Hülye, de jól csinálja | Sándor Anna: „Anna, te hülye vagy?”

Posted on 2014. január 22. szerda Szerző:

0


SándorAnna_Anna-te-hülye-bor180Tóth Zsuzsanna |

A kötet hátsó borítóján Sándor Anna feltesz egy kérdést önmagának, s meg is válaszolja, mintegy ajánlót készítve saját könyvéhez. Mondhatni megfogalmazza mindazt, ami elvárásunk lehet a kötettel kapcsolatban, s a hiányosságokat is. Talán egyetlen dologról nem tesz említést, a menthetetlen szubjektivitásról.

Amit olvasunk, az ugyanis hihetetlenül személyes, sőt: elfogult. Még akkor is, ha nem is lehet más. Mert hogyan várható el egy saját vállalkozásról készített, leltárszerű, mégis élmény-beszámolóról, hogy objektív legyen? Lenyűgöző amúgy a lista – mennyi pozitívum sorakozik fel a Spinoza Színház érdeméül, dicsérve a ház úrnőjét, munkatársi gárdáját és életben-tartó ambícióit. Noha ismerem a visszaemlékezések természetét, amelyek többnyire burkoltan, de egyértelműen az emlékező nagyságát hirdetik, most mégis meglepett kissé, hogy itt milyen öntudattal nézi önmagát a szerző. És megteheti, mert az eredmények őt igazolják.

Valóban nincs helye ilyen széria után az álszerénységnek. Engem épp ez a kendőzetlen elégedettség fogott meg az írásban. Valaki, aki büszke arra, amit létrehozott, le is írja az alkotás, tanulás folyamatát. Korántsem dokumentum, inkább élményszerű iromány. Jó olvasni, mert – mintha egy személyes beszélgetés közepette volnánk – Sándor Anna az élőbeszéd ritmusában ontja az információkat. Ha vannak is kételyeink, hogy valóban így volt-e minden, nem lehet kétséges az eredmény, ami létrejött. Tíz év: a Nagy Kaland a szerző életében. Keserű csalódással induló, érdekes folyamat már a Spinoza Ház megszerzése is, nemhogy ismertté tétele. S az a sok kicsi, speciálisan magyar mozzanat… Mert ugyan hol másutt történhetne meg, hogy az önkormányzat elad egy helyiséget étterem-színház létrehozására, majd a helyiség feletti lakások tulajdonosi hozzájárulását az üzemeltetéshez egyedül az önkormányzati tulajdonos nem adja meg? A folyton változó szabályokat és a pályázati lehetetlenségeket nem is említem. Csoda, hogy Sándor Anna – aki a fentebb említetteknél ismer boldogabb körülményeket is, hiszen Hollandiából települt haza – nem adta fel már az elején. Habár jellemzőnek érzi a címben megfogalmazott kérdést: „Anna, te hülye vagy?”, a válasza mégis az: nem, nem vagyok hülye. Pedig sokan nem csinálnák utána, az bizonyos.

A Spinoza az elmúlt tíz évben megszilárdította helyzetét Budapesten. Ismert lett, a főváros kulturális életének fontos színfoltja. Miközben voltaképpen egyetlen akarat, Sándor Annáé hozta létre és működteti. Női akarat, simulékonysággal, határozottsággal vegyes elegy, amely, ahogy Sándor Anna is vallja, anyai szeretettel tekint az egyszerűség kedvéért színháznak nevezett Házra, ahol színes palettájú kulturális tevékenység folyik. Félti, óvja, mindent megtesz érte. Ha maga a történet nem lenne különösebben érdekes valaki számára, a mögötte lévő ember, akiről sok minden kiderül, izgalmas lehet. Én örülök annak, hogy Sándor Anna mecénás még mindig támogatja Sándor Annát, a Spinoza vezetőjét, olyannyira, hogy még egy könyvben is megörökíti a dolog nagyszerűségét. És persze Sándor Annáét.

Sándor Anna

Sándor Anna

Az Ab Ovo és a Spinoza közös kiadásában megjelent kötet érdemei közé tartozik, hogy bepillantást enged abba a folyamatba is, ami a Spinoza-szellemiség kialakításához vezetett. Beszél a hely várostörténeti változásairól, fel-felvillant híres művész arcokat, akiket fontosnak tartottak bemutatni idehaza. Ily módon kultúrtörténeti barangolásra is csábít, s jóleső érzés sok igazán híres magyarról olvasni. Sándor Anna írásából a szerző számos pozitív tulajdonsága sugárzik, a közösség iránti elkötelezettség, derű és magabiztosság. Vagyis lehet, hogy Anna sokak szemében hülye, de jól csinálja.

Sándor Anna: „Anna, te hülye vagy?” – Spinoza a Dob utcában
Ab Ovo – Spinoza, 2013
264 oldal, 2850 Ft
ISBN 978 615 535 3192