Vigyázat, barnaveszély! | Dési János: Melyik a jobbik?

Posted on 2015. június 6. szombat Szerző:

0


Dési_Melyik a jobbik-bor200Bedő J. István |

Dési János lankadatlan szorgalommal tárta fel a politikai paletta jobb szélét, voltaképpen azzal a reménnyel, hogy próbálja helyretenni az emberek fejében, honnan jött, hová tart az a hazai párt, amelynek egyelőre a veszélye nagyobb, mint a hatóereje – de a folytatás, az út vége: beláthatatlan.

Természetesen nagyon sok újságcikk foglalkozott már eddig is e pártképződmény jelenével, legalább annyi tanulmány a társadalmi jelenséggel, mégis érdemes volt megírni a könyvet. Mert ami folyamatában kevésbé észrevehető vagy elbagatellizálható, az nagyobb áttekintésben riasztóbb. És egyre olyanabb.

Voltaképpen minden hét megtermi a maga jobbikos eseményét, jelenségét, a sok apró változás igazából akkor vált minden korábbinál vészjóslóbbá, amikor – a már előbb is meglepő önkormányzati helyszerzések után – a Jobbik bevonulhatott a parlamentbe. A rendszerváltás után elmúlt negyedszázadot áttekintve mindenki számára látható, mit a társadalomtudósok már korábban is jeleztek: a Jurta Színházban tartott nacionalista zászlóbontás, a MIÉP létrejötte, Göncz Árpád kifütyülése, a Magyar Gárda késlekedő betiltása mind-mind egy építőkövecske volt ahhoz, amit ma újnáci alakulatnak nevezünk. Hogy ehhez mennyiben járult hozzá a baloldal nem elég erélyes fellépése ellen, és mennyiben a most kormányzó párt hallgatólagos ösztönzése – ezt patikamérlegen méregetni ma már hiábavaló.

Tény azonban, hogy a mai kormányzat már évekkel ezelőtt gyakorlatba vitte át a réges-régi elvet: »Ha nem tudod legyőzni, állj az élére!« Dési tételről tételre bemutatja, hogy a jobbszél ilyen-olyan formában tett javaslatait a kormányzat magáévá tette, jogszabállyá alakította – kisajátította. Amint kisajátította a magántulajdonokat, a magántevékenységeket, hogy aztán nemzeti címkével ellátva újraoszthassa kegyeltjeinek.

Ez a szélsőjobbos képződmény – nem veszem tollamra sem a szervezet nevét, sem egyes személyiségeinek nevét – olyan médiafelületeket (újság, honlap) birtokol és működtet, amelyeket a civilizált Európa finnyásan félretol. Ezek az orgánumok jobbára vaskos stílusban uszítanak különböző kisebbségek ellen, lelkesen támogatnak mindent és mindenkit, aki a célpontnak választott közösséggel szemben állnak. És ha kell, beállnak a Nagy Keleti Nyitás lelkes tapsolói közé.

Dési csoportosításban meglátható, ha még eddig nem vettük volna észre, hogy ezek a jelenségek már lényegivé álltak össze. A párt katonáinak stílusa az elegáns szalonzsidózástól és lájtos cigányozástól a legvadabb és legbunkóbb megnyilvánulásokig terjed. Amiben nem az a meglepő, hogy a széljárástól (és az elérhető politikai haszontól) függően ordibálnak vagy cukiskodnak, hanem az, hogy a nézőközönség ezt benyeli. És ez a közönség nem csak iskolázatlanokból áll ám…

Meglepő továbbá az is, hogy a mai egyetemista réteg, a holnapi értelmiség körében milyen nagy sikert tudtak és tudnak elérni. Sokszor elmondták már: a siker mindig annak tulajdonítható, hogy a bonyolult kérdésekre ki tud egyszerű válaszokat adni. A jobbszél erre szakosodott. Dési egyenként szedi le a hagymahéjakat, hogy eljusson a velejéig. A tömören megfogalmazott, könnyen megérthető, következésképpen hamis (mondjuk ki: hazug) válaszokkal lehet népszerűséget szerezni, utcán, hamari színpadon, egyenruhás – vagy egyengondolkodású hívek előtt. De még az országgyűlésben is. A szélkakas mindenesetre elszédülne, ha követné a párt nyilatkozataiban elhangzó koncepcióváltásokat.

Hogy a jövőben a jelenlegi kormányzó párt húz a jobbszélre, és nyeli el az erősödő konkurenciát – vagy az általa teremtett mind kilátástalanabb helyzetet lovagolja meg a jobbikosok csapata, és szerez hatalmat, ma még nem tudni. Dézsi sem jósol, de aki egy kicsit ismeri a történelmet, tudja, hogy a barna pestis mit hozott Európára, de főleg az országra, ahonnan kiindult. A párt pedig, ha tiltakozik is, roppant hasonló pályát fut be – egyelőre fölfelé.

Igaz ugyan, hogy tisztességes ország tisztességes népe nem hagyná idáig fajulni a dolgokat – de vajon annak tekinthetjük-e még hazánkat, ahol egykori egyetemi tanárnő zsidózik tele szájjal, egy látomásos (egykor tehetséges) rendező beszél ostobaságokat megállás nélkül, és ahol ez e párthoz tartozó polgármester elmezavarodottakat megszégyenítő módon nyilatkozik a cigányokról. Az előbb említett egyetemisták kezébe kellene adni Dési könyvét, hogy kinyíljon a szemük. Feltéve, ha ki akarják nyitni.

Dési János

Dési János

Dési János: Melyik a jobbik?
Ab Ovo Kiadó, Budapest, 2015
280 oldal, teljes bolti ár 2950 Ft
ISBN 978 615 535 3765

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

A Jobbikra mind többen tekintenek úgy, mint arra a pártra, amelyik megszorongathatja a következő választáson a Fideszt.

Ez a párt a szélsőjobbról indult, agresszív romaellenessége, nem is olyan nagyon bújtatott antiszemitizmusa, a gárdisták egyenruhás felvonulásai, tagjainak bősz megjegyzései meglehetősen szélsőséges képet alakították ki róla.

Viszont az egyre erősödő Jobbik Vona Gábor vezetésével ma már békésebb arcot akar festeni magáról. Beindult a cukiságkampány. A fényképeken a pártelnök szívesebben vakargatja kiskutyák fülét, mint hogy kopasz verőemberekkel pózolna a kamerának, ahogy korábban tette.

Néppártosodás? Középre húzás? Szélsőségektől való megszabadulás? Bizony, a pártvezetés próbál szalonképesebbnek mutatkozni. De mennyire hiteles ez a változás? Hiszen a párt vezetői szinte kivétel nélkül azok az emberek, akik a vad korszakban is a hangadóak voltak. Ráadásul ma már ismerjük az egyik alelnök véleményét, aki szerint mindez csak kommunikációs trükk, minden marad a régiben. A vad szélsőjobbot kiszervezik például a Betyársereg nevű képződménybe, hogy ne riasszák el a középosztálybeliek tömegeit.

A trükk egyelőre beválni látszik. Miközben sorra kerülnek elő igen szélsőséges megnyilatkozások, a választópolgárok egyre nagyobb része vagy nem tartja szélsőségesnek a Jobbikot, vagy ez egyáltalán nem zavarja. Közben a nagy parlamenti többséggel rendelkező kormányzópárt, a Fidesz jobbról, sőt szélsőjobbról előz. Rendre veszi át a jobbikos javaslatokat, nem egy vezetője használ igazi jobbikosokat megszégyenítő hangot, hátha ezzel visszaszerezhet támogatókat.

A szélsőjobb szellemét a Fidesz szabadította ki a palackból. Most a demokrata erőknek kellene valahogyan visszatuszkolnia oda. Nem lesz könnyű. Első lépésként talán segít, ha tisztában vagyunk vele, kikkel is állunk szemben.