A közösség lelke | Freya Sampson: Az utolsó könyvtár

Posted on 2022. február 1. kedd Szerző:

0


Paddington |

A brit írónő, Freya Sampson debütáló regénye a habkönnyű romantikus regény homlokzata (és az ezt sugalló borító) mögött nagyon fontos és nem csak Nagy-Britanniában tapasztalható problémára irányítja az olvasók figyelmét: a kulturális közösségi terek működésének ellehetetlenülésére, a közösségek szívét jelentő könyvtárak (meg közösségi házak, kulturális központok) bezárására.

A BBC-nél tévéproducerként dolgozó, történelemszakon diplomázott szerző első regénye könnyed olvasmány – nehéz témákról. A kötet brit kiadása a hazaihoz hasonló címmel (The Last Library) jelent meg, míg az amerikai kiadás címe (The Last Chance Library, vagyis Az utolsó esély könyvtár) arra is felhívja a regény iránt érdeklődő olvasó figyelmét, hogy egy kis közösségben – és persze a regényben – a könyvtár sokak számára az utolsó, az egyetlen esélyt jelenti – kinek a tanulásra, kinek az emberi kapcsolatok fenntartására, kinek arra, hogy ügyes-bajos mindennapi ügyeit intézze. Szerencsés az olyan település, ahol a lakók összefognak, hogy megmentsék a könyvtárt, akár törvényszegés árán is, ahogy ez a regényben történik.

Én még ahhoz az egyetemista generációhoz tartoztam, amelyiknek tagjai a vizsgaidőszakok jelentős részét különböző könyvtárakban töltötték. Az egyik az Egyetemi Könyvtárra esküdött, a másik az Országgyűlésire, mi az akkor vadonatúj Széchényi Könyvtárban éltünk, bár az Országos Idegennyelvű Könyvtárat is gyakran látogattuk. Igaz, az utóbbiba csak kölcsönözni jártunk. De a könyvtár iránti szerelem sokkal korábban kezdődött. A Szabó Ervin Könyvtár kerületi fiók-leányában már alsósként rendszeresen órákat töltöttem (és mindig nagyon bosszantott, hogy az éppen kikölcsönzött könyveket tisztaságmániás és bacilusrettegő anyám nem engedte az ágyban olvasni). Mostanában rengeteg e-könyvet olvasok, és könyvtárba keveset járok (sajnos), de bármerre fordulok meg a világban, a könyvtárat igyekszem felkeresni még akkor is, ha nem kölcsönözni indultam.

Nemrégiben olvastam egy kutatást arról, hogy milyen sokat számít, hogy mennyi könyv veszi körül az embert. A kutatók megnyugtattak, nem baj, ha nem minden könyvet tudunk egy élet alatt elolvasni, ami a könyvespolcunkon sorakozik, pusztán a könyvek elérhetősége, az a lehetőség, hogy bármikor leemelhetjük őket a polcról, komoly pozitív hatásokkal jár. Egyre kevesebben engedhetik meg azonban maguknak, hogy minden vágyott könyvet megvásároljanak (no meg a könyvespolcok sem férnek egy idő után el a lakásban). A könyvtárak ideális helyszínek arra, hogy mégis megéljük ezt a hozzáférhetőséget.

A történet főhőse, June segédkönyvtárosként dolgozik Chalcotban, abban a faluban, ahol felnőtt. A lány élete alapvetően csak könyvekről szól. A munkahelyén könyveket kölcsönöz és ajánl a falu lakóinak, szabadidejében pedig bevackolja magát egy jó könyvvel és olvas. Ennek megfelelően a könyvtárban vagy azon kívül felbukkanó embereket mindig regények szereplőihez hasonlítja. Ízlése meglehetősen konzervatív, így egy régi barát, a helyi kínai kifőzde tulajdonosának ügyvédként dolgozó fia, no meg egy kis romantikus vonzalom kell ahhoz, hogy egy kicsit kalandozzon: kézbe vegyen egy Korongvilág kötetet vagy a Büszkeség és balítélet után elolvassa annak zombis változatát is. A könyvtár rendszeres olvasói is színesítik az irodalmi választékot. Az egyik törzsvendég, Mrs. Bransworth mindenevő, és minden könyvről azt mondja, amikor visszaviszi, hogy nem tetszett neki. A faluba frissen érkezett és angolul igen gyengén beszélő Leila a szakácskönyvek között talál inspirációra, de barátságra és elfogadásra is.

Könyvekről szóló könyveket olvasni azért jó, mert a történet mellett az ember magának is szemezgethet. Az utolsó könyvtár történetét követve több tucat újabb elolvasnivaló kerülhet a papucslistára. Bár én magam szinte mindet ismertem (egy itt említett műről még csak nem is hallottam, azt megkerestem az interneten), egy ilyen könnyed regény eszköz lehet arra is, hogy felkeltse az olvasó érdeklődését más művek iránt. Sampson igazán széles választékot kínál a Hamlettől a horrortörténetekig, az ifjúsági regényektől a szakácskönyvekig. Tapasztalt gyerekkönyvtárosok mesélték, hogy a Twilight sorozatot könnyedén fel lehetett használni arra, hogy a tizenéves vámpír- vagy vérfarkasrajongókat rávegyék az egyes köteteket inspiráló klasszikusok olvasására. Ez a sztori is igen alkalmas ilyesmire. Találtam egy letölthető, angol nyelvű listát könyvklubok számára a regényben hivatkozott húsz klasszikus műről, de Sampson – bár nem számoltam végig – összesen legalább kétszer ennyit említ.

Ahhoz viszont, hogy egy chick-lit, azaz könnyed női regény olvasója kézbe is vegyen legalább néhányat ezek közül, szükség van valakire, aki terelgeti irányítja. Valakire, aki azt mondja, amíg nem jön ki Sampson új regénye (amelynek angol nyelvű kiadása idén augusztusban várható), érdemes lenne elolvasni például Roald Dahl Matildáját. Ugyanis ennek révén megérthetjük, miért ezt az álnevet választja a regény hőse, amikor titokban próbál segíteni azoknak, akik a könyvtár bezárását igyekeznek megakadályozni. Ez pedig könyvtárak és könyvtárosok nélkül esélytelen, főleg akkor, ha valahol – mint nálunk – nincs hagyománya a könyvkluboknak. (Azazhogy Magyarországon voltak olvasókörök, de ezek nem állíthatók párhuzamba az angliai klubokkal; nem a középosztály, hanem a kevésbé iskolázott rétegek épülésére szolgáltak.)

Nagyjából a regény felénél hangzik el az a kulcsmondat, ami a regény címét adja. Arra hívja fel a figyelmet, hogy egy könyvtár nagyon fontos a helyieknek, tehát úgy kell harcolni érte, mintha a világ utolsó könyvtára lenne.

A Fügedi Tímea könnyed és gördülékeny fordításában megjelent regény a chick-lit kategórián belül maradva nem akar okoskodni, szájbarágós üzeneteket közvetíteni. A rendszeresen olvasó embert azonban mindenképpen ösztönzi a további olvasásra (a fentebb említett, korábban nem ismert regény már az e-könyv olvasómon vár rám), és talán segít célba juttatni a könyvtárak fontosságáról szóló üzenetet. Azt hiszem, el is megyek, beülök a helyi könyvtárba olvasni egy kicsit.

Freya Sampson

Freya Sampson: Az utolsó könyvtár
Fordította: Fügedi Tímea
General Press Kiadó, Budapest, 2021
332 oldal, teljes bolti ár 3690 Ft,
kedvezményes ár a kiadónál 3032 Ft,
e-könyv változat 2699 Ft
ISBN 978 963 452 5530 (papír)
ISBN 978 963 452 5547 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

June még sohasem hagyta el az álmos angol kisvárost, ahol felnőtt. A zárkózott és félénk harmincéves könyvtáros minden idejét olvasással tölti, amikor azonban megtudja, hogy a munkahelyét bezárják, kimerészkedik az olvasókuckójából, hogy megmentse a helyi közösség lelkét jelentő könyvtárat. Sokan a segítségére sietnek, és June – az édesanyja halála óta először – újra megnyílik az emberek felé. Így találkozik megint a régi iskolai barátjával, Alexszel is.
Hamarosan az egész kisváros észreveszi, mit érez a segítőkész ügyvéd a nő iránt, csak épp June nem, aki nem hiszi el, hogy bárki is randizni szeretne vele. Ahhoz, hogy megmentse a szívének oly kedves könyveket, June-nak változtatnia kell hozzáállásán az élethez. Elhatározza hát, hogy küzdeni fog a könyvtárért, és ezzel talán a boldogsághoz is közelebb kerül egy lépéssel…