Peter Stjernström: A világ legjobb könyve (részlet)

Posted on 2014. augusztus 13. szerda Szerző:

0


Stjernström_A világ-leg-bor180| 1. | Slam |

Egy férfi sétál be a színpadra.

A nők szerint többnyire fehérben jár. Nők, akik egyik percben még holtig tartó szerelmet ígértek neki, majd nem sokkal később rácsapták az ajtót. Szóval, ki miatt is jár most feketében?

Egy tomboló nagydob borzolja fel a közönség kedélyét. A reflektorok ütemre villognak.

A belépése nem sikerül túl elegánsra. Titus Jensen reszketve besétál a színpad közepére, majd megáll a mikrofon előtt. A villogó fények egy idő után kialszanak, de a dobolás tovább folytatódik. A ritmusra mozgó bakancsok és rongyos tornacipők tompán dübörögnek a padlón. Néhány másodpercig koromsötét van, majd egy vakító fehér fénysugár villan fel Titus feje fölött. A vékony fény mintha a színpadhoz szögezné a férfit. Titus meredten bámulja a színpad szélét.

Egy újabb fénysugár villan fel ide-oda cikázva, mintha keresne valakit. Taps és fütyülés hallatszik. Mindenki tudja, mi fog történni.

A fiatal és jóképű romantikus költő, Eddie X., az est házigazdája, hangos ujjongás közepette libben be a színpadra babakék selyempizsamájában. Eddie latin-amerikai származásának köszönhetően egészen eltérő testfelépítéssel büszkélkedik észak-európai társaihoz képest. Számára abszolút természetes, hogy öt centiméterről vigyorog bele mások arcába anélkül, hogy cseppet is aggódna a saját vagy mások szájszaga miatt.

Eddie X. végigfürkészi Titus Jensent sötétbarna tekintetével, majd egy túlságosan hosszúra sikerült ölelés után a kezébe nyom egy könyvet. Lassan kisimít egy narancssárga tincset az arcából, majd a színes fürtökkel díszített hosszú, egyenes és koromfekete frizurájához rendezi. A mikrofont Titus magasságához igazítja, és fölé hajol.

– Barátaim! – mondja Eddie vontatott norrlandi akcentusával, száját érzékien rátapasztva a mikrofonra. Fehér fogai csak úgy csillognak a reflektorfényben. – Kedves fesztiválozók! Figyelem! Íme egy hús-vér legenda. Az esti sajtó már akkor írt a szerelmi ügyeiről, amikor a legtöbbünk még meg sem született. Számos regényt írt a feketékről, az árulásról és a hirtelen halálról. Törzsasztala van a Föreningennél. Sőt, még egy italt is elneveztek róla. Most pedig a mi színpadunkon áll tágra nyílt pupillákkal és érzékekkel! Fogadják szeretettel Titus Jensent, a nagy Szerzőt!

A közönség hangos nevetésben tör ki. Sokan jól ismerik már ezt a játékot. Újabb reflektorok kelnek életre, és Titus Jensen nem győz pislogni a vakító fényektől. Mintha egy fátylon keresztül látná a közönséget, miközben a szomszédos sátor színpada felől jövő basszus cseng a fülében. Lassan mozogni kezd a ritmusra. Tényleg! Már emlékszik is. A slam poetry sátrában van a rockfesztiválon. De mi történt délután? Titus csak arra emlékszik, hogy Eddie X.-szel ücsörgött és beszélgetett a színfalak mögött. Ittak, szórakoztak és elbeszélgettek az életről, az irodalomról és a szerelemről. Később kapott Eddie egyik barátjától egy ismeretlen drogot tartalmazó tapaszt. Minden fényes lett. Sőt, a fényesnél is fényesebb. Iszonyúan szédülni kezdett, majd hirtelen egész testét fekete patkányszőr fedte be, és egy világító hörcsögkerékben találta magát. Csak futott és futott, de a gondolatai nem pörögtek. Mintha hetek teltek volna el, miközben a gondolatai csupán egyetlenegy betűt haladtak előre. Később kialudtak a fények.

Időközben újra visszajöttek, gondolja Titus a fénybe pislogva.

Egy rövid dobpergés jelzi, hogy eljött az idő. Titus érzi, hogy a közönség jelenléte elhessegeti az utolsó hallucinációkat is, és erőt ad neki. Felemeli az Eddie X.-től kapott könyvet, majd rekedtes, mély hangján hangosan és drámaian felolvassa a címét:

– Svéd királyok betegségei, írta Wolfram Kock. Gustav Vasától V. Gusztávig.

Sokan már most fetrengenek a nevetéstől. Nem csoda, hiszen meglehetősen szórakoztató látni Titus Jensent, amint görög tragédiákhoz hasonlóan olvassa fel a régi, bizarr könyveket. Olyan színpadiasan artikulál, hogy még a holtakat is életre kelti.

Titus találomra lapozgat a könyvben. Egyszer csak meglát egy képet a figyelemre méltó XIII. Károly svéd királyról, és gyorsan lecsap rá. Reszkető hangon olvasni kezd.

Nyilvánvaló volt, hogy már nincs messze a vég, és minden intézkedés a közelgő halált hivatott ismertetni. A kastély tele volt különféle rangú emberekkel, akik mind a király állapotára és az oszlopcsarnokban közölt jelentésekre voltak kíváncsiak. A király távozása előtti estéken az ismert és ismeretlen várakozókat teával és punccsal vendégelték meg. Az utolsó estén aztán eljött a béke ideje, amikor a királyi tisztviselők, testőrök és az egyéb személyzet kimerülten elszunyókált a KANAPÉKON és a SZÉKEKEN.

Titus szinte kiköpi az utolsó szavakat, majd egy kis szünetet tartva végignéz a közönségen. A legtöbben fulladoznak és sírnak a nevetéstől. Imádják. Így Titus folytatja a monoton felolvasást.

A boncolási jegyzőkönyvből: a legérdekesebbnek az aggyal és az agyhártyával kapcsolatos vizsgálatok bizonyultak, amelyek kiterjedt öregkori agysorvadást és időskori leptomeningitist mutattak ki. Mindkét kórtünet és boncolási lelet szélütésre, illetve az agyalapi idegdúcok érelmeszesedésére, vagyis a teljes leépülésre utal. A tüdőt érintő vizsgálatok tüdőgyulladásra engednek következtetni. A szív normális állapota meglehetősen figyelemre méltó az elmeszesedett erek láttán.

A közönség nyugodtnak tűnik. Halk kuncogások hallhatóak. Titus tudja, hogy a közönség figyelmének megőrzéséhez jóval népszerűbb részletekre van szüksége. Csakhogy ez cseppet sem egyszerű egy ilyen reménytelen könyv esetében! A férfi lázasan lapozgat. Talán ez jó lesz. Terpeszben állva egyik kezét a háta mögé rejti. A másik kezét hódolatteljesen tartja. Ő Hamlet, a könyv pedig egy halálfej.

– V. Gusztávról! – kiált fel Titus színpadiasan. – Egy idézettel kezdem: A tenisz gyakorlása sosem okoz testi sérüléseket. Sőt ellenkezőleg, ruganyossá és erőssé varázsolja a testet. Ezt aligha állíthatjuk a bokszról vagy a birkózásról. Nos, őfelsége talán túlzott egy kicsit, amikor azt állította, hogy a tenisz veszélytelen sport. Ennek ellentettjét végül a saját bőrén sikerült megtapasztalnia, miután igencsak alábecsülte a lehetséges kockázatokat. Lássunk néhány említésre méltó teniszbalesetet.

A király a legkomolyabb sérülését1927-ben szerezte, amikor egy LABDÁRA LÉPVE lefejelte a földet, és kificamította az egyik bokáját. Ájultan vitték ki a pályáról, és még sokáig nem tért magához. Az egyik játékos tette a helyére a lábát, mielőtt C. O. Olin, a királyi orvos odaért. Mr. G., ahogy a király nevezte magát a teniszben, sokkot kapott az eséstől és a fájdalomtól. Miután magához tért, az orvos utasításaira fittyet hányva, Drottningholmba akart menni. Este felhívta a teniszpartnerét, hogy megköszönje a segítségét, majd hozzátette, hogy nagyon fáj a lába, de már jobban érzi magát, mert kapott egy bridzskészletet – Gusztáv svéd király lelkes bridzsjátékos volt. A bokaficam végül NEM KEVESEBB MINT HÁROM HÓNAPIG távol tartotta a teniszezéstől!

Titus vadul gesztikulál és csapkod a karjával olvasás közben. A sátorban összegyűlt fiatalok őrülten ujjonganak. A férfi megköszörüli a torkát, és folytatja az olvasást.

A király 1932-ben a båstadi tartózkodása közben megbotlott, és hanyatt esett egy vizes és csúszós régi cementúton. Esés közben összegörnyedt, ezért nem ütötte be a fejét, de ennek ellenére alaposan megütötte magát, sőt lehorzsolta a lábát és a kezét is. Hjalmar Casserman királyi orvos rögtön combnyaktörésre gyanakodott, de amikor meg akarta vizsgálni, a király határozottan állította, hogy SEMMI baja a lábának. Azonban a KEZE elgennyesedett, ami igencsak csökkentette a játékkedvét!

A közönség ritmusra ugrál le-föl a padlón. Mindenki hangosan sikoltozik és nevet. Titus egyre lelkesebb, és hirtelen egyre viccesebbnek tartja a fejezeteket. Vidáman tudósít a Gustav Vasa halálos ágyán zajlott hasmenésekről és hányásokról, valamint XIV. Erik börtönben töltött éveinek köszönhető súlyos skizofréniájáról. Fékezhetetlen temperamentummal szaval Zsigmond hiányos beszédkészségéről, és XI. Károly felfúvódott epehólyagjáról.

Végül Adolf Fredrik szüntelen ivókúrájával és a makacs hányásokat követő, a királyság gazdasági helyzetét majdnem romba döntő újabb és újabb ivókúrákkal zárja a sort.

…a király fején végzett iszapkezelés végül jó eredményt hozott, így Adolf Fredriknek nem kellett éjszakánként kétszer is kendőt és hálósapkát cserélnie!

Taps és fütyülés hallható. Titus szerint a fellépését nem lehet másként értékelni, mint nagy sikerként. Kifiguráz egy udvaroncot, majd mélyen és tiszteletteljesen hajbókol.

– KÖZ-TÁR-SA-SÁG! KÖZ-TÁR-SA-SÁG! KÖZ-TÁRSA-SÁG! – kántálja a közönség kórusban, ritmusra tapsolva. Titus Jensen értetlenül körbenéz. Köztársaság? Mi köze van annak a művészetéhez? Ennek ellenére ismét meghajol, majd a színpadra érkező Eddie X.-szel egy időben távozik. Amikor elmennek egymás mellett, Eddie Titus fülébe súgja, hogy a fellépése után találkozzanak pár ital társaságában a színfalak mögött.

Eddie X. magabiztosan belejt a színpadra, hátradobja hosszú hajzuhatagát, és megragadja a mikrofont. A latin és a norrlandi stílus keveredése erős mezőt von maga köré. – elképesztően jó! köszönjük Titus Jensennek az országunk dicsőséges történelméből merített tanulságos tényeket. Most pedig váltsunk témát és tempót. Üdvözlöm a The Tourettes együttest!

A The Tourettes Eddie zenekara. Eddie X. és a The Tourettes közös fellépése úgy zajlik, hogy Eddie kimondhatatlan beleéléssel felolvassa kedvenc romantikus költeményét, miközben a The Tourettes improvizálva és görcsösen zenél a háttérben. Lenny – Eddie egyik közeli barátja – a gitáros és a görcsös banda frontembere. Súlyos tikkelésben szenved. A feje olykor-olykor megrándul, a rángások pedig továbbterjednek az arcára, mintha hatalmasakat pislogna, majd a válla és a térde is rákezdi. Lenny mégsem tartja magát áldozatnak, sőt ellenkezőleg, a javára fordította a furcsa szindrómát, amire nagyon büszke. A Tourette-szindróma a része, akár szereti, akár nem, akárcsak az orra vagy a szeme színe. Egyedülálló muzikalitása és szokatlan állapota egy olyan zenét hozott létre, amely teljességgel összehasonlíthatatlan bármely másik művészi formával. Lenny néha énekel is a The Tourettes fellépései közben, ami igencsak bizarr élmény, hiszen Lenny minimális stressz esetén kimondhatatlan kényszert érez arra, hogy csúnya szavakkal dobálózzon. Miután a fellépések velejárója a minimális feszültség, Lennyből rendszerint egy káromkodásokkal és szitkozódásokkal teli áradat távozik. Éppen ezért meglehetősen emlékezetes szerepléseket tudhat maga mögött.

Ezen a napon azonban Eddie X. és az írásai állnak a középpontban. Eddie kedves ember, és megvan a képessége ahhoz, hogy felvidítsa azokat, akik hallgatják vagy látják őt. Amikor slam poetry-összefüggésben lép fel, az előadása kivétel nélkül a stand-up-comedy és a költészet szórakoztató egyvelege. Belelapoz az este verseit tartalmazó kis mappájába, amelyet mindig magánál tart a színpadon. nem mintha egyszer is abból olvasott volna fel. Kívülről fújja az összes szöveget. A mappa mégis egyfajta biztonságot és egyensúlyt ad neki.

– Kedves barátaim! – kezdi kellemes hangján. – Meséltem már arról, amikor úgy döntöttem, hogy Stockholmtól délre költözöm?

A közönség úgy kurjongat és fütyül, mintha Eddie egy régi slágerre utalna. Bizonyos értelemben ezt is teszi. Eddie versei hihetetlenül népszerűek. Sokan hallották vagy olvasták már korábban, a görcsös zenekar kíséretében vagy anélkül.

Eddie a szívére teszi jobb kezét, és elkezdi szavalni a verset vagy mesélni a történetet a nagyvárosba érkező fiatal és törékeny fiúról:

A BIZONYTALANSÁG egy hajó.
Tizennyolc éves vagyok.
Minden lehetséges hajót kipróbálok.
A kormány mögött ülök egy széken a bárban, és csak nézem a keringő embereket.
Körülöttem keringenek.
Látom a BIZONYTALANSÁGOT a szemük sarkában, és azon tűnődöm, hogyan függ össze.
Hogy csinálják?
Hogy bírják?
Rekedtek, púposak, karcosak, kócosak és túlságosan ki vannak festve.
Morgolódnak és zúgolódnak. Táncolnak, nevetnek, isznak, csókolóznak, élnek.
Élnek!

A BIZONYTALANSÁG egy hajó, ami csak hússal és vérrel irányítható.
Hús és vér, amelyek utálnak és szeretnek.
És élnek!
Iszom egy pohárból, és nevetve kitámolygok a depóból. Vár az út.
Leteszem a jogosítványomat.
Igen, a BIZONYTALANSÁG egy hajó, amit megértek.
Nagyszerű vezető leszek.
Élek!

Peter Stjernström

Peter Stjernström

A közönség szeretetteljesen fütyül Eddie X.-nek. Főleg a lányok. Annak ellenére, hogy az írásai gyakran szánalmas mélységekbe zuhannak. Persze a fiatal kora és lelkesedése mindenért kárpótolja a közönséget. Elvégre egy őszinte költőnek joga van kifejezni, amit akar, mégpedig ahogyan akarja. Minden közösségnek szüksége van költőkre, a fesztivál közönsége pedig úgy véli, hogy Svédországnak igenis kell ez a színes egyéniségű Eddie X.

Eddie folytatja az életéről szóló tucatnyi vers felolvasását, miközben a The Tourettes a háttérben rángatózik és csörömpöl. A közönség hangulata tökéletes. Mindenki jól érzi magát, ölelkezik, nevetgél és mosolyog.

Övék a világ.

Fordította: Markwarth Zsófia

Peter Stjernström: A világ legjobb könyve
Athenaeum Kiadó, Budapest, 2014