Borúra derű | Oravecz Imre: Kaliforniai fürj

Posted on 2013. április 6. szombat Szerző:

1


OraveczI_Kaliforniai-fürj-bor180

Írta: Jeges-Varga Ferenc

A galambnál méretre nem nagyobb, ámde kerekdedebb kaliforniai völgyfürj (Callipepla californica) „csapatokban kóborolva a földön él, de ha megijed, felröppen, és vitorlázva ismét a földre ereszkedik.” Ha meghalljuk bús-derűs lamentálásukat, úgy érezzük, mintha folyamatosan valami fontosat, értékeset keresnének, amit egyszer már elvesztettek. És közben állandóan vigasztalnák, biztatnák egymást, hogy meglesz, meglesz az.

Árvai István és felesége, Anna is így tartja a lelket egymásban. Hátuk mögött hagyták Magyarországot, elhajóztak Amerika felé. Ahogyan azt az előző századfordulón sok százezer nincstelen parasztember is tette. Istvánék menekültek otthonról, mert a férfi despota apja mindenbe beleszólt, földet meg nem adott a fiataloknak az önálló élet elkezdéséhez. Szívükbe zárva vitték magukkal szülőföldjük, fiatalságuk, szerelmük színhelyét, Szajlát, és benne Ondrok gödrét.

Nem szándékoztak ők véglegesen letelepedni az Újvilágban. Egyetlen céljuk volt csupán: akár emberfölötti munka árán is annyit megtakarítani, amivel hazatértük után jobbra válik otthon a sorsuk. Sokan mentek, s később sokan vissza is tértek. De van úgy, hogy a terveket a valóság felülírja.

Árvaiék arra nem tudtak felkészülni, ami odaát, idegenben fogadta őket. Telek és nyarak váltották egymást, de a hazaúthoz szükséges pénz csak nem akart gyarapodni. Amikor pedig már lett volna miből egyről a kettőre jutniuk, a megváltozott körülmények szabtak gátat terveiknek – további gyerekek születése, a világot porig égető háborúk, az utódok kötődése az új hazához. Újra kellett fogalmazniuk a Haza és az Otthon jelentését.

Ondrok gödre című regényében Oravecz Imre szociografikus hitelességgel festette meg a kétkezi munkából élő, egyszerű emberek világát, amelyet időtlenné a nemzedékek egymásra rímelő sorstörténetei tettek, meg az évszakok állandó körforgása. Az Árvai család három generációjának útját elbeszélő történetből megtudhattuk azt is, hogyan jutott el a kiegyezés utáni magyar vidék népe a tömeges kivándorlások gondolatáig. Oravecz azonban nemcsak a történelmi háttérről, a mindennapokról szerzett rendkívül gazdag tudását osztotta meg velünk, hanem személyes élményanyagból gyúrta össze szülőföldjének mitológiáját.

Oravecz Imre

Oravecz Imre

Az Ondrok gödre Oravecz egész addigi lírájának prózai betetőzése volt, amelynek meghatározó eleme az író gyerekkorának Szajlája. Az Árvai család története mellett fontosabbá vált a vidék, a falu, amely az emlékképek leltárszerű felidézéséből, a nyelv, a kultúra, az ott élők alapos megfigyeléséből bontakozik ki. A mű igazi mélységét az a szemlélet adja, mely szerint az ember a természeti törvényekkel való harmonikus együttélésben teljesedhet csak ki. Oravecz egész művészete ezt az üzenetet adja tovább.

A Kalifornia fürj éppen ott veszi fel a történet fonalát, ahol azt az első kötet, „Az álom anyaga” letette. Oravecz nagyregénye újabb harminc-negyven esztendőn ível át.  Hasonlóan elődjéhez, fellehetőek benne családtörténeti és történelmi aspektusok, mellé részletes társadalom- és korképet is ad. A különbség az elbeszélő hangnemében mutatkozik meg. Ohio és Kalifornia nagyon messze van Észak-Magyarországtól. Ahogy Oravecz eltávolodik az otthoni környezettől, egyidejűleg távolságtartóbbá is válik. Nem is rajzolja meg olyan mélységben ezt az új univerzumot, mint amennyire a gyerekkorából jól ismert vidékkel tette.

Érződik a műről, hogy megszületését alapos kutatómunka előzte meg. Oravecz hihetetlenül nagy tárgyi tudást halmozott fel, amelynek részleteit folyamatosan beleszövi cselekménybe – ezzel mintegy kiterjeszti regénye határait. Általában békésen megfér a száraz tényanyaggal a letisztult nyelvezetű próza. Néha azonban eltúlzottan hosszúra nyúlnak az ismeretterjesztő leírások (például az olajfúrásról vagy a vaskohászatról), s ezzel megrepedezik a cselekmény koherenciája. Összességében azonban nem annyira zavaró ez az elbeszélői manőver, mert a Kaliforniai fürj könnyen olvastatja magát. A szereplők Oravecz előadásában személyes isme­rő­seinkké válnak. A jellemzően kelet-európai életfelfogás, az állandósult spórolás élménye közösséget teremt Árvaiékkal.

Elejétől a végéig folyamatosan előkerül a szereplők identitás-konfliktusa. Merjék-e meg­val­lani magyarságukat, vagy minél gyorsabban tagozódjanak be a környezet társadalmi köze­gébe? Magyar iskolában tanuljanak-e a gyerekek, vagy sajátítsák el minél jobban az angol nyelvet? Saját házba fektessenek, saját földet vegyenek, vagy bankban kamatoztassák össze­kuporgatott pénzüket?

Oravecz teljesen szabályos vonalvezetéssel mutatja meg a folyamatot, ahogyan Árvaiék a magyar paraszti létből az amerikai polgárosodás útjára lépnek. Valósághű, krónikaszerű leírásaiba csak időnként szól bele a szereplők álmaiból valami kevésbé megfogható történet­alkotó erő. Ezzel tulajdonképpen szembe is megy a kortárs magyar irodalmi felfogással, amely elsősorban az intertextualitásban, a nézőpontok és hangnemek váltogatásában találja meg saját működési szabályait. Lehet, hogy első olvasásra a Kaliforniai fürj kevésbé kiérlelt munkának tűnik, mint amilyen az Ondrok gödre volt, de mindenképpen az elmúlt év egyik legfontosabb magyar irodalmi megjelenésének tekinthetjük.

Oravecz példaként sokféle sorsalternatívát hoz fel, amelyek közül Árvaiék életútja is csak egy. Nem a nemzeti hovatartozás vagy a történelmi múlt fontosságát emeli ki, hanem a legkisebb közösségi-érzelmi egységre fókuszál, a család hagyományteremtő, önazonosító funkciójára. Fájdalmas lemondások és apró hétköznapi sikerek formálják ezt a világképet. De a változásban így is megmarad valami állandó: a földhöz való kötődés vágya, igénye.

Az egyszerű, gördülékeny Kaliforniai fürj nem akar nagy következtetéseket levonni Árvaiék példájából. Nem mondja meg, hogy kivándorlásuk kudarc-e vagy sikertörténet. Szajla már a múlté, kevesebb lett egy álommal. Az amerikai kanyonok, hegyek, legelők fölött nem ugyan­úgy ragyog a nap, mint valamikor odahaza. Mégis van remény, hogy újra­teremtődhet a családi legendárium az Újvilágban.

Talán István és Anna sem csak beletörődnek a sorsukba, hanem megint megtanulnak együtt lélegezni a vidékkel. S akkor végre meghallják, amit a fürjek kántálnak: így lesz jó, így lesz jó.

Oravecz Imre: Kaliforniai fürj
Jelenkor Kiadó, 2012

»Oravecz Imre: Kaliforniai fürj – megvásárolható a polc.hu webáruházban«