Hogy van tovább? | Jodi Picoult: Vezeklés

Kleyer Éva |

Meg lehet-e bocsátani egy szörnyetegnek? Kap­hat-e fel­oldozást a gonosz, még ha oly kedves és szim­patikus is? Megkönyörülhet-e az elkövetőn a túl­élő az áldozat he­lyett?

Jodi Picoult új könyve fájdalmas kérdésekkel szembesít. Az amerikai írónő eddig magyarul megjelent munkái is egy-egy forró, aktuális vagy nagy vitákat kavaró témát dolgoztak fel: iskolai lövöldözés, leszbikusok gyerek­vál­la­lá­sa, szerv­ado­­má­­nyo­zás, csecse­mő­gyil­kos­ság az amis közös­ségben – és írásait mindig alapos kutatás előzte meg. Most minden eddiginél kényesebb, soha el nem évülő témával foglal­kozik, a holokauszt utóéletével.

A történet szerkezete hagymára emlékeztet: A mag, a legbelső rész Minka története, a lengyelországi zsidó kislányé, akit a háború kiragad biztonságos, polgári környezetben eltöltött boldog gyerekkorából, ahol gimnazista volt, kávéházba és koncertekre járt, álmai és vágyai voltak, mint minden kamaszlánynak. Az események egy csapásra véget vetnek az idillnek. Szeme láttára esik szét a megszokott világ, veszíti el egyenként családtagjait, mígnem a szörnyűségek hétköznapi eseményekké alacsonyodnak, s már az sem billenti ki az embert lelki egyensúlyából, ha a mellette agyonlőtt táborlakó agyveleje a ruhájára loccsan. Minka Auschwitzba kerül, ahol a veszedelmes időkön kitűnő német nyelvtudása segíti át, és még valami: az embersége. Mert ez az egyetlen vagyona, amit még édesanyja bízott rá, mielőtt elhurcolták: Maradj mindig mensch, azaz ember! Barátnőjével egymásra találnak a táborban, hogy azután vállvetve küzdjenek a túlélésért, ami végül is csak Minkának sikerül. Ő az, aki azután nyolcvanévesen meséli el élete történetét felnőtt unokájának.

A hagyma következő rétege a misztikus szerelmes regény, amit Minka bakfisként írt saját maga és barátnője szórakoztatására. A történet egy pék lánya és egy upiór – vagyis feltámadt élőhalott – között szövődő kapcsolatról szól. Az upiór emberi áldozatok vérével táplálkozik, bűnös és szörnyeteg, de barát és szerető is egyszerre. Ahogy Minka egyik barátja kimondja, a történet allegória. A zsidóság allegóriája: mert a zsidóság a nép szemében vérszívó, rettegnek tőlük, minden eszközzel harcolnak ellenük, pedig akárcsak az upiórok, a zsidóság is örökéletű. A regény írott változata elvész, ám Minka újra kezdi írni, mesélni a táborban, s a történet nemcsak a barakk többi lakójának jelent eltávolodást a rémületes valóságtól, de később ez lesz megmenekülése kulcsa is. Akár Seherezádé az Ezeregy éjszaka meséiben, ő is egy náci tisztnek írja tovább a történetet, és tudja, addig maradhat életben, amíg a regény folytatódik. Hogy van tovább? – kérdezi a tiszt újra meg újra.

A harmadik réteg napjaink Amerikájába visz. Sage, a huszonéves, zsidó származású, ám vallását nem követő pékleány testi és lelki sebeit gyógyítgatja rejtőzködő életmódjával. Újonnan megismert barátja, a 95 éves Josef Weber különös vallomása és még riasztóbb kérése billenti ki apátiájából. A férfi elismert és közkedvelt személyiség New Hampshire-ben, ám életét azzal a súlyos teherrel éli, immár több mint hatvan éve, hogy a náci Németországban az SS magas rangú tisztje volt, az auschwitzi tábor egyik irányítója. Vagyis bujkáló háborús bűnös, aki talán vezeklésül, talán valamiféle átok miatt, de képtelen meghalni. Sage-et arra kéri, hogy segítsen neki végre befejezni az életét.

Van még egy vékony hagymaréteg: Josef elbeszélésében arra keresi a választ, valaki, akit szintén anya szült, valaha édes kisfiú volt, miként válik kegyetlen gyilkossá, embertelen szörnyeteggé. A lány némi vívódás után – mégiscsak egy kedves öreg barátról van szó, aki bizalommal volt iránta – az FBI nácikat üldöző irodájához fordul.

A nyomozás során összefonódnak a szálak, hiszen a mesélő Minka (az eredeti cím is ez: The Storyteller – A mesemondó), mint kiderül, Sage nagymamája, aki túlélte a táborokat és szemtanúként azonosíthatja a náci tisztet.

A vaskos, csaknem hatszáz oldalas könyv magával ragad, nem enged el. Pedig némely részei gyomorforgatóak és rémisztőek. Ugyanakkor nagyon is ösztönöznek továbbgondolásra. „Ha valamit elég hosszú ideig ismételünk, végül helyesnek fogjuk érezni. Végül már bűntudatot sem érzünk” – mondja a náci tiszt. És „mind­nyá­junkban él egy szörnyeteg és egy szent is. A kérdés csak az, melyiket tápláljuk.” Vajon elég magyarázat ez mindenre, amit elkövetett, vagy csak a saját lelkiismeretét nyugtatja? És ebből következik: a szörnyeteggé vált embereknek egyáltalán van-e – vagy maradt-e – lelkiismeretük?

De együtt vívódunk a lánnyal is, aki nem hisz Istenben, ám sorsa nem hagyja, hogy ne foglalkozzon a kérdéssel. „Az asszony, aki eljött a megnyomorodott fiával, melyik Istenben hisz: abban, aki egy hülye kenyér útján képes segíteni, vagy abban, aki engedte, hogy a fia eleve így szülessen meg?”

Súlyos kérdés az is, amit a gettóbeli egyre reménytelenebbé váló helyzet során tesz fel önmagának, amikor sógora, imádott kis unokaöccsének apja feláldozza magát. „Mi érhet többet az életednél? – kérdeztem tőle. – A fiam élete.”

Végül eljutunk a megbocsátás kérdéséig. Jézus azt mondta, bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek – de nem másoknak. Ám mi a helyzet, ha az áldozat – mind a hatmillió – már nem tud megbocsátani? „A legtöbb keresztény valamiért tévesen azt gondolja, hogy a jó keresztény minden bűnösnek minden bűnt megbocsát.” Pedig a bocsánat nem olyasmi, amit másokért teszünk. „Olyasmi, amit magunkért teszünk. Amikor azt mondjuk: Nem vagy elég fontos számomra, hogy rabságodban tarthass. Nem ejthetsz a múlt fogságába. Megérdemlem, hogy legyen jövőm.”

Jodi Picoult minden könyvét alapos kutatás előzi meg, ezúttal sikerült találkoznia több holokauszt-túlélővel is. Több egyéni életút ismeretében írta meg Minka történetét, hátborzongatóan hitelesen – és abszolút hihetően, nagyon is való­szerű­en. Az egykori háborús bűnös tiszt pályarajzához is felhasználta a nácivadászok által összeállított aktákat.

A fordulatosan szőtt történetet Babits Péter magyarította, nagyszerűen. És ahogy azt Picoult korábbi műveinél már megszoktuk, még az utolsó oldalakra is marad a meglepetésekből.

Jodi Picoult: Vezeklés
Athenaeum Kiadó, 2013
578 oldal, 3490 Ft
ISBN 978 963 293 2866

• Olvass bele!

* * *  * * *

A könyv kiadói fülszövege

Átírhatja-e a múlt a jövőt? Sage Singer egy pékségben dolgozva próbálja elfelejteni édesanyja tragikus halá­lát és saját boldogtalan magányát. Egy önsegítő cso­portban megismerkedik Josef Weberrel, akivel életre szóló barátságot köt.

De egy nap az idős Weber szörnyű titkot árul el a múltjából, és olyan szívességet kér Singertől, ami komoly erkölcsi dilemmába taszítja a nőt. Ki ez az ember, akit barátjának hitt, hol van a határ bűn és bűnhődés, megbocsátás és kegyelem között? Hogyan védjük meg a családunkat, és miként léphetünk ki az ördögi körből, hogy végre ne a múlt diktálja a jövőt?