincezer dollár megoldaná a helyzetünket. Még mondjuk húszezer is, vagy tízezer.

ANGOLTANÁRNŐ: Tényleg azt gondolja, hogy csak úgy sikerülni fog?

IGAZGATÓ: Nekem van hitem, Agniesia kisasszony! Mélyen hívő ember vagyok. Ha pedig hitem van, akkor nem engedek, erről vagyok ismert.

Fordította: Pászt Patrícia