K. I. |
Debreczeny György konok túlélő lírikus. Költészetének avantgárd gyökerei messzire nyúlnak, a múlt század végére, amikor is a szerkesztőségek körül egyre több fura tekintetű, különösen viselkedő, tétova figura lábatlankodott, akiknek a hivatalos álláspont szerint talán jobb lett volna meg sem születniük.
Ezek az amúgy szeretetre méltó különcök sem a létezés kozmikus iszonyával, sem a magánéletük hullámveréseivel, sem az őket körülvevő sunyító társadalommal nem tudtak mit kezdeni. Vagy öngyilkosok lettek, vagy az írásba menekültek. Esetleg mindkettő bekövetkezett, természetesen fordított sorrendben. Ja, és Mr. Alkohol is megtette a magáét. Ezek a visszhangtalanságban alkotó ködlovagok a társadalom peremén éltek, a korabeli irodalmi kánon perifériáján alkottak, önként vállalt kirekesztettségben, keserű magányban, ugyanakkor csendes szenvedéstörténetüket megjelenített belső világuk sziporkázó szellemi intenzitása és formai gazdagsága kísérte.
Debreczeny Györgyben erősebb volt az életösztön, ő az írást választotta, precízen adagolt iróniája műveibe menekítette.
A hagyományos metódusú, akadémikus elemzéssel éppen ezért nem érdemes közeledni ezekhez a versekhez. Makacsul ellenállnak a viviszekciónak. Akárha lepkeszárnyról kapargatva gyűjtögetni a hímport. Bennük a látszólag lazán felpetárdázó asszociációkat valami meglepően erős, megismerhetetlen eredetű kohézió tartja össze. Talán az ihlet.
Ebben a kötetben alkalmanként nemcsak frivol, hanem véresen komoly a játék. Hátborzongató. Olykor.
régészeti lelet
részegek megtalálták
attila sírját
sérült részegek megtalálták
attila kardját
síró részegek megtalálták
attila papírzsebkendőjét
szomjas részegek megtalálták
attila üres üvegét
vagyis még volt az alján
egy kevés
holtrészegek megtalálták
attila holttestét
ébredő magyarok megtalálták
attila vekkerét
a forradalmár
bement a fülkébe a forradalmár
a forradalmár a fülkébe ment be
a fülkébe bement a forradalmár
oda ő bement
odabent végezte a dolgát a forradalmár
a forradalmár a dolgát végezte odabent
végezte a dolgát odabent a forradalmár
onnan ő kijött
nem húzta meg a vizet a forradalmár
a forradalmár a vizet nem húzta meg
nem húzta meg a forradalmár a vizet
ő kijött s a forradalom ott maradt
mindig elfog a múzeumban
amit a múzeumban kiállítanak
amit a múzeumba beállítanak
az mind műalkotás
láttam a múzeumban
egy falnak támasztott seprűt
olyan egyedi volt igazán
de nem láttam hozzá lapátot
pedig arra tették az igazgatót
mert a múzeum az valódi csarnok
ott van például a műcsarnok
vajon jól hall-e
engem a kunsthalle
vajon jól látom hallom-e én
a szépséget a múzeumot
barátaim ha keresnétek
a múzeumba mentem kiabálni
a múzeum a szépség temploma
hol térdre borulunk
a tiszta esztétikum előtt
mágia etika tudomány
mesterség hasznosság természet
szépséget termesztett
a múzeumban előtérbe kerül a háttér
a múzeumban a műalkotás
a valódi alkotás természetesen
láttam a múzeumban a műalkotást
posztamensen láttam a forrást
egy csodálatos gyönyörű piszoárt
gondolatiság volt benne gondolatvilág
a művészetről beszélt énnekem
de csak bámuld ne tapogasd
a kiállított műtárgyakat
csak figyeld áhitattal átitatva
a múzeumban mindig elfog a félelem
hogy esetleg részvétet érzek
a szegény teremőr iránt
aki nem használhatja a piszoárt
sétalovaglás
ma valahogy olyan szabadnak
olyan szabadnaposnak érzem magam
az éjjel álmomban szerettem
és viszontszerettem magamat
önmagammal lovagoltam szembe
álmomban a poros úton
Drusenheimbe menet
Drusenheimből jövet
pedig nem is tudok lovagolni
legfeljebb önmagammal szembe
attól féltem hogy megijedek
nagyon tartottam ettől
hűségesen őriztem kettőnk titkát
a poros úton sétalovaglást
féltem hogy leesem a lóról
és lerakódik rám a sétapor
féltem volna a szabadnapomon
valamelyik lovamról leesni
amikor olyan szabad voltam
és magamat annyira szerettem
nincs is lovam egy se
s álmom a valóság
féltem hogy a sétalovaglás
önmagammal szemben
mégsem a legjobb megoldás
Drusenheimbe menet
Drusenheimből jövet
de valahogy mégis olyan szabadnak
olyan szabadnaposnak éreztem magamat én
a létezés sodor
Debreczeny György
döglött fekete madárnak nézem
az összegyűrt
eldobott műanyag zacskót
egy ösvény a hídon átdübörög
döglött fekete zacskónak nézem
az összegyűrt
eldobott fekete madarat
végigdübörög rajtam a híd
a meg nem világosodott tudat
által tapasztalt létezés sodor
cigarettát sodor
és a fekete madarat összegyűri
Debreczeny György: tértivevényes csillagok
204 oldalt, teljes bolti ár 2900 Ft
Syllabux Könyvkiadó, Budapest, 2015
ISBN 978 615 557 8182
Posted on 2015. június 5. péntek Szerző: olvassbele
0