Browsing All posts tagged under »pálfalvi_lajos«

Az elhallgatás bűne | Szvetlana Alekszijevics: Csernobili ima

június 8, 2016 Írta:

0

Somogyi András | Nehéz írni erről a könyvről. Szerzője, Szvetlana Alekszijevics 2015-ben kapott Nobel-díjat „több­szó­lamú írásaiért, amelyekben a jelenkor szenve­déseinek és a bátorságnak állított emlékművet.” Mű­faját sem könnyű meghatározni, hiszen a szerző csak avatott módon válogat a mások által közvetlenül az 1986. április 23-i csernobili katasztrófa után, vagy esetleg hosszú évek elmúltával elmondott monológok között. A […]

Ironikus életrajz | Pálfalvi Lajos: A Transz-Atlantik megállói – Gombrowicz

szeptember 16, 2015 Írta:

0

Horkay Hörcher Ferenc* | A Kalligram Kiadó gondozásában jelent meg az Ünnepi Könyvhétre Pálfalvi Lajos könyve, A Transz-Atlantik megállói – Gomb­rowicz. A len­gyel irodalom mindig figyelmet érdemel, hát még ha olyan for­má­tumú alakról van szó, mint Witold Gombrowicz. Ezt az ajánlót a  SzlávTeXtus.blog oldal szívességéből adjuk közre. Amennyire nem polonistaként, hanem irodalom­kriti­kusként és esztétaként meg […]

Pálfalvi Lajos: A Transz-Atlantik megállói – Gombrowicz (részlet)

szeptember 16, 2015 Írta:

0

Az első pályakezdés „Milyen kár, hogy nem vadásztál többet!” – mondta Witold Gombrowicz sógornője, amikor meghallgatott egy részletet a másodéves joghallgató szörnyű és szégyenletes regé­nyé­ből. A mű egy könyvelőről szólt. Nem maradt ránk, rövid életét annak köszönhette, hogy egészségügyi okokból vakációzó szerzőjének elege lett a társadalom tudományos leírásából, Léon Bourgeois szociológiájából, s ehelyett inkább tett […]

Valaki. Szeret. Minket. | Krzysztof Varga: Mangalicacsárdás

május 29, 2015 Írta:

0

Nagy Gergely* | | Átvéve a Könyvjelző magazinból | Igen, itt valaki szeret minket. Pont úgy hangzik, mint egy popsláger refrénje, pedig nem az: tényállítás, amelyben minden egyes szó fontos. A lengyel Krzysztof Varga nem az első könyvét írta rólunk, de ez most olyan, amit nem emésztünk meg egyhamar. Nem tesszük ki az ablakba? Nem […]

Egy humanista testamentuma | Andrzej Szczeklik: Halhatatlanság

november 3, 2014 Írta:

1

Németh Orsolya | Egy orvos, aki tudományágának eredményein elmél­kedik, köz­ben azonban etikáról, kultúráról, művészetről, mitológiáról, sőt má­giáról beszél, magas színvonalon. Azaz magáról az emberről. Andrzej Szczeklik életének utolsó műve jelenik most meg magyarul, lezárva egy or­vosi és gondolkodói életpályát – és megnyit­va a hal­ha­tat­lanság kapuját. A két éve, 2012 februárjában, hetvenhárom éves korában elhunyt Andrzej […]

Jacek Hugo-Bader: Fehér láz (részlet)

július 31, 2014 Írta:

0

| I. rész || Száguldás a semmibe | Szélnek fordított orral Csak azért imádkoztam, nehogy lerobbanjak a tajgában, és ne kerül­jek szembe bűnözőkkel. A két kellemetlenség közül az elsőre föl vol­tam készülve, a másikra nem. Rajtam kívül nyilván nincs még egy eszement, aki fegyvertelenül utazik végig ezen a roppant szárazföld-óceánon, méghozzá egyes-egyedül. A helybeliek kedvenc […]

Jacek Hugo-Bader: Kolimai napló (részlet)

július 31, 2014 Írta:

0

Dora, a sámánnő – bevezetés helyett Végtelenül hosszú harákolással szívja vissza a váladékot a torkába. Mit csinál vele? – tűnődöm. Beleköpi a hamutartóba, a fikusz cserepébe, a szemetesbe? Vagy lenyeli talán? Dora Egyiij föláll, körülnéz, a kezével mutat valamit, ezért a tolmácsnőnk (Dora jakut nyelven beszél, a szellemek nem engednek mást) szolgálatkészen átnyújt neki egy […]