A legsötétebb nap után | Ali Smith: Tél

Paddington |

Ali Smith Évszakok-kvartettjének második kötete, az eredetileg 2017-ben megjelent Tél nemrég lett elérhető a magyar olvasók számára. A skót írónő négykötetes sorozata a Brexit közvetlen utóéletének hangulatát és leginkább az azt övező káoszt kívánja megörökíteni az utókor számára – politikusan, ám irodalmi igényességgel. Nem tudhatjuk természetesen, hogy a távoli vagy nem is nagyon távoli jövőben mely művek maradnak részei az irodalmi kánonnak. Az azonban bátran állítható, Smith rövid évszak-regényei erősen elfogadottak napjaink kánonjában.

A Tél című kötet a meteorológiai tél elején, ám a legrövidebb nap, sötétből való kilábalás kezdete után közvetlenül, karácsonykor játszódik. Karácsonykor pedig két dolog szokott történni: ünnepelnek a családok, ünneplik a sötétség végét, a hosszabbodó napokat. Ám ehhez össze is jönnek, sokan egyszer egy évben, és ebből sokszor nem kerekedik sok jó. Éppen ez történik Ali Smith regényében.

A történetben Sophia, a háziasszony a fiát és annak barátnőjét várja az ünnepre. Sophiával először úgy találkozunk, hogy egy lebegő fej követi őt mindenhová. Hogy valódi vagy csak a képzeletében létezik, nem lehet tudni. A fej azonban folyamatosan zsugorodik, végül egy kicsi, ám annál súlyosabb kővé változik, mintegy szimbólumaként mindannak a tehernek, amit az asszony hurcol magával. Sophia, bármennyire is hihetetlen, tök üres hűtővel várja egy szem gyermekét a többnapos ünnepre. Én pedig, amíg nem olvastam el ezt a könyvet, azt hittem, ilyet csak a saját anyám volt képes összehozni. A helyzetet váratlanul beállító testvére, Iris menti meg, aki élelmet is hoz a magányos házba.

Sophia fia, Art eredetileg a barátnőjével érkezett volna, ám szakítottak, ezt viszont nem akarja elmondani az anyjának. Így aztán az első szembejövő nőnek, Luxnak 1000 fontot ajánl azért, hogy utazzon el vele, és játssza el a barátnőt. Az idegen lány egyenességével jól belegyalogol egy csomó eddig elmismásolt probléma közepébe, ráadásul személyében a Brexit közvetlenül is belép az ünnepi eseményekbe. Lux ugyanis nem született brit, hanem kelet-európai. Mivel az Évszakok-kvartett Brexit-regényfolyam, ebben nincs semmi meglepő.

• Olvass bele!

Art legkedvesebb virtuális gyermeke az Art-in-Nature című, természettel foglalkozó blog és annak közösségi média megjelenése. Az elhagyott barátnőnek valamiért hozzáférése van mindkettőhöz. Így Art egyszer csak azt veszi észre, hogy borzalmas ostobaságok jelennek meg először a Twitteren, azután a blogon is. Kőkeményen a valóságban gyökerezik a szerző fricskája, hogy a blog követőinek száma azonnal a sokszorosára emelkedik, amikor a természettel kapcsolatos információk helyett „fake news” oldallá válik. (Például „tudósít” egy Angliában sosem látott madár megjelenéséről. Nekem a regényben ez az elem volt a kedvencem.)

Ilyen finom vagy még direktebb jelzésekkel Ali Smith egyértelművé teszi, hogy milyen politikai vonulathoz tartozik. De soha nem is rejtette ezt véka alá. Beszél a bevándorlásról is, nem csak Lux alakja kapcsán. Kicsit erőltetetten, de belekerül a történetbe a Grenfell Tower 2017-es, 72 halálos áldozatot követelő tűzesete is.

2017-ben, a kötet megírásakor legtöbb brit ismerősöm még óvatos optimizmussal tekintett az EU és Nagy-Britannia válóperére, abban reménykedve, hogy a katasztrofális eredményű népszavazás ellenére is születik olyan középutas megoldás, ami akár jó is lehet. Smith nem ennyire optimista, és a valóság azóta sajnos őt igazolta. A regénybeli jelent Shakespeare egy itthon kevésbé ismert művéhez, a brit-kelta királyról szóló Cymbeline-hez hasonlítja. A mester utolsó művei között számon tartott tragédia az első században, a brit történelem kaotikus időszakában játszódik, szerelemmel, megtévesztésekkel, ármánnyal és csalással.

A rövid regény olvasásához ugyanazt tudom tanácsolni, amit az első kötet, az Ősz esetében tettem. Mesterházi Mónika remek fordításán nem szabad végigrohanni, olvasni lassan, ízlelgetve érdemes. Aki így tesz, talán megtalálja a történetet az első kötettel összekötő rejtett üzenetet, egyfajta „easter egg”-et. Bár már elmúlt karácsony, nem kell megvárni a következőt. Bátran vegyük kézbe, és így annak is örülhetünk, hogy nálunk a karácsony (remélhetőleg) simábban zajlott. Hogy a körülöttünk lévő világ mennyivel kevésbé kaotikus, ármánnyal teli és megtévesztő, azt már az olvasó maga döntse el.

(A könyvajánlóból némiképp kilépve elmesélem, hogy időnként, nagyon fáradt aggyal és bűnös élvezetként Vavyan Fable köteteit szoktam olvasni. Ali Smith regényét és Fable-nak a Mennyből a csontváz című opuszát majdnem egyszerre olvastam. A Fable-történetben is vannak vitázó nőtestvérek, világvégi ház, természetfeletti jelenségek, karácsonyi vacsora, váratlan látogatók, sőt még Shakespeare is. Bevallom, hogy vissza kellett lapoznom a történetben, nehogy Smith helyett erről írjak.)

Ali Smith: Tél
Fordította: Mesterházi Mónika
Magvető Kiadó, Budapest, 2021
274 oldal, teljes bolti ár 4499 Ft,
kedvezményes ár a kiadónál 3599 Ft,
e-könyv változat 3199 Ft
ISBN 978 963 144 1079 (papír)
ISBN 978 963 144 1451 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Négy ember tölti együtt a karácsonyt egy cornwalli házban. Hárman közülük rokonok, ám látszólag alig van több közük egymáshoz, mint a negyedik vendégnek, akit a véletlen sodort az útjukba. Art természetíró-blogger, aki túl van egy szakításon, ám nem akar egyedül érkezni az anyai házba, ezért magával viszi a buszmegállóban megismert Luxot, és ezer fontot fizet neki, ha három napig a barátnőjének adja ki magát.
Anyja, Sophia mindent feláldozott a karrierjéért, nyugdíjas éveit magányosan tölti a hatalmas családi házban, ahová karácsonykor megérkezik a testvére, Iris. A tékozló lány fiatalkorában elhagyta a családját, hogy környezetvédelmi és atomenergia-ellenes aktivista legyen, amit a húga még mindig nem tud megbocsátani neki. Az álbarátnő érkezése felforgatja a család életét…
Ali Smith az Évszak-kvartett második részében is a tőle megszokott empátiával és virtuozitással szövi bele egy család életébe a múlt és a jelen problémáit, felidézi a Greenham Common-i női béketábor történetét, tiszteleg Barbara Hepworth és Shakespeare művészete előtt, és a karácsonyi vacsorán olyan nehezen emészthető fogásokat tálal fel, mint a bevándorlás, az álhírek és a Brexit.