Bedő J. István | Nem vagyok Miriam, mondja a regény 85. évét betöltött címszereplője, a méltóságteljes és visszafogott svédek között élő főhőse egy szép nyári napfordulón, és ezzel zavarba ejti összes családtagját. A mondat képtelennek tűnik, de legkevésbé sem az. Csakhogy a nagymama pontosan tudja, hogy csaknem hetven évig miféle titkot őrzött. Mint egy filmben, […]
február 27, 2019 Írta: olvassbele.com
A cigánytáborból jöttek utoljára a nők a pályaudvari sorakozóra. A többiek már ott álltak, néhány oszlopnyi zsidó, lengyel és cseh nő. Kevesen lehettek harmincnál idősebbek, néhány nagyon fiatal is volt köztük. Soványak voltak, kiállt a csontjuk, az arcuk szürke, és minden néma szempárt az éhség fekete karikái árnyékoltak be. Sokan még mindig ziháltak a kimerültségtől az Auschwitz túlsó […]
január 23, 2014 Írta: olvassbele
Egy Westerbrook méretű városban, amelynek jenki alapítói még a Mayflowerrel érkeztek, zsidó mivoltunk önmagában abnormitássá avatott minket, a nővéreimet és engem, akik legalább annyira különböztünk az osztálytársainktól, mintha, mondjuk, sötétkék bőrünk lenne. – Hogy különbözzünk az átlagtól – felelte apám mindig, amikor megkérdeztem, mi miért nem eszünk kenyeret nagyjából úgy egy hétig, miközben az iskolában […]
január 23, 2014 Írta: olvassbele
Kleyer Éva | Meg lehet-e bocsátani egy szörnyetegnek? Kaphat-e feloldozást a gonosz, még ha oly kedves és szimpatikus is? Megkönyörülhet-e az elkövetőn a túlélő az áldozat helyett? Jodi Picoult új könyve fájdalmas kérdésekkel szembesít. Az amerikai írónő eddig magyarul megjelent munkái is egy-egy forró, aktuális vagy nagy vitákat kavaró témát dolgoztak fel: iskolai lövöldözés, leszbikusok […]
július 5, 2013 Írta: olvassbele
1943. szeptember A lányok a Waschraum ajtajában tolonganak, néhányan kihozzák a lavórt és a ruhát az udvarra. Padokat, emeletes ágyakhoz való létrákat aprítanak föl, mindent, ami kéznél van. A kályha nem győzi megmelegíteni az összes vizet, hideg vízben mosunk. A pocsolyák, a szennyes kupacok között, az ágyakon, a folyosókon, bárhol, ahol egy kis hely van, […]
július 5, 2013 Írta: olvassbele
Írta: Cserhalmi Imre A cseh zsidó kislány a terezíni gettóban Sienkiewicz: Quo vadisát olvassa. És ő, az üldözött így kommentálja raboskodásának harmadik évében az olvasmányélményét: „Szörnyű volt a keresztényüldözés.” Például ezért, a véres történelmi pillanatokban is patyolattisztán maradt gyermeki igazságérzet láttán nehéz erről a könyvről recenziót írni. Nem az a nehéz, hogy az embernek már […]
augusztus 30, 2012 Írta: olvassbele
Sammler fulladozott a szorongástól. A magas, sovány öregember a telefonba kapaszkodott, koncentrált, érezte, hogy arcára kiül a kétségbeesés. Hallgatott. – Angela már elindult. – Jövök én is. – Jó. – Elya a legrövidebb szavakat választotta. – Nos, bácsi? – Akkor a mielőbbi viszontlátásra. – Viszlát, Sammler bácsi. Sammler megkocogtatta az ablakot, igyekezett felhívni magára Shula […]
augusztus 30, 2012 Írta: olvassbele
Írta: virginiawoolf Mit tehet olyankor egy ember, ha kiírják az életből, és mégsem hal meg? Kitápászkodik a tömegsírból, kinyitja épen maradt szemét, és vesz egy nagy lélegzetet. Folytatja, újrakezdi, tovább csinálja azt a valamit, amit jobb híján létezésnek hívunk. Mondják, hogy aki volt odaát, másként látja a dolgokat, mint mi többiek. Nos, Saul Bellow holokauszt-túlélő […]
augusztus 30, 2012 Írta: olvassbele
Artur Sammler szó szerint a sírból jött vissza. Fél szemét kiverték, feleségét megölték, méltóságától megfosztották. Amerikában élő rokonai fedezték fel nevét a túlélők listáján, majd New Yorkba költöztetik, segítik és támogatják. Mindannyian szeretik az intelligens, sziporkázó humorú, mindig mindenkire odafigyelő öregurat, azonban Sammler nemigen tud mihez kezdeni se velük, se a világgal, amelyben élnek. Egytől […]
március 17, 2019 Írta: olvassbele.com
0