1999, Botswana Néhány perccel azután, hogy megkapom életem legrosszabb hírét, odaérek a vérengzés helyszínére. Az öt elefánt az oldalán fekszik a poros dombok közt, mintha csak furcsa kinövések lennének a tájban. Legyek dongnak a kiszikkadt földön, elszivárgó fekete vérük körül; felettük sötét papírforgóként kavarognak a keselyűk. Leparkolom a Land Rovert a mopanifa alatt, hogy gyalogoljak […]
február 10, 2015 Írta: olvassbele
Fekete Judit | Ritkán vállalkozom állatokról szóló könyvek olvasására, talán mert annak idején a szüleim túl magasra tették a lécet, amikor a kezembe nyomták Gerald Durrell könyveit. Durell után viszont azonnal elhatároztam, hogy csakis röhögős állatos sztorikat vagyok hajlandó fogyasztani, nem pedig sírós, szívfacsarós fajtát. (Ami ráadásul az esetek nagy százalékában erősen giccsbe hajló.) A […]
február 7, 2015 Írta: olvassbele
| Virgil | Minden zsarunak van egy megoldatlan ügye. Egyeseké kisebb legenda lesz; olyan sztori, ami minden karácsonyi bulin előkerül, amikor a fiúk egy sörrel többet isznak a kelleténél. A nyom, amit nem láttak meg, pedig kibökte a szemüket; az akta, amit képtelenek voltak a szemétbe hajítani; az ügy, amit sosem zártak le. A rémálom, […]
február 7, 2015 Írta: olvassbele
Kleyer Éva | Azt persze mindenki tudja, hogy az elefántok soha nem felejtenek. Az is közismert, hogy anyajogú csordákban élnek, nővérek, nagynénik, leányok és egyéb nőági rokonok egy életen át együtt maradnak a mátriárka vezetése alatt. De hallottunk-e arról valaha, hogy az elefántok „eltemetik” és meggyászolják halottaikat, még hosszú évek elteltével is felismerik szeretteik sírját, […]
január 10, 2015 Írta: olvassbele
Bodó Viktória Booklány | Jodi Picoult és az aktuális pihenőidőszakra kiadott könyve van most soron. Szeretjük a nőt, mert azokat a témákat viszi el a tömegekhez, amiről eszükbe sem jutna gondolkodni. Tabukat döntöget, fájdalmakat boncolgat, csavar egyet a sorsokon, hogy bebizonyítsa: az élet a legjobb forgatókönyvíró. Mindig az aktualitások, az új botrányok között keresi témáit, […]
január 10, 2015 Írta: olvassbele
| Delia | NEM LÉTEZHETÜNK ÚGY ebben a világban, hogy ne hagyjunk magunk után nyomokat. Vannak az emberhez konkrétan elvezető ösvények: a bankszámla-kivonatok, a határidőnapló és a másoknak tett ígéretek. Aztán vannak mikroszkopikus jelek, mint például az ujjlenyomatok, amelyek mindaddig láthatatlanok, ameddig szakértő módon láthatóvá nem teszik őket. Ha semmi efféle nincs, illat akkor is […]
január 8, 2015 Írta: olvassbele
Bogárdi Iván | Nem könnyítené meg a történészek dolgát, ha létezne időgép. Ha néhány száz év múlva valaki a mi korunkat szeretné kutatni, és ezért ideutazna, csak a zavara növekedne. Persze ma már időgép nélkül is végtelen sok dokumentáció áll rendelkezésre mindenkiről és minden eseményről, korunkban mégis születnek megdönthetetlennek tűnő hazugságok. Legendák és rágalmak tapadnak […]
január 8, 2015 Írta: olvassbele
Bakócz Tamás, a nagy birtokhalmozó Bakócz Tamás, a jobbágy származású főpap, akinek pályája kezdetén egy talpalatnyi földbirtoka sem volt, hihetetlen gyorsasággal gyarapította vagyonát. Annyira, hogy rövid időn belül az ország leggazdagabb főuraival vetekedhetett a dobogós helyekért. Az egyházi és a politikai pályán rendkívül látványos karriert futott be, s rengeteg energiát fektetett abba, hogy segítségre szoruló […]
augusztus 13, 2014 Írta: olvassbele
Tóth Zsuzsanna | Nem nagyon szeretem, ha egy könyv beharangozója (fülszövege, ismertetője) nagy szenzációt ígér – ezért gyakorta rá se nézek olvasás előtt. Na, ehhez képest bornírtság részemről, hogy nekifogtam A világ legjobb könyve olvasásának. Sejthettem volna, hogy nem lesz igazán a kedvemre való. De miért is nem? Merthogy amúgy minden adott ahhoz, hogy szórakoztató […]
augusztus 13, 2014 Írta: olvassbele
| 1. | Slam | Egy férfi sétál be a színpadra. A nők szerint többnyire fehérben jár. Nők, akik egyik percben még holtig tartó szerelmet ígértek neki, majd nem sokkal később rácsapták az ajtót. Szóval, ki miatt is jár most feketében? Egy tomboló nagydob borzolja fel a közönség kedélyét. A reflektorok ütemre villognak. A belépése […]
június 29, 2014 Írta: olvassbele
Most | 1997. november vége (…) Chris az irodában visszaöltözött a kincstári kezeslábasba, majd egy börtönőr visszavezette a körletbe, ahol az éjszakát töltötte. A tévé még ment, és Chris két új embert is megpillantott. Az egyik, aki csontrészegnek tűnt, Chris cellájában okádott a vécébe. Chris a hangeffektusokra és a szagra fittyet hányva lehevert a matracra, […]
június 29, 2014 Írta: olvassbele
Bodó Viktória Booklány | Jodi Picoult-tól éppen elég könyvet olvastam ahhoz (szám szerint hetet), hogy tudni véljem már olvasás előtt, mire számíthatok. Kissé kétdimenziós szereplők, obligát fajsúlyos téma, olvasmányos köntösben. Picoult el tudja gondolkodtatni azokat az olvasókat is, akik soha nem vennének filozófiai vagy etikai tárgyú könyveket a kezükbe. Abban kimagasló, hogy hogyan hozzon közel […]
február 1, 2014 Írta: olvassbele
Bodó Viktória Booklány | Vannak kiemelt történelmi korszakok, melyek több figyelmet igényelnek az átlagosnál, ezért több érdeklődőt, filmest, írót és olvasót vonzanak. Az itáliai városállamok reneszánsza, valamint a reneszánsz pápaság feltétlenül olyan. Olyan megújhodása volt ez szellemnek, kultúrának és politikának egy időben, melyre az azt megelőző ezer-párszáz évben nem volt példa a kontinensen. A kereszténység […]
február 1, 2014 Írta: olvassbele
Azt mondják, a polcain sorakozó üvegcsékben vágyfokozók, mérgek és illatszerek vannak, de csak ő tudja, melyiket lehet biztonsággal használni, és melyik halálos, mivel címke nincs rajtuk. Mesélik, hogy amikor Caterina valaki számára elkezdi előkészíteni a halált, a férfin vagy nőn, akivel végezni óhajt, borzalmas hidegrázás fut át, mintha már megérintette volna őket a kripta hidege. […]
január 23, 2014 Írta: olvassbele
Egy Westerbrook méretű városban, amelynek jenki alapítói még a Mayflowerrel érkeztek, zsidó mivoltunk önmagában abnormitássá avatott minket, a nővéreimet és engem, akik legalább annyira különböztünk az osztálytársainktól, mintha, mondjuk, sötétkék bőrünk lenne. – Hogy különbözzünk az átlagtól – felelte apám mindig, amikor megkérdeztem, mi miért nem eszünk kenyeret nagyjából úgy egy hétig, miközben az iskolában […]
január 23, 2014 Írta: olvassbele
Kleyer Éva | Meg lehet-e bocsátani egy szörnyetegnek? Kaphat-e feloldozást a gonosz, még ha oly kedves és szimpatikus is? Megkönyörülhet-e az elkövetőn a túlélő az áldozat helyett? Jodi Picoult új könyve fájdalmas kérdésekkel szembesít. Az amerikai írónő eddig magyarul megjelent munkái is egy-egy forró, aktuális vagy nagy vitákat kavaró témát dolgoztak fel: iskolai lövöldözés, leszbikusok […]
február 10, 2015 Írta: olvassbele
0