Browsing All posts tagged under »magvető_kiadó«

A saját út | Marianne Fillenz: Temesvártól Új-Zélandig

február 16, 2022 Írta:

0

H. Móra Éva | Mi indíthatta a fordítót, Schmal Alexandrát arra, hogy egy hazánkban ismeretlen tudós emlékiratait ismertté tegye számunkra? Többek között az, hogy a társadalmunkban – sőt Európa más társadalmaiban is – egyik központi kérdéssé vált nemzeti identitástudat mintegy ellenpéldájaként felmutasson egy olyan életmodellt, amely máshova helyezi a hangsúlyt. Saját útjának megtalálására, majd a […]

A legsötétebb nap után | Ali Smith: Tél

február 9, 2022 Írta:

0

Paddington | Ali Smith Évszakok-kvartettjének második kötete, az eredetileg 2017-ben megjelent Tél nemrég lett elérhető a magyar olvasók számára. A skót írónő négykötetes sorozata a Brexit közvetlen utóéletének hangulatát és leginkább az azt övező káoszt kívánja megörökíteni az utókor számára – politikusan, ám irodalmi igényességgel. Nem tudhatjuk természetesen, hogy a távoli vagy nem is nagyon […]

Naplósorok, bölcselkedések | Karl Ove Knausgård: Ősz.

február 8, 2022 Írta:

1

Fazekas Erzsébet | Karl Ove Knausgård enciklopédiának szánja Évszakok sorozatának Ősz tételét (vegyük elő mellé Vivaldiét). Vagy ki tudja, így van-e – minden esetre elemzői így vélik. Én azonban ezt a magyarázatot nem fogadom el. Az enciklopédia az emberi tudásnak: fogalmainknak – ábécérendbe szedett, teljességre törekvő – gyűjteménye. Ha maradnánk a kiadói közlésnél, hogy a […]

Költő a családban, a család a költőben | Krusovszky Dénes: Azóta őzike

február 2, 2022 Írta:

0

H. Móra Éva | Először a címe fogott meg. (Figyelmeztetés: grammatizálás következik!) Két szó lebeg mindenféle nyelvtani beágyazottság nélkül; két három szótagú szó, amelyekből kizengenek a z-k, s amelyekben dallamosan váltakoznak a hosszú és rövid magánhangzók. Nincs még alany, nincs állítmány, nem tudni, milyen szerepet kap majd később ez a két szó – de engem […]

Mindent tudni akarok | Megyery Sári: Én is voltam jávorfácska

január 15, 2022 Írta:

0

K A R A N T É N K Ö N Y V E S P O L C ● Ú J R A O L V A S Ó Bíró Kriszta | Kis híján két teljes hónapja küzdök Megyery Sárival. Nem, nem szenvedek információhiányban, éppen ellenkezőleg. Egyrészről olyan életet látok magam előtt, mintha egy […]

Szobordöntögetés? Dehogy… | Milbacher Róbert: Legendahántás

január 5, 2022 Írta:

1

H. Móra Éva | Már az előszó mottója belopta magát a szívembe: Petőfi Sándor gatyába’ táncol, / Felesége bugyiba’, úgy mennek a moziba. Még az eredetet is pontosan megjelöli: 20. századi népköltészeti gyűjtés. Zseniális kezdés. Nemcsak a figyelmet kelti fel, hanem szelíd figyelmeztetés is az olvasónak: akinek sérti az ízlését az efféle „szobordöntögető” hangnem, még […]

Van egy fúvósbanda Hartyánban… | Kollár-Klemencz László: Öreg Banda

december 21, 2021 Írta:

0

kistibi | Nem hiszem el, hogy az Öreg Banda első regény. Annyira szívfájdítóan szép, tragikumában olyan nemes, gondolatisága oly megkapó, hogy az ember nem olvassa, hanem végiggyönyörködi, végigfájja az Öreg Banda történetét. Szubjektív ugyan az ítéletem, de számomra ez a könyv a magyar mágikus realizmus egyik csúcsteljesítménye,  Bodor Ádám Sinistra körzete  és Holdosi József Kányák […]

Költészet prózában | Boldizsár Ildikó: Amália álmai

december 11, 2021 Írta:

0

H. Móra Éva | Vissza kell adni a mesét a felnőtteknek – vallja Boldizsár Ildikó. Azt tudjuk – sokan éppen tőle –, hogy a mese eredetileg nem gyermekműfaj. Az Amália álmait olvasva meg is győződhetünk erről. Figyelmeztet az alcím is, és valóban: olyan mérhetetlen szomorúság halmozódik fel a kis boszorkány történeteiben, hogy azt csak egy […]

»Orkán dúdol« | Tóth Krisztina: Bálnadal

november 14, 2021 Írta:

0

Tóth Zsuzsanna | Nem nagyon bánom, ha egy-egy költő olykor „botrányokba” keveredik, mert annak pozitív hozadéka az ennek folytán felé irányuló nagyobb érdeklődés. Habár Tóth Krisztinának nem lehetett könnyű megélni a kötelezők kapcsán kifejtett véleményéért rázúdult negatív megszólalások özönét, de talán épp ez okozta, hogy ma egyre többen olvassák. Maradjon is így. (Csupán közbevetés, reméljük, […]

Sült galambra várva | Csehov: Három nővér / Morcsányi Géza fordítása

október 29, 2021 Írta:

0

Pál Attila | „Ha egy részeg orvos fekszik egy díványon, az ablakon túl meg esik az eső, az Csehov szerint már egy színdarab, Sztanyiszlavszkij szerint pedig egy hangulat, énszerintem viszont a dögletes unalom, és egy díványon fekve semmilyen drámai cselekvést nem lehet elfeküdni…” – fejtette ki sommás véleményét Lev Tolsztoj a Három nővér című darabról, […]

Csehov: Három nővér / Morcsányi Géza fordítása (részlet)

október 29, 2021 Írta:

0

Olga Ma meleg van, nyitva lehet hagyni az összes ablakot, pedig a nyírfák még nem rügyeznek. Apuka tizenegy éve kapta meg a dandárt és jött el velünk Moszkvából, és – tisztán emlékszem – ilyenkor, május elején, Moszkvában már minden virágzik, meleg van, csupa napfény minden. Tizenegy éve, de úgy emlékszem ott mindenre, mintha tegnap jöttünk […]

Csehov: Ivanov (részlet)

október 17, 2021 Írta:

0

Első felvonás Kert Ivanov birtokán. Balról teraszos ház homlokzata. Az egyik ablak nyitva. A terasz előtt félköríves térség, ahonnét sétautak indulnak a kertbe. Jobboldalt kerti székek és asztalok. Az egyik asztalon lámpa ég. Esteledik. A függöny felhúzásakor hallani, ahogy a házban zongora-hegedű duettet tanulnak. [[ 1. ]] Ivanov és Borkin. Ivanov az asztal mögött ül […]

»Hogy mennyire unlak én titeket!« | Csehov: Ivanov

október 17, 2021 Írta:

0

Pál Attila | Színdarabot olvasni különös, de izgalmas szórakozás. A szerző utasításai szerint gondolatban berendezzük a színpadot, elképzeljük a párbeszédet, a gesztusokat, nevetéseket és sírásokat. Apránként kialakul a képzeletbeli szereposztás is, és akkor már olyan gördülékenyen halad (belül halljuk!) az „előadás”, mintha rendezőként ülnénk a főpróbán. Különösen izgalmas, ha olyan színmű kerül a kezünkbe, amelyben […]

Hargittai István: Jeremiás nyomában * Beszélgetések Komoróczy Gézával (részlet)

október 5, 2021 Írta:

0

„Szokás mondani, minden élettörténet egy regény. Azaz mindenkinek megvan a maga regénye, Komoróczy Gézáé egy korszakos, iskolateremtő tudós története. Nagyszabású életregénye reprezentatív szereplőkkel élesen látja és láttatja a valóságot, saját, páratlan személyiségének tapasztalatain keresztül idézi elénk a család és a tudomány történetét a nemzeti történelemről és emlékezetről, a személyes identitásról, judaisztikáról, zsidóságról vallott nézeteiről, s […]

Magánpokol? | Keresztury Tibor: Hűlt helyem

szeptember 21, 2021 Írta:

0

Tóth Zsuzsanna | Elsőre nem ugrott be, de aztán hamar rájöttem, honnan ismerős a cím. Bӓcher Iván „zsidókönyve” jelent meg hasonló címmel (Nagypapa hűlt helye). Természetesen semmi közük egymáshoz; a nagypapáknak tényleg hűlt helyük, míg Keresztury Tibor Hűlt helyem című regényében egyelőre csak elképzeli/féli a saját halálát. E vízió közelisége nagyon is eleven réme a […]

Tudósítások a mikroszkóp lencséje alól | Szvoren Edina: Mondatok a csodálkozásról

augusztus 10, 2021 Írta:

0

H. Móra Éva | Nehéz összegezni azt a sokféle érzést, amely Szvoren Edina új könyvének olvasása közben támadt bennem. A cím csodálkozást említ, igen, az végig megvolt. De továbbmegyek: inkább csodálatnak nevezném, ami már az elején elfogott. Bámulatos, hogy ez a pengeéles eszű – igen, nála az okosság, az intellektus is elsődleges! –, kiváló emberismerő, […]

WordPress.com ingyenes honlap vagy saját honlap létrehozása.