Az ezerarcú tó rajongói | Szederkényi Olga (szerk.): Utazás a Balatonom körül

H. Móra Éva | 

Szeretem az antológiákat. Szeretem, mert sokfélék, kedvemre böngészhetek bennük, elfogadják a „többször keveset” olvasási ritmust. Különösen szeretem a kortárs válogatásokat, ezeket olyan jó érzéssel – vagy illúzióval? – teheti le a végén az olvasó, hogy kapott valamiféle keresztmetszetet mai irodalmunkról. Valamiféle, hiszen ha történetesen más írók más művei kerültek volna a kötetbe, merőben más lenne a kép…

Nyár (vége) lévén a cím már a Balaton említése miatt is vonzó. Jó néhány éve nagy sikert aratott egy másik, Balaton című novelláskötet, Kiss Noémi tollából. Ám ha az Utazás a Balatonom körült kézbe vesszük, az első oldalak olvasásakor kitűnik, hogy ez másféle könyv. Apropója nem csupán a Balaton, hanem Eötvös Károlynak (a kemény fedelű kiadás évében) 125 éve kiadott könyve, az Utazás a Balaton körül. Hát persze, csapunk a homlokunkra, innen volt ismerős a cím! Ez a válogatás tehát Eötvös munkája előtt tiszteleg.

Nem pusztán a címadás emlékeztet a hajdani elődre, hanem a tizennégy alkotó (hét nő és hét férfi) írásaiban azokat a helyszíneket járja be, amelyek Eötvös könyvében is megjelentek. Az egyes novellák címe alatt argumentumokat találunk, ez is emlékeztet az Eötvös-féle mű szerkesztésére (és más korabeli regényére is, ez igen divatos volt akkoriban). A biztos szemű szerkesztő Szederkényi Olga volt, ám az ötlet Nyáry Krisztiáné, ő írta az előszót is. Nem is akármilyet! Történeti hűséggel vezet minket végig a tó történetén – komoly szakirodalmak egész sorát felhasználva. Valóságos tanulmány, ám rendkívül érdekes, lebilincselő stílusban. Kinek ne keltené föl a figyelmét a kezdő (és záró!) mondat: „A Balatont költők és írók találták ki. Mérnökök hozták létre. Előtte nem létezett.” Szellemes megállapítás, de igaz, olvassák csak végig. Hol gazdasági-politikai harcok, hol valóban az irodalmi nagyjaink teremtette kultusz mentette meg a hajdan még mocsaras területet a lecsapolástól. Mostani alakját-nagyságát pedig egyenesen mérnöki tévedéseknek köszönheti… Azt is megtudjuk az előszóból, hogy Eötvös előtt jóval korábban, 1848-ban már Garay János is írt a Balatonról egy háromrészes könyvet, de akkoriban épp – Petőfinek köszönhetően – az Alföld kultusza virágzott, így Garay munkája visszhangtalan maradt. Elgondolkodtató, mekkora ereje volt akkoriban az irodalomnak…

Ahogy fentebb írtam, az antológiákban épp a sokféleség gyönyörködtet, és el is várom tőlük ezt a sokféleséget. Az Utazás a Balatonom körül nem okozott csalódást e tekintetben sem: a könnyedebb, szórakoztatóbb írásoktól kezdve a paródián át az egészen mély, lélektani töltésű darabokig igen színes a paletta. Minden darabja gondolatokat ébresztett bennem, ezért úgy érzem, szinte valamennyi antológiadarabról érdemes néhány szót szólnom.

Azzal kezdem, amelyik talán Nyáry előszavának folytatása is lehetne leíró stílusával. A nemrég elhunyt Fehér Béla a Balaton délnyugati csücskének környékét mutatja be és történetét meséli el. Hagyományosan építkezik, minimális kerettörténetbe ágyazza mondandóját: egy veterán motort vásárol, oldalkocsijába beülteti kutyáját, időnként megállnak, és ő mesél. Szép, szelíden áradó szavaiban bizony ott bújik a kritikus él is: sok mindent elrontottak itt a hozzá nem értők. S itt nemcsak a műszaki dolgokra kell gondolni – Hévízen –, hanem például Keszthely kultúrájára is. Erzsébet királyné soha nem járt a városban, mégis róla nevezték el az egyik jelentős utcát, és szobrot is kapott – ellentétben Szendrey Júliával, aki a város szülötte, de se utcája, se szobra; Vajda János sem járt ott, mégis iskolát neveztek el róla… A hangulatos, hol a jelenben időző, hol a múltba révedő kalauz Fenékpusztán ér véget, ott éri a naplemente.

Vida Gábor érdekes címet választott: Ha Deák Ferenc ezt látná, kitépné a bajuszát. Erdélyiként némi összehasonlítást is végez szülőföldjének tájai és a Balaton vidéke között. Érdekes a geológiai megközelítése, említi is, hogy geográfusnak készült. Igen személyes, élvezetes az írása, bár leíró jellegű ez is, de keveredik az Eötvös-féle anekdotázással. Nem nélkülözi a humort sem: „…a nők, az idősebbek is, színesebben öltöztek, mint nálunk […]. A férfiak ugyanolyanok, és isznak, vagy az ivásra gondolnak.” Másutt: „Mióta van színes fénykép, már nem bíbelődünk a tájleírással, mai ember alig tudja elmondani, hogy mit látott, csak rábök a telefonra, hogy na, dikk.”

Szécsi Noémi neve mostanában Jókai-kutatása révén népszerű. Aki olvasta a tavaly megjelent Jókai és a nők LINK című dokumentumregényét, annak ismerősek lesznek az itt közölt adalékok is Női epizodisták Jókai életében címmel – természetesen balatoni részletekre fókuszálva. Érdekes, olvasmányos, bár kissé fárasztó a rengeteg név azonosítása: ki kinek a kicsodája…

S a leíró, dokumentarista példák után nézzünk néhány jellemzőbben szépirodalmi darabot! Meghökkentő Cserna-Szabó András novellájának alaphelyzete: Karinthy Frigyes saját hullája mellett áll abban a bizonyos siófoki hotelben. (Siófok neve itt Zsidófok – az író szerette így nevezni kedvenc nyaralóhelyét.) Fanyar humorral, filozofálgatva meséli el utolsó napjait, óráit, s – mint térből-időből kiemelkedett szellemi lény – látja a jövőt is.

Parti Nagy Lajos a tőle megszokott öntörvényűséggel cikázik Tihany jelene és történelmi múltja között, igen szabadon kezelve az idő fogalmát. Tihany-céduláin hol I. Endre, hol Zita királyné, hol a Rege cukrászda felszolgálója tűnik fel, hol külön-külön, hol együtt…

Háy János ötven év távlatából mesél arról, hogyan ismerte meg a Balatont lépésről lépésre, fokról fokra. Öniróniával bőven átszínezve idézi fel emlékeit egy hajdani borosüvegtől napjainkig. „Először egy borosüveg képében érkezett hozzám a tó.” Ezúttal is utánozhatatlan a humora: „Hát, aki ezt nézheti, és, mondjuk, nincsen épp halálos betegsége, az szerencsésnek mondhatja magát, hogy ez a látvány tárul elé.”

Egészen különös, parodisztikus írás Horváth Viktoré: Eötvös Károly nevében mesél egyes szám első személyben Gyulai Pállal és társaival tett kirándulásukról, ahol is Gyulaival egy gazda „Noah bort” itat, így az bódult álmában egy középkori történelmi horror szereplőjévé válik. A történet végkifejlete egy, az ormányosbogarak ellen indított pert is tartalmaz – mindez korabeli nyelvhasználattal, sok-sok latin kifejezéssel megtűzdelve.

Ugron Zsolna a Szent György-hegyet választotta helyszínül, címében is és az ott élők szavajárása szerint is csak A hegyként emlegetik. Varázsos vonzereje van a hegynek, mindenki akar itt egy romos pincét vásárolni, aki egyszer már járt itt. Így varázsos a hangulata az elbeszélésnek is: borozgatások, szomszédok, ismerősök és újdonsült barátok, művészek, alternatív, elvont figurák és performance-ok – az abszolút bizalom jegyében. „Kulcs a lábtörlő alatt.” Mindez a természetbe ágyazódva, rokonszenves.

Beszédes a címe Bíró Zsombor Aurél elbeszélésének: Tájkép, ondóval. A férfiasság megnyilvánulásainak különböző vetületeit járja körbe az írás: a meleg párok mindennapi problémáitól kezdve az apa-fiú-kapcsolatok betegessé válásán át a féltékenységig; a kiúttalanságot szürreális befejezésben valósítja meg.

• Olvass bele!

Szórakoztatóan „csajos” novellát hoz Szabó Borbála. Egy fiatal lány, akit – divatos kifejezéssel élve – nem az eszéért szeretünk, egy sümegi hotelben vállal munkát, s élményeiről a közösségi oldalon ír beszámolót Csajos Csopijának. Jókat mulatunk mindenről árulkodó, emojikkal teletűzdelt szövegein: „Jól van, Vivike, nagy észkombány vagy…” Másutt: „…a török sereg […] megostromolja a várat, miközben azt kiabálják, hogy Hallak, Akbár…” Emellett azonban nem nehéz felfedezni a településen megjelenő korrupciót, a piti összefonódásokat, a faji kérdéseket. A vége pedig érdekes fordulatot rejt.

Női témáról ír Benedek Ágota is, de egészen más jellegű a kiindulópont. Három hajdani jó barátnő – sok közös emlékkel – egy jól ismert balatoni nyaralóba tart. Vonatútjuk során rajzolódik ki, hogy életútjuk egészen másfelé kanyarodott – jó messzire egymáséitól…

Miért akarunk mindent kerekké tenni? Fontos-e az egész, nem elég, ha csak a részleteket ismerjük? – ezek a gondolatok jártak a fejemben Harag Anita írását olvasva. Sok-sok részletét ismerjük meg egy trió kerékpáros túrájának; nagyon emberi, szépen kidolgozott részletek ezek, de mégis csupa talány minden: végül is milyen kapcsolatban áll ez a két nő és egy férfi? Az írás pillanatképei arról győztek meg, hogy nem fontos ezen agyalni, rossz szokásunk az csupán.

A végére hagytam azt a két novellát, amely számomra a legérdekesebb volt. Tompa Andrea – aki nem mellesleg színházi szakember is – Udvaros Dorottyáról ír (bár név nélkül), aki Füredre készül vendégszereplésre egy jól azonosítható darabbal. Tudjuk, hogy a színésznő is, a darab szerzője is igen komolyan éli meg a környezettudatosságot, ez tükröződik a főhősnő séta közbeni gondolataiban. Párhuzamot von a Balaton-part sűrűn beépített, turistáknak kiárusított volta és a Csehov-darabbeli cseresznyéskert felparcellázása, megsemmisülése között – mindez gyönyörűen, szomorú drámaisággal. Keserű mondatok ezek: „A tó. A mi tavunk. Mindennapi tavunkat add meg. Tavadnak rendületlenül légy.”

Bár ismerek olyan értelmezést, amely a krimijelleget hangsúlyozza Cserháti Éva írásában, rám egészen más benyomást tett a Vezeklő jég. Bár valóban három valamikori haláleset nyomába ered a főhős fiatalember, azonban inkább bűntudat vezérelte zarándoklatról van itt szó. Fontos adalék, hogy hajdani bencés iskolatársak voltak az elhunytak, s Isten – s általa a tó – válaszát várja a fiú: bűnös-e ezekben az eseményekben vagy sem? A jéggé fagyott Balatonon állítja magát próbatételek elé, így várja a választ s vele a remélt megtisztulást.

Nem tudom elhallgatni: ez az értékes gyűjtemény gondosabb korrektúrát érdemelt volna.

Szederkényi Olga (szerk.):
Utazás a Balatonom körül
– Irodalmi palackposta
A könyv szerzői: Benedek Ágota, Biró Zsombor Aurél, Cserháti Éva, Cserna-Szabó András, Fehér Béla, Harag Anita, Háy János, Horváth Viktor, Nyáry Krisztián, Parti Nagy Lajos, Szabó Borbála, Szécsi Noémi, Tompa Andrea, Ugron Zsolna, Vida Gábor,
Corvina Kiadó, Budapest, 2025, 2026
288 oldal, teljes bolti ár 3990 Ft,
online ár a kiadónál 3590 Ft,
e-könyv változat 2799 Ft
ISBN 978 963 137 1284 (papír)
ISBN 978 963 137 1482 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Mindenkinek megvan a maga Balatonja: saját emlékek, találkozások, titkok finom és kényes szövedéke. Pedig a Balaton sokáig nem is létezett, költők és írók találták ki.
150 évvel ezelőtt öt férfi körbejárta a magyar tengert, az egyikőjük pedig megírta a kalandot. Eötvös Károly Utazás a Balaton körül című kötetéről van szó, amely igazi közönségsiker lett.
Most tizennégy író, hét nő és hét férfi kelt útra, hogy egy-egy fejezetet újraírjon. Az Utazás a Balatonom körül irodalmi palackposta az ezerarcú tóról.
A kötetben felcsendül egy óda a tihanyi Tescóhoz, gyilkol egy jégvitorlázó, Karinthy meghal Zsidófokon, szerelmek szövődnek keresztbe kasul, Bogláron borozunk az endékásokkal, egy erdélyi úr hegyre megy fel, és dombról jön le, egy fiatal lány sümegi luxushotelben kerül vérfagyasztó konteóba, Szántódon az eltűnt idő nyomába eredünk, Szigligeten ormányosbogarakat perelnek be, veszélybe kerül egy esküvői sminkpróba Akarattyán, az egyik hegyről meg kiderül, hogy alvó sárkány. Közben a Balaton csak csendben hullámzik, hisz évszázadok óta úgyis mindent tud rólunk.
Ha csak egy könyved lehet a Balatonról, megtaláltad.