A molnár fiai – Üzbég mese Volt egyszer egy molnár. Jó helyen állt a malma, ő maga értette a mesterségét, hát nem volt oka a panaszra. Mindig lisztes volt a szakálla. Egy napon meghalt a molnár. Három fia örökölte mindenét. Gondolkodtak, tanakodtak: hogyan osztozkodjanak. A két idősebb testvér háromfelé akarta osztani a malmot. Hiába próbált […]
január 22, 2013
Szerző: olvassbele
Testvérmeséink egyik legszebb jelenete az, amikor a testvérek a búcsúzáskor jelet tesznek egy életfára, s megegyeznek abban, hogy egymás életéről, egészségéről, a másik sorsának alakulásáról ebből a jelből szereznek majd tudomást: ha a jel véres lesz vagy elszárad, az azt jelenti, hogy a másikkal baj történt, sőt az élete is kockán forog. A változást megpillantó […]
január 22, 2013
Szerző: olvassbele
Írta: M. Dalnoki Fanni Egyszer egy nagyon okos nő – az anyukám – azt mondta, hogy az egyetlen dolog, amit egy szülő ténylegesen megadhat a gyerekének az életben, az egy testvér. Ő mindig ott lesz, akkor is, amikor a szülőnek talán már nincsen módja rá. Nem adhatsz nagyobb segítséget az életben a gyerekednek, mint egy […]
január 21, 2013
Szerző: olvassbele
Az itthon korábban Öljünk meg minden rohadékot! címmel ismert regény most átdolgozott fordításban, az eredetit pontosabban tükröző címmel jelenik meg – a Boris Vian-életműsorozat tizenegyedik köteteként. Különleges helyet foglal el ez a regény a Vian által hajdan Vernon Sullivan álnéven publikált könyvek sorában. Az első két Sullivan-mű (Köpök a sírotokra és A holtaknak már mindegy) […]
január 21, 2013
Szerző: olvassbele
| XVI | Kutyaszorítóban Amikor magamhoz térek – negyedórával később –, a díszlet (amit nem is volt időm bemutatni) egy és ugyanaz. A földön egy szép indián szőnyeg, tele sötétvörös vérfoltokkal, mert egy kicsit mindnyájan, mindenütt vérzünk. A bútorok intarziásak, valószínűleg mahagóniból készültek, de erre azért nem esküdnék meg. Furcsa, kicsi ablakokat látok, hatalmas függönyökkel. […]
január 20, 2013
Szerző: olvassbele
Ötödik levél Csoda és égi jel, Þórunn! Hosszú szárú csizmájában eljött hozzánk Skúli főbíró. Kilenc óra körül járt az idő, de sötét volt még, mert hamueső váltakozott hóviharral, a bíró sebesen vágtatott egész éjjelen és hajnalon át, lova olyan fáradt volt, hogy a szája feketén habzott, melyet én katlatajtéknak nevezek – a nap már felkelt, […]
január 20, 2013
Szerző: olvassbele
Jón, a frissen házasodott izlandi tiszteletes hosszú útra indul a Katla vulkán szomszédságában lévő birtokra, hogy egy új élet reményében előkészítse várandós felesége számára. A fiatal papot azonban még ide is elkíséri rossz híre: azt rebesgetik róla, hogy hitvese első férjét ő ölte meg, s ezért kellett távoznia a kolostorból, ahol korábban tisztséget viselt. Miközben […]
január 20, 2013
Szerző: olvassbele
Írta: Sylvester János Senkit ne tévesszen meg a címoldal tetejére írt mondat, amely nyilvánvalón nem címe a könyvnek: „Lávánál is forróbb szerelem”, ugyanis nem erről szól a regény. Van benne, persze, szerelem, de jóformán csak az említgetés szintjén, tán gorombábban – ám pontosabban – szólva: ürügyként. A regény ugyanis 27 levélből áll, a főhős küldi […]
január 19, 2013
Szerző: olvassbele
Írta: virginiawoolf Nem kell ahhoz Mórickának lenni, hogy a Csokoládéról Juliette Binoche illatos bonbonjai jussanak eszünkbe. Ahhoz viszont kötelező Joanne Harrisnek születni, hogy a kakaóbab ürügyén három – Csokoládé, Csokoládécipő, Csokoládés barack – összekapcsolódó, mégis markánsan elütő ízhatású regénnyel rukkoljon elő valaki. A népszerű írónő ugyanis a trilógia – magyarul az elmúlt év végén megjelent […]
január 19, 2013
Szerző: olvassbele
ELSŐ FEJEZET Egyszer azt mesélte valaki, hogy csak Franciaországban negyedmillió levelet kézbesítenek évente a halottaknak. Azt nem tette hozzá, hogy a halottak néha válaszolnak. MÁSODIK FEJEZET| Augusztus 10., kedd A ramadán szelével érkezett, persze nem mintha akkor tudtam volna. Párizsban augusztusban szeles idő szokott lenni, a por dervisként forgó kis tölcsérekben siklik és cikázik tova […]
január 19, 2013
Szerző: olvassbele
A Csokoládé és a Csokoládécipő után íme, a trilógia harmadik kötete. Vianne Rocher-t egy másvilágról érkezett levél Lansquenet-be, a dél-franciaországi kisvárosba vezeti, ahol nyolc éve csokoládéboltot nyitott. Minden képzeletet felülmúl, amit ott talál: fekete fátylas nők, fűszerek illata, borsmenta tea és a Saint-Jerôme templom karcsú, csontszínű tornya – egy ezüst félholddal a tetején. Nem csak […]
január 22, 2013
Szerző: olvassbele
0