Együtt, egymás ellen | Edward Albee: Nem félünk a farkastól / Centrál Színház

Schmidt Katalin |

Edward Albee, a fél éve elhunyt, Pulitzer-díjas amerikai drámaíró legismertebb drámáját mutatta be 2016 márciusában a Centrál Színház. A Nem félünk a farkastól bő fél évszázada a világ színpadain újra és újra sikerrel játszott mű az illúziókról, az illúzióvesztésről, és arról, vajon lehetséges-e egy illúziók nélküli élet.

A drámából 1966-ban Mike Nichols forgatott filmet Elizabeth Taylor és Richard Burton főszereplésével. A két legendássá vált szerepben most Básti Juli és Rudolf Péter sziporkázik, Puskás Tamás rendezésében.

A helyszín Amerika, a 20. század közepe. George, a középkorú egyetemi tanár, és felesége, Martha, egy éjszakába nyúló egyetemi parti után meghívja magához az egyetem új fiatal tanárát és annak feleségét. A négyszereplős dráma egy éjszaka eseményeit mutatja be, ami alatt a fiatal pár tanúja lesz, ahogy George és Martha rituális módszerességgel alázza meg egymást, saját és vendégeik szórakoztatására. A házigazdák láthatóan élvezik egymás élveboncolását, és ezt a gyönyört csak növeli a vendégek jelenléte, szinte vágynak a közönség jelenlétére az egymáson aratott győzelmeikhez. Rutinnal és szörnyű virtuozitással játsszák e meccseket, és az este előrehaladtával a fiatal házaspár és a nézők számára is világossá válik, hogy minden játszma vérre megy.

A helyszín, az idő és a karakterek és különösen a játszmák végletessége látszólag távolinak, idegennek tűnhet számunkra, viszont George és Martha kegyetlen, de frappáns, gyakran humoros párbeszédei, a mérgező párkapcsolati mintákból kirajzolódó helyzetek maróan kortalanok. Egyes jelmezek divatjamúltsága is inkább a karaktereket jellemzi, mint hogy csupán a hatvanas évek Amerikáját akarná elénk idézni. Martha modern, dögös, ötvenes nő, aki pontosan tudja, érzékisége milyen hatással tud lenni a férfiakra. Ettől humorosan hatnak George-nak a felesége korára tett gúnyos mondatai, hiszen Básti Juli sugárzó, élettel teli megjelenése az ellenkezőjét bizonyítja. Martha mondatai azonban, amikor férje korát és sikertelenségét hozza föl, mindig övön alul ütnek, hiszen George megjelenése visszaigazolja a feleség lebecslő szavait. Rudolf Péter jelmeze finoman ódivatú, bár a szöveg szerint a férfi fiatalabb feleségénél, megjelenésük azt mutatja, George hamarabb belesüppedt a középkorú házaspár szerepébe, ami ellen Martha még harcol.

Az előadás legerősebb eleme a színészi játék, nem hiába beszélnek sokan Básti Juli és Rudolf Péter jutalomjátékáról az előadás kapcsán. A két színész láthatóan lubickol a szerepében.  Könnyed biztonsággal, hibátlan pontossággal, játékosan építik fel a házaspár csipkelődő, mégis mély sebeket ejtő párbeszédeit – öröm őket nézni, ugyanakkor kényelmetlen, zavarba ejtő is. Básti Juli tökéletes Martha. Egyszerre finoman érzéki és közönséges, néha esendő, máskor legyűrhetetlen bestia. Ahol kell, taszítóan harsány, de szívbe markoló drámai pillanatokat is teremt. Rudolf Péter játékának igazi erőssége inkább a játékosság és a humor, különösen az a fanyar önirónia, amivel Martha csipkelődését elviseli.

A fiatal feleséget, Honey-t Ágoston Katalin játssza. Naiv, törékeny lány, aki saját házasságának egyre érlelődő kudarcát, férjével ellentétben, még nem igazán látja. Az előadás meglepetése Schmied Zoltán, Nick szerepében. Törtető, számító, de már fiatalon végtelenül kiábrándult férfit hoz, aki mintha saját – talán még elkerülhető – jövőjét látná meg az éjszaka során. Alakításával Schmied ellene dolgozik annak, hogy a fiatalabb pár csak végigstatisztálja Martha és George játszmáit Ez a Nick karakteres, több mint halvány színfolt. Általa elevenné válik a fiatalok jelenének kilátástalansága – itt tétje lesz annak is, hogy ők hogyan folytatják közös életüket.

Albee darabja nyers őszinteséggel, mégis sok humorral szólal meg a színpadon. Básti és Rudolf párosa érzékelteti a sokévi házasság szövetét, melyben egymás minden rezdülését ismerik. Pontosan tudják, melyik ütés fáj majd a legjobban, kíméletlenül ki is használják egymás gyenge pontjait, holott egymás nélkül képtelenek lennének élni. Kegyetlenek ezek a harcok egymás ellen, mégis mintha egymás kezét soha el nem engedve vívnák.

Hiszen mindketten tudják, csak ők lehetnek egymásnak igazi partnerei és méltó ellenfelei, senki más.

Fotók: Kolbe Gábor  (További képek az előadásból)

Részletek és jegyvásárlás