Egy orvos, aki tudományágának eredményein elmélkedik, közben azonban etikáról, kultúráról, művészetről, mitológiáról, sőt mágiáról beszél, magas színvonalon. Azaz magáról az emberről. Andrzej Szczeklik életének utolsó műve jelenik most meg magyarul, lezárva egy orvosi és gondolkodói életpályát – és megnyitva a halhatatlanság kapuját.
A két éve, 2012 februárjában, hetvenhárom éves korában elhunyt Andrzej Szczeklik egyszerre volt belgyógyász szakorvos, a szív- és a tüdőgyógyászat területén kutatásokat végző tudós, író, esszéista, filozófus, és nem utolsósorban a Lengyel Tudományos Akadémia alelnöke. Íróként és orvos-tudósként is nagyra értékelték a munkáját mind hazájában, mind külföldön; mindkét minőségében több kitüntetést, érdemrendet kapott, több egyetem – többek között a krakkói, a varsói, a katowicei, a wroclawi – tisztelte meg díszdoktori címmel.
Orvos családban született 1938-ban, kardiológus szakorvos édesapja nyomán választotta ő is ezt a pályát. Előtte azonban zeneiskolában is tanult, Szczekliket ugyanis abszolút hallással is megáldotta a sors. Tanulmányait Lengyelországban, az Egyesült Államokban és Svédországban végezte, majd miután visszatért hazájába, különböző klinikákon töltött be vezető tisztségeket. Neki köszönhető, hogy a krakkói Orvostudományi Kart a méltán világhírű Jagelló Egyetemhez csatolták.
Orvosi kutató pályájának talán legragyogóbb csúcsa, amikor 1975-ben megismertette az orvostársadalmat az úgynevezett aszpirinasztma kifejlődésének elméletével – ez a hörgőasztma egyik fajtája, amikor a beteg túlérzékeny az aszpirinre és egyéb nem szteroid gyulladáscsökkentőkre. Az asztmakutatás területén végzett munkáját szakmai díjjal ismerték el.
A mostanival együtt három önálló kötete is megjelent, amelyeket már a magyar olvasó is kézbe vehet, de nem csak ezen a szálon kapcsolódott az irodalomhoz. Andrzej Szczeklik ugyanis nagyon ismert lengyel íróknak volt kezelőorvosa. Két Nobel-díjasnak, Wisława Szymborskának és Czesław Miłosznak; illetve egy ideig Tadeusz Różewicznek is. Miłoszt haláláig kezelte, Szymborskát pedig két nappal élte túl. Szczeklik és Miłosz azonban nem csak orvos–beteg kapcsolatban állt. Az orvos-író első könyvéhez – amely a Katharszisz A természet és a művészet erejéről (magyarul: 2005) címet viseli – ugyanis a Nobel-díjas szerző írta az előszót.
Andrzej Szczeklik mindhárom könyvét több nyelvre is lefordították, angolra, németre, spanyolra, litvánra és magyarra. Magyarországon az Európa Könyvkiadó gondozza köteteit, a már említett Katharsziszt Fejér Irén, második kötetét, a Koré avagy az orvoslás lelke (magyarul: 2008) címűt és a most megjelenő Halhatatlanságot Pálfalvi Lajos fordította.
Szczekliket – mivel orvos volt, s emellett nagyon is vonzódott a különböző művészetekhez és az irodalomhoz – leginkább a tudomány és a kézzel meg nem fogható, nem a logikán alapuló dolgok kapcsolata érdekelte. Ez már első művében is elég egyértelműen kiderül, a cím is ezt sugallja, a könyv oldalain pedig maga a szerző is bevallja, hogy az orvoslás bizony művészet, sőt időnként mágia. Ahogy Czesław Miłosz írja az előszóban:
„Andrzej Szczeklik belgyógyász könyve az orvoslás művészetéről mesél, s bevallja, hogy e képesség forrása a mágia, és voltaképpen nehéz meghatározni mibenlétét, ugyanis a művészet és a tudomány egyes elemei szétválaszthatatlanul kapcsolódnak össze benne.” Ugyanígy a következő művében, a Koréban is kapcsolatot teremt a mitológiai őskezdetek és a legújabb tudományos felfedezések között. Ezúttal azonban az egyéniségéről és a korról, a nyolcvanas-kilencvenes évek Krakkójáról és a már említett klinikáról is ejt néhány szót.
Utolsó műve, a magyarul most napvilágot látó Halhatatlanság – Az orvostudomány prométheuszi álma 2012-re datálható, vagyis arra az évre, amikor a szerző elhunyt. Szczeklik még a halálos ágyán is javítgatta a kéziratot, a megjelenést azonban már nem érhette meg. Így különösen érdekessé válik a cím. Ki tudja, mennyi volt benne a tudatosság, és mennyire tekinthető a véletlenek furcsa összjátékának, hogy Szczeklik éppen a Halhatatlanság címet adta annak a könyvnek, amely már csak halála után jelenhetett meg.
Az mindenesetre biztosnak tűnik, hogy a szerzőt orvosi és irodalmi munkássága egyaránt halhatatlanná tette. Az alcím, Az orvostudomány prométheuszi álma, a „Nagy Orvos” álmaira utal. A Nagy Orvos fogalmát még Milosz vezette be a Katharszisz előszavában. Egy olyan doktorról van szó, aki nagy csodálatnak örvend kollégái körében, ugyanis elég csak ránéznie a betegre, és már mindent tud. Egyszerűen arról az álomról van szó, mely már az elődöké is volt, és ma is osztozik benne minden kutató és egyszerű „földi halandó” – nem más ez, mint a halhatatlanság vágya.
Andrzej Szczeklik utolsó könyvében az orvostudomány legújabb vívmányaival foglalkozik, azonban itt sem maradt el a művészeti, mitológiai, mágikus vonal. Úgy képes írni a legújabb klónozás- és génkutatásokról, a nukleáris orvostudomány eredményeiről, hogy az embernek egyáltalán nincs olyan érzése, mintha tudományos művet olvasna. A szerző megfogalmazásai nem csupán egyszerűek, mindenki számára jól érthetőek, ráadásul a stílusa is lebilincselő. A medicina legújabb kutatásai mellett megismerheti az olvasó, milyen volt az ókori Egyiptomban vagy Hellászban az orvostudomány, miféle gyógyító rituálékat alkalmaztak az aztékok vagy a szibériai sámánok. Mindezt pedig megspékeli azzal, hogy vázolja a legújabb kori orvostudomány etikai problémáit, dilemmáit. Ezeket annak az embernek a szemszögéből teszi, akinek tudása mélyen gyökerezik a mai kultúrában, etikája a mai értékrendben. Ez sem újdonság azonban, mivel már a Katharsziszban is felmerült, miféle kételyek gyötrik napjaink orvosát.
A Halhatatlanság előszavát a lengyel filmcsinálás ikonja, Andrzej Wajda írta – akinek egyébként szintén Szczeklik volt a kezelőorvosa. Az idős rendezőóriás magára is tekint, amikor orvos barátjáról ír: „Ha túlságosan kitolódik a halhatatlanság, akkor már nem orvosra van szükségünk. Kell egy biztos, erős kéz, amely segít nekünk kinyitni a halhatatlanság ajtaját – nem azét, amely eredményeinknek köszönhetően marad itt utánunk, amelyet amúgy is veszélyeztet a gyenge és esendő emberi emlékezet, hanem az igaziét, amelytől már nem válunk meg. Talán ezért is olvassuk elszorult torokkal ezt a könyvet most, hogy Andrzej ilyen váratlanul itt hagyott minket.”
Több lengyel kritika, illetve maga a kiadó is a szerző szellemi végakaratának tekinti ezt az utolsó művet. „Egy nagy humanista testamentuma ez – írja a lengyel kiadás fülszövege –, melyet el kellene olvasni és be kellene teljesíteni a mai orvostudománynak – saját érdekében és a mienkben is.”
Az írás az Alexandra Könyvjelző 2014. októberi számában megjelent cikk szerkesztett változata
Andrzej Szczeklik: Halhatatlanság. – Az orvostudomány prométheuszi álma
Európa Könyvkiadó, Budapest, 2014
168 oldal, teljes bolti ár 2990 Ft
ISBN 978 963 079 9188
* * * * * *
A könyv kiadói fülszövege
»Az élet rövid, a művészet hosszú, az alkalom mulandó, a tapasztalat csalóka, ítélni nehéz.« (Hippokratész)
Andrzej Szczekliket (1938–2012), a nemzetközi hírű lengyel orvosprofesszort a halálos ágyán az ember örök vágyálma, a halhatatlanság foglalkoztatta. Nem irodalmi vagy művészi, hanem orvostudományi értelemben. Prométheusz példája lebegett a szeme előtt, aki lelopta az embereknek a tüzet az égről.
Egyetlen emberöltő alatt nagyot változott az élet: gondoljunk csak többek közt a penicillinre, a szívátültetésre, a lélegeztetőgépre, vagy a DNS klinikai kutatása terén elért eredményekre. A legyőzött régi betegségek nyomában újak támadtak, mint a HIV, a májgyulladás, a méhnyakrák. Átléptünk az új évezredbe a megfejtett genommal, megindult és vérmes reményekkel kecsegtet az őssejtkutatás, lassan talán még a klónozással vagy az embrió felhasználásával kapcsolatos etikai problémák is háttérbe szorulnak.
Ha ilyen nagyot fordult a világ, ha minden változik, van-e egyáltalán valami állandó az orvostudományban? Valami, ami áthatja, kering benne, mint a nedvek a növényben, és hajtja előre. Varázslat, mítosz. Egy prométheuszi álom…
Szczeklik professzor úr megpróbálja kiolvasni és megfejteni ezt az álmot. Az antik Görögországban, a szibériai és az azték sámánoknál, a fáraók Egyiptomában kutat utána, majd átlép a jelenkorba, és olyan eseményekről számol be, melyek közül jó néhánynak maga is tanúja volt. Példaképként pedig Albert Schweitzertől Kalkuttai Teréz anyáig csodálatos egyéniségeket állít elénk az orvoslás történetéből.
augusztus 29th, 2015 → 01:28
[…] Németh Orsolya: Egy humanista testamentuma | Andrzej Szczeklik: Halhatatlanság […]
KedvelésKedvelés