»Életem eddigi legkeményebb munkája« | Bacskó Tünde – a Piszkavas Maureen-ja

Hárságyi Margit* |

Egybehangzó szakmai és közönség­véle­mény, hogy a Pécsi Harmadik Színház idei legjobb előadása Martin McDonagh szín­műve, a Piszkavas, Vincze János rende­zé­sében, Parti Nagy Lajos magyar szöve­gével. A főszereplő Bacskó Tünde. Nem csupán a darabról, sok más egyébről is beszélgettünk vele.

Nagyon népszerű lett hazánkban az ír szer­ző, sokat játsszák a darabjait. Egy rö­vid nyilatkozatában arról beszél, hogy őt az élet árnyékos oldala érdekli, s minél be­hatóbban tanulmányozza a jelen­sé­ge­ket, látja, hogy mélyül az árnyék, sodor a tragédia és a szörnyűségek felé. A Piszkavas Maureenja a kulcsszereplő, az ő tetteit felfogni, majd eljátszani a folyamatot, mely a teljes tragédiához vezet – iszonyatos energiákat igényel.
Óriási út volt, mire megértettem, magamévá tettem ezt a szerepet. Amikor Vincze János rendezői elképzelései teljesen eljutottak hozzám, akkor képes voltam kihozni magamból ezt a bonyolult, sokrétű alakot. Valójában egy normális, hétköznapi ember, persze rengeteg problémával, s egyszer csak átcsap defektté, s olyan dolgokat tesz meg, amire csak önkontroll nélküli lények képesek. Ez életem eddigi legkeményebb munkája, pedig hasonló nőket eddig is játszottam Pécsett és másutt. Szinte felfalt ez a szerep, ugyanakkor egyfajta lubickolás is, hiszen annyi mindent lehet kipróbálni, megmutatni, más lénnyé válni benne, s mindezt egy előadáson belül, úgy, hogy a dráma mellett ott van a humor is.

Erős személyiségeket osztanak rád, legtöbbször olyan nőt, aki minden szituációban tudja, mit akar. Itt a sok élethelyzetben hatalmas lelki utat jár be a harmincas Maureen, akit megformálsz. Ijesztően éles és ismerős az alapszituáció azok számára, akik átéltek már hasonlót. Egy lány egyedül él zsarnok anyjával egy eldugott kis faluban, a hegytetőn, és szinte egyáltalán nincs magánélete.
Szerintem mindenki volt már hasonló helyzetben, szerelemben, szülővel, testvérrel, tanárral. Alá-fölérendelt viszonyban vergődve. Az elszakadni nem tudásból, ha csak teheti, kimenekül, és ha végre kihátrált, mélyen eltemeti magában. Itt szembesültem ezzel. Minden szerepemben szinte magamra húzom a figurát, eggyé válok vele.

Férjed van, két kisgyereked, Marci és Anna, boldog és kiegyensúlyozott családanyának látszol, rendezett körülmények között élsz. Hogyan viseli el a férjed, hogy színésznő a felesége?
Kétélű a dolog, mert ha egy bemutató után vagyunk, nagyon büszke, madarat lehet fogatni vele. A hétköznapok nem ennyire rózsásak, de nagyon megértő ember, erős művészi érzékkel, ezért sokkal egyszerűbb vele élni, mint egy szakmabelivel.

A gyermekkorodat Debrecenben töltötted. Korán kezdtél szerepelgetni?
Igen, már ötödikes koromtól, egy könyvtáros tanár néninek köszönhetően. Ő biztatott, először verseket mondtam. Aztán az azóta is híres diákszínjátszó körben, a Főnixben tanultam a szakmát, s eldöntöttem, hogy színésznő leszek. Versmondó versenyeken szerepeltem. A főiskolára nem sikerült a felvételim, de nem adtam föl. Dolgozni szerettem volna, ezért jártam Budapestet, színházról színházra kerestem munkát. A József Attila Színházban a Pál utcai fiúk szereplőválogatásán megfeleltem, itt minden szerepet lányok játszottak. Ott is maradtam két évig, aztán öt évre jött Pécs. A Nemzeti Színházba hívott Balikó Tamás, az akkor új igazgató. Remek szerepeket kaptam, de öt év múlva felmondtam.

Ez elég logikátlanul hangzik.
Úgy gondoltam, ennyi idő éppen elég egy helyen. Állandóan fejlődésre vágyom: a házasságban, a színházban, a gyerekeimmel. A haladást keresem, nem szeretek megrekedni. Az volt az álmom akkoriban, hogy lesz egy lakókocsis mikrobuszom, azzal járok egyik helyről a másikra, és ebbe nem fért bele a család. Nem hittem, hogy lesz olyan férfi, aki engem hosszú távon elvisel. Így nem is terveztem gyerekeket és boldog házasságot, mert kivel is tettem volna? Aztán minden megfordult. Most már, ha egy estét nem a gyerekeimmel vagy a színházban töltök, akkor ezt elkótyavetyélt időnek érzem.

Visszajöttetek Pécsre, főként családi okokból, közben kaptál egy díjat. A legjobb színésznőnek ítélt a zsűri a 2011-es budapesti Filmszemlén Hajdu Szabolcsnak a The Wild Side című munkájában játszott nyolcperces epizódszerepért.
Nagy meglepetés volt, azt sem tudtam, hogy bemutatták a filmet, és hogy jelölték a Filmszemlén. Rettenetesen büszke vagyok a díjra, mert Cserhalmi György volt a zsűri elnöke, az ő neve számomra a minőségjelző. (…)

Fotók: Dittrich Éva (DÉ), Tóth László (TL)

*Hárságyi Margitnak a pécsiújság.hu számára készített teljes interjúja itt olvasható el