Költő a családban, a család a költőben | Krusovszky Dénes: Azóta őzike

Posted on 2022. február 2. szerda Szerző:

0


H. Móra Éva |

Először a címe fogott meg. (Figyelmeztetés: grammatizálás következik!) Két szó lebeg mindenféle nyelvtani beágyazottság nélkül; két három szótagú szó, amelyekből kizengenek a z-k, s amelyekben dallamosan váltakoznak a hosszú és rövid magánhangzók. Nincs még alany, nincs állítmány, nem tudni, milyen szerepet kap majd később ez a két szó – de engem megszólítottak.

Aztán kézbe véve persze először ezt a verset kerestem meg Krusovszky Dénes gyerekverskötetében. Illetve előbb még megcsodáltam a Baranyai (b) András rajzolta bájos borítót: lám, a három gyerek! Egyik kicsi, másik pici, és egy éppencsakhogy nagyobbacska. Sorrendben egy iskolás, egy ovis, egy bölcsis. Hamarosan világossá vált, hogy a középső gyerek vált őzikévé, amióta a vadasparkban jártak, és ezt hiteles forrásból, a nagylánytól tudjuk meg. A kicsiknél még könnyen megy az efféle metamorfózis: hol királylánnyá, hol autóvá, hol madárrá lényegülnek. Ha néha kisbabává, azt nem szereti az apukájuk. Ő is ott van a kötetben persze, nagyon jól eltalált rajzban is meg egyebekben, erről majd később szó lesz. Most nézzük a verseket! Tudjuk, hogy nem az első gyerekeknek szóló verseskötete ez a szerzőnek, 2013-ban már megjelent egy (Mindenhol ott vagyok). Óriási különbség azonban, hogy az akkori a saját visszaidézett gyermeki hangján szól, a mostanit pedig már három gyermek apjaként írja, közelről megtapasztalva a gyermeki nézőpontot. Nem csak alkalma, ideje is volt bőven a figyelgetésre, hiszen a könyv a karantén idején született. Regényre készült az író, de változtak a körülmények, változott a fókusz: a család került a középpontba.

A gyermeki lét igen fontos sajátja az átváltozás imént említett képessége – de könnyen elfelejtjük, mire felnövünk! Kosztolányi kesereg így: Itthon vagyok itt e világban, / s már nem vagyok otthon az égben. Ez a három csemete még egy földdel és éggel: ha kell, repül, és fentről nézi a világot (A húgom ma repülni tanul), ha kell, hercegnővé válik még az öcsike is (Herceggé válni); „bármiből lehet bármi” – ismételgeti a Csak a szivárvány című vers. A költő-apa bőséges ízelítőt ad nekünk a gyermekbölcseleti eszmefuttatásokból: szép számmal találunk efféle, felnőtt számára is elgondolkodtató darabokat. Egyik legszebb ezek közül a Valami másból című: nemcsak az asszociációk egymásutánja, hanem az ősi láncszerkesztés is erős hatású – hát még ha dallamos szavak, fény- és hanghatások, alliterációk is társulnak mindehhez! „…holdból jön a hullám, / hullámból a hang, / a hangból kiáltás lesz, / a kiáltásból csönd, / csöndből jön a gondolat…

Mi lenne, ha…? Felnőtt is, gyerek is gyakran eljátszik ezzel a gondolattal. Több formában is hangot kapnak a gyermeki feltételes módok: a Ha nem a kötet legtöbb verséhez hasonlóan a rímtelen, gondolatritmus szerint tördelt, szabadabb formában áramlik; a Hogyha fiú volnék inkább a magyar népdalok formáját követi 6 szótagos, rímes megszólalásával. (Nekem a Ha folyóvíz volnék… kezdetű csángó népdalt idézi, rá is tudtam énekelni.)

Persze nem csupán filozofikus tartalmakkal találkozhatunk itt, hiszen gyerekekről van szó! Helyet és hangot kapnak a hétköznapi élet apró-cseprő mozzanatai is. Esemény lehet az is, ha a testvérünk megvágja az ujját, nézegetni lehet, milyen szép a vér színe, aztán bekötjük, de előtte illik sírni is egy kicsit… Ha testvérek, akkor elkerülhetetlen a rivalizálás. Nagy csetepatékról nincs itt szó, de például az elsőség kérdése többször szóba kerül (Mindig én; Középső gyerek) A beszélő hol a nagyobb, hol a kisebb lány, de két alkalommal a beszélni még nem tudó, kúszó-mászó kisfiú is „megszólal”. Milyen frappáns ez a négy sor: „Ha ideadja, / nem kell, / ha nem adja, / elveszem.” (Játék)

A Játszani vele című darabban aztán bővebben „kifejti” a fáradhatatlanul örökmozgó babalét lényegét. A kötet sokszínűségét jellemzi, hogy két képvers is felbukkan a többi között: a Pakolás! és az Esik az eső címűt nézegetve úgy érezzük, ezeket nem is lehetett volna más formában megírni. Nincs kisgyermekes család önfeledt bolondozás nélkül, ennek a hangulatát idézi meg a Vadállatok őshona: pajkos, a ritmussal és a bokorrímmel játszó rigmus, mondóka. Tartalmilag gazdagabb, de szintén a kiszámolókkal, rigmusokkal rokon a Kellene egy kutya. Több vers énekli meg egészen konkrétan a járvány élményeit (Évnyitó; Maszk; Hétvége; Inkább zenét). Kedvencem lett a gyermeki logikát találóan bemutató, csattanósra szerkesztett Fütyülés nélkül; ebből nem lehet részletet idézni, el kell olvasni!

Krusovszkyéknál úgy telt a karantén, hogy annak sokunk számára pozitív hozadéka van: ez a bájos, színes kötet. Színes a versek sokfélesége által is, és színes az illusztrációknak köszönhetően: a már említett Baranyai (b) András olyan rajzokat készített, amelyekkel azonnal otthon érezzük magunkat ebben a családban mi is. Három kisgyerekkel vidám, zajos és gyakran fárasztó az élet; bizony sokszor várják a szülők a lámpaoltás utáni nyugodt pillanatokat… De milyen igazak és megkapóak a záró vers (Amikor alszotok – Apa verse) záró sorai: „…amikor alszotok, / alig várom, / hogy felébredjetek.”

Krusovszky Dénes

Krusovszky Dénes: Azóta őzike
Magvető Kiadó, Budapest, 2021
64 oldal, teljes bolti ár 3499 Ft,
kedvezményes ár a lira.hu-n 2799 Ft
ISBN 978 963 144 1260

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Krusovszky Dénes gyerekverseiben maguk a gyerekek beszélnek: természetesen és játékosan.
Legyen a téma akár az iskolai maszkviselés, a gyerekszobai rendrakás vagy épp a középsőgyerek-lét: minden versben van egy meglepő szempont, amit észrevenni csak a gyerekek és a költők képesek.