Szobordöntögetés? Dehogy… | Milbacher Róbert: Legendahántás

H. Móra Éva |

Már az előszó mottója belopta magát a szívembe: Petőfi Sándor gatyába’ táncol, / Felesége bugyiba’, úgy mennek a moziba. Még az eredetet is pontosan megjelöli: 20. századi népköltészeti gyűjtés. Zseniális kezdés. Nemcsak a figyelmet kelti fel, hanem szelíd figyelmeztetés is az olvasónak: akinek sérti az ízlését az efféle „szobordöntögető” hangnem, még most leteheti a könyvet…

Én nem tettem le, hanem lázas érdeklődéssel kezdtem olvasni.

Nem hagyomány nélküli ez a műfaj: számomra a kezdetet Nyáry Krisztiánnak előbb a közösségi oldalon posztolt, majd kötetekbe rendezett, íróink-költőink szerelmeiről szóló írásai jelentették; némileg ide sorolható Háy János Kik vagytok ti? című könyve is. Megítélésem szerint ezt a sort folytatja a Legendahántás. (Nyáryhoz hasonlóan Milbacher Róbert is Facebook-oldalán tette közzé először e rövid eszmefuttatásokat.) Az irodalomtörténész szerző a pécsi egyetem oktatója, s ez érződik stílusán: közvetlen – a hallgatókat nem is lehet másképp megszólítani –, de nem olcsó, nem „jópofizó”. Kutatási területe a 19. század magyar irodalma, ennek megfelelően ebből a korból választja témáit. Az Arany-balladára rímelő kötetcím nem csupán nyelvi bravúr, de azonnal kíváncsivá teszi a pletykaéhes olvasókat. Ám itt nem üres szóbeszédekkel találkozunk, hanem tudományos, filológiai pontosságú, tényekkel alátámasztott állításokkal. Ha valami mégis megmarad a feltételezés szintjén, azt külön jelzi a szerző.

Milyen legendákról deríti hát ki az igazságot – vagy közelít az igazsághoz? Egyrészt olyan, valóban közérdeklődésre számot tartó, valóságként emlegetett történeteket vizsgál közelebbről, mint hogy valóban elmondta-e a Nemzeti dalt Petőfi azon a nevezetes napon, vagy mi a helyzet A walesi bárdok keletkezését illetően, egyáltalán köszöntötte-e Arany vagy másvalaki Ferenc József császárt azon a bizonyos magyarországi látogatáson. De ilyen meghökkentő kérdésekre is keresi a választ: Mennyire volt tahó Toldi Miklós? (És valóban meghökkenünk a válaszon!) Legendás Petőfi és Arany barátsága, legendás Jókai és Laborfalvi Róza megismerkedése, legenda az első kokárda kitűzése is. Van miről hántogatni tehát… A legismertebbek mellett persze felbukkannak az átlagos olvasó számára ismeretlen nevek is, valamint több pontban vissza-visszatér az irodalomtanításban méltatlanul mellőzött Tompa Mihály alakja is.

• Olvass bele!

Többen is vannak irodalmáraink mértékadó véleménynyilvánítói között, akik ellenzik az ilyenfajta kutakodásokat, legalábbis egy határon túl. Hiszen mi köze Arany János hasfali, haláláig nyitott sebének vagy Tompa betegségeinek a halhatatlan versekhez? Valóban, nem közvetlenül az alkotásokhoz van köze ezeknek a „háttérismereteknek”. A válasz a szerző szavaiban olvasható: „…akiről vagy amiről beszélünk, az közöttünk van, és ahhoz nekünk is közünk lehet.” Ilyen egyszerű.

Vannak e könyvnek az érdekességeken túl egészen komoly, műértelmezésbeli újdonságai is, ilyen például Kölcsey Hymnusának újfajta megközelítése. Számomra ezek is lenyűgözőek voltak. De a nagy sikert – a posztok olvasottságát, pozitív fogadtatását – jórészt mégiscsak az az arány hozhatta meg, amely a tudományosság, az ismeretterjesztés és a legszélesebb olvasóközönséget is megszólító stílus imponáló egységét jellemzi. Kedvcsinálónak hadd idézzek néhány részletet – illusztrálva Milbacher remek humorát, szórakoztató előadói hangját: „Jókai időskorában némileg szarkasztikusan, amolyan magyar narancsként emlékezett vissza ifjúsága nagy napjára: egy kicsit sárgább, egy kicsit savanyúbb, de legalább az övék volt.” Miről is van szó? „Azt írja, hogy a nagy francia forradalom eseményeit akarták lépésről lépésre követni, de nem találtak sehol egy lerombolandó Bastille-t, se ellenálló karhatalmat stb., így csak az egy szem, egyébként mit sem sejtő Táncsics kiszabadítása jutott nekik…” Másutt: „Greguss egy kicsit túltolta Arany iránti rajongását…” Aranyról: „Gyulainak elmeséli a vándorszínészetet, kivéve azt a bénázó szerelmi epizódot egy Klárcsi nevű lánnyal…” Találó, friss ez a hasonlata is: „Lisznyaitól, mint Petőfi barátjától, […] pilvaxos forradalmártól […] senki sem várta, hogy kínzóját dicsőítse. (Ez olyan, mintha Ákos zenélne Gyurcsány Ferenc szülinapi buliján.)” Végül – bizonyítandó, hogy fikciók is fellelhetők a kötetben, de milyen felvezetéssel! –: „Előrebocsátom: ez a fejezet azt mutatja meg, hogy mi van akkor, amikor a pihent agyú filológusnak elgurul a gyógyszere, és őrültnek tetsző teóriákat kezd gyártani.”

Magyartanároknak kötelező, irodalombarátoknak erősen ajánlott, ínyenceknek letehetetlen olvasmány.

Milbacher Róbert: Legendahántás.
50+1 tévhit a magyar irodalomban
Magvető Kiadó, Budapest, 2021
336 oldal, teljes bolti ár 4999 Ft,
kedvezményes webshop ár a kiadónál 3999 Ft,
e-könyv változat 3499 Ft
ISBN 978 963 144 1147 (papír)
ISBN 978 963 144 1529 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Vajon elszavalta-e Petőfi a Nemzeti dalt 1848. március 15-én? Honnan származik az Arany Jánosnak tulajdonított mondás, hogy „gondolta a fene”? Milbacher Róbert új könyvének célja népszerűsíteni az irodalomtörténeti szakma megállapításait, legújabb eredményeit egy-egy rejtélyen keresztül.
A Legendahántás leginkább a 19. század első fele szerzőinek (Kölcseytől Petőfin át Aranyig) jól ismert és a nemzeti kánonban (közoktatásban) szereplő műveinek újszerű értelmezési lehetőségeit mutatja be. Szó van benne a Hymnusról, a Szózatról, a Nemzeti dalról, a Toldiról, a magyarok istene képzetről stb. Általánosságban olyan megcsontosodott állításokat jár körbe, amelyeket mára a tudomány megcáfolt. Az egyes írások tudományos kutatási eredményekre építenek, de közérthetően és humorosan közvetítik azok főbb meglátásait.