Lepkeszárnyról hímpor | Debreczeny György: Tértivevényes csillagok

Posted on 2015. június 5. péntek Szerző:

0


Debreczeny_Tértivevényes-csill-bor200K. I. |

Debreczeny György konok túlélő lírikus. Költé­sze­té­nek avantgárd gyökerei messzire nyúlnak, a múlt század végére, amikor is a szerkesztőségek körül egyre több fura tekintetű, különösen visel­kedő, tétova figura lábatlankodott, akiknek a hi­vatalos álláspont szerint talán jobb lett volna meg sem születniük.

Ezek az amúgy szeretetre méltó különcök sem a létezés kozmikus iszonyával, sem a magánéletük hullám­ve­ré­seivel, sem az őket körülvevő sunyító társadalommal nem tudtak mit kezdeni. Vagy öngyilkosok lettek, vagy az írásba menekültek. Esetleg mindkettő bekövetkezett, termé­sze­te­sen fordított sorrendben. Ja, és Mr. Alkohol is megtette a magáét. Ezek a visszhangtalanságban alkotó köd­lovagok a társadalom peremén éltek, a korabeli irodalmi kánon perifériáján alkottak, önként vállalt kirekesztettségben, keserű magányban, ugyanakkor csendes szenvedéstörténetüket megjelenített belső világuk sziporkázó szellemi intenzitása és formai gazdagsága kísérte.

Debreczeny Györgyben erősebb volt az életösztön, ő az írást választotta, precízen adagolt iróniája műveibe menekítette.

A hagyományos metódusú, akadémikus elemzéssel éppen ezért nem érdemes közeledni ezekhez a versekhez. Makacsul ellenállnak a viviszekciónak. Akárha lepkeszárnyról kapargatva gyűjtögetni a hímport. Bennük a látszólag lazán felpetárdázó asszociációkat valami meglepően erős, megismerhetetlen eredetű kohézió tartja össze. Talán az ihlet.

Ebben a kötetben alkalmanként nemcsak frivol, hanem véresen komoly a játék. Hátborzongató. Olykor.

régészeti lelet

részegek megtalálták
attila sírját

sérült részegek megtalálták
attila kardját

síró részegek megtalálták
attila papírzsebkendőjét

szomjas részegek megtalálták
attila üres üvegét
vagyis még volt az alján
egy kevés

holtrészegek megtalálták
attila holttestét

ébredő magyarok megtalálták
attila vekkerét

 

a forradalmár

bement a fülkébe a forradalmár
a forradalmár a fülkébe ment be
a fülkébe bement a forradalmár
oda ő bement

odabent végezte a dolgát a forradalmár
a forradalmár a dolgát végezte odabent
végezte a dolgát odabent a forradalmár
onnan ő kijött

nem húzta meg a vizet a forradalmár
a forradalmár a vizet nem húzta meg
nem húzta meg a forradalmár a vizet
ő kijött s a forradalom ott maradt

 

mindig elfog a múzeumban

amit a múzeumban kiállítanak
amit a múzeumba beállítanak
az mind műalkotás
láttam a múzeumban
egy falnak támasztott seprűt
olyan egyedi volt igazán
de nem láttam hozzá lapátot
pedig arra tették az igazgatót

mert a múzeum az valódi csarnok
ott van például a műcsarnok
vajon jól hall-e
engem a kunsthalle
vajon jól látom hallom-e én
a szépséget a múzeumot
barátaim ha keresnétek
a múzeumba mentem kiabálni

a múzeum a szépség temploma
hol térdre borulunk
a tiszta esztétikum előtt
mágia etika tudomány
mesterség hasznosság természet
szépséget termesztett
a múzeumban előtérbe kerül a háttér
a múzeumban a műalkotás
a valódi alkotás természetesen

láttam a múzeumban a műalkotást
posztamensen láttam a forrást
egy csodálatos gyönyörű piszoárt
gondolatiság volt benne gondolatvilág
a művészetről beszélt énnekem
de csak bámuld ne tapogasd
a kiállított műtárgyakat
csak figyeld áhitattal átitatva

a múzeumban mindig elfog a félelem
hogy esetleg részvétet érzek
a szegény teremőr iránt
aki nem használhatja a piszoárt

 

sétalovaglás

ma valahogy olyan szabadnak
olyan szabadnaposnak érzem magam
az éjjel álmomban szerettem
és viszontszerettem magamat

önmagammal lovagoltam szembe
álmomban a poros úton
Drusenheimbe menet
Drusenheimből jövet

pedig nem is tudok lovagolni
legfeljebb önmagammal szembe
attól féltem hogy megijedek
nagyon tartottam ettől

hűségesen őriztem kettőnk titkát
a poros úton sétalovaglást
féltem hogy leesem a lóról
és lerakódik rám a sétapor

féltem volna a szabadnapomon
valamelyik lovamról leesni
amikor olyan szabad voltam
és magamat annyira szerettem

nincs is lovam egy se
s álmom a valóság
féltem hogy a sétalovaglás
önmagammal szemben

mégsem a legjobb megoldás
Drusenheimbe menet
Drusenheimből jövet
de valahogy mégis olyan szabadnak

olyan szabadnaposnak éreztem magamat én

 

a létezés sodor

Debreczeny György

Debreczeny György

döglött fekete madárnak nézem
az összegyűrt
eldobott műanyag zacskót
egy ösvény a hídon átdübörög

döglött fekete zacskónak nézem
az összegyűrt
eldobott fekete madarat
végigdübörög rajtam a híd

a meg nem világosodott tudat
által tapasztalt létezés sodor
cigarettát sodor
és a fekete madarat összegyűri

Debreczeny György: térti­vevényes csillagok
204 oldalt, teljes bolti ár 2900 Ft
Syllabux Könyvkiadó, Budapest, 2015
ISBN 978 615 557 8182