Egy humanista testamentuma | Andrzej Szczeklik: Halhatatlanság

Posted on 2014. november 3. hétfő Szerző:

1


Szczeklik_Halhatatlanság-bor180Németh Orsolya |

Egy orvos, aki tudományágának eredményein elmél­kedik, köz­ben azonban etikáról, kultúráról, művészetről, mitológiáról, sőt má­giáról beszél, magas színvonalon. Azaz magáról az emberről. Andrzej Szczeklik életének utolsó műve jelenik most meg magyarul, lezárva egy or­vosi és gondolkodói életpályát – és megnyit­va a hal­ha­tat­lanság kapuját.

A két éve, 2012 februárjában, hetvenhárom éves korában elhunyt Andrzej Szczeklik egyszerre volt belgyógyász szakorvos, a szív- és a tüdőgyógyászat területén kutatásokat végző tudós, író, esszéista, filozófus, és nem utolsósorban a Lengyel Tudományos Akadémia alelnöke. Íróként és orvos-tudósként is nagyra érté­kelték a munkáját mind hazájában, mind külföldön; mindkét minőségében több kitüntetést, érdemrendet kapott, több egye­tem – többek között a krakkói, a varsói, a katowicei, a wroclawi – tisztelte meg díszdoktori címmel.

Orvos családban született 1938-ban, kardiológus szakorvos édesapja nyomán választotta ő is ezt a pályát. Előtte azonban zeneiskolában is tanult, Szczekliket ugyan­is abszolút hallással is megáldotta a sors. Tanulmányait Lengyelországban, az Egyesült Államokban és Svédországban végezte, majd miután visszatért hazájába, különböző klinikákon töltött be vezető tisztségeket. Neki köszönhető, hogy a krakkói Orvostudo­mányi Kart a méltán világhírű Jagelló Egyetemhez csatolták.

Orvosi kutató pályájának talán legragyogóbb csúcsa, amikor 1975-ben megismertette az orvostársadalmat az úgynevezett aszpirinasztma kifejlődésének el­méletével – ez a hörgőasztma egyik fajtája, amikor a beteg túlérzékeny az aszpirinre és egyéb nem szteroid gyulladáscsökkentőkre. Az asztmakutatás területén végzett munkáját szakmai díjjal ismerték el.

A mostanival együtt három önálló kötete is megjelent, ame­lyeket már a magyar olvasó is kézbe vehet, de nem csak ezen a szálon kapcsolódott az irodalomhoz. Andrzej Szczeklik ugyan­is nagyon ismert lengyel íróknak volt kezelőorvosa. Két No­bel-díjasnak, Wisława Szymborskának és Czesław Miłosznak; illetve egy ideig Tadeusz Różewicznek is. Miłoszt haláláig kezelte, Szymborskát pedig két nappal élte túl. Szczeklik és Miłosz azonban nem csak orvos–beteg kapcsolatban állt. Az orvos-író első könyvéhez – amely a Katharszisz A természet és a művészet erejéről (magyarul: 2005) címet viseli – ugyanis a Nobel-díjas szerző írta az előszót.

Andrzej Szczeklik mindhárom könyvét több nyelvre is le­fordították, angolra, németre, spanyolra, litvánra és magyarra. Magyarországon az Európa Könyvkiadó gondozza köteteit, a már említett Katharsziszt Fejér Irén, második köte­tét, a Koré avagy az orvoslás lelke (magyarul: 2008) címűt és a most megjelenő Halhatatlanságot Pálfalvi Lajos fordította.

Szczekliket – mivel orvos volt, s emellett nagyon is vonzódott a különböző művészetekhez és az irodalomhoz – leginkább a tudomány és a kézzel meg nem fogható, nem a logikán alapu­ló dolgok kapcsolata érdekelte. Ez már első művében is elég egyértelműen kiderül, a cím is ezt sugallja, a könyv oldalain pedig maga a szerző is bevallja, hogy az orvoslás bizony művészet, sőt időnként mágia. Ahogy Czesław Miłosz írja az előszóban:

„Andrzej Szczeklik belgyógyász könyve az orvoslás művé­szetéről mesél, s bevallja, hogy e képesség forrása a mágia, és voltaképpen nehéz meghatározni mibenlétét, ugyanis a művészet és a tudomány egyes elemei szétválaszthatatlanul kapcsolódnak össze benne.” Ugyanígy a következő művében, a Koréban is kapcsolatot teremt a mitológiai őskezdetek és a legújabb tudományos felfedezések között. Ezúttal azonban az egyéniségéről és a korról, a nyolcvanas-kilencvenes évek Krak­kójáról és a már említett klinikáról is ejt néhány szót.

Utolsó műve, a magyarul most napvilágot látó HalhatatlanságAz orvostudomány prométheuszi álma 2012-re datálható, vagyis arra az évre, amikor a szerző elhunyt. Szczeklik még a halálos ágyán is javítgatta a kéziratot, a megjelenést azonban már nem érhette meg. Így különösen érdekessé válik a cím. Ki tudja, mennyi volt benne a tudatosság, és mennyire tekinthető a véletlenek furcsa összjátékának, hogy Szczeklik éppen a Halhatatlanság címet adta annak a könyvnek, amely már csak halála után jelenhetett meg.

Az mindenesetre biz­tosnak tűnik, hogy a szerzőt orvosi és irodalmi munkássága egyaránt halhatatlanná tette. Az alcím, Az orvostudomány pro­métheuszi álma, a „Nagy Orvos” álmaira utal. A Nagy Orvos fo­galmát még Milosz vezette be a Katharszisz előszavában. Egy olyan doktorról van szó, aki nagy csodálatnak örvend kollégái körében, ugyanis elég csak ránéznie a betegre, és már mindent tud. Egyszerűen arról az álomról van szó, mely már az elődöké is volt, és ma is osztozik benne minden kutató és egyszerű „föl­di halandó” – nem más ez, mint a halhatatlanság vágya.

Andrzej Szczeklik utolsó könyvében az orvostudomány legújabb vívmányaival foglalkozik, azonban itt sem maradt el a művészeti, mitológiai, mágikus vonal. Úgy képes írni a legújabb klónozás- és génkutatásokról, a nukleáris orvostudo­mány eredményeiről, hogy az em­bernek egyáltalán nincs olyan érzése, mintha tudományos művet olvasna. A szerző megfogalmazásai nem csupán egyszerűek, mindenki számára jól érthetőek, ráadásul a stílusa is lebilincselő. A medicina legújabb kutatásai mellett megismerheti az olvasó, milyen volt az ókori Egyiptomban vagy Hellászban az orvostudomány, miféle gyógyító rituálékat alkalmaztak az aztékok vagy a szibériai sámánok. Mindezt pedig megspékeli az­zal, hogy vázolja a legújabb kori orvostudomány etikai problé­máit, dilemmáit. Ezeket annak az embernek a szemszögéből teszi, akinek tudása mélyen gyökerezik a mai kultúrában, etikája a mai értékrend­ben. Ez sem újdonság azonban, mivel már a Katharsziszban is felmerült, miféle kételyek gyötrik napjaink orvosát.

A Halhatatlanság előszavát a lengyel filmcsinálás ikonja, Andrzej Wajda írta – akinek egyébként szintén Szczeklik volt a kezelőorvosa. Az idős rendezőóriás magára is tekint, amikor orvos barátjáról ír: „Ha túlságosan kitolódik a halhatatlanság, akkor már nem orvosra van szükségünk. Kell egy biztos, erős kéz, amely segít nekünk kinyitni a halhatatlanság ajtaját – nem azét, amely eredményeinknek köszönhetően marad itt utánunk, amelyet amúgy is veszélyeztet a gyenge és esendő emberi em­lékezet, hanem az igaziét, amelytől már nem válunk meg. Talán ezért is olvassuk elszorult torokkal ezt a könyvet most, hogy Andrzej ilyen váratlanul itt hagyott minket.”

Több lengyel kritika, illetve maga a kiadó is a szerző szellemi végakaratának tekinti ezt az utolsó művet. „Egy nagy humanista testamentuma ez – írja a lengyel kiadás fülszövege –, melyet el kellene olvasni és be kellene teljesíteni a mai orvostudománynak – saját érdekében és a mienkben is.”

Az írás az Alexandra Könyvjelző 2014. októberi számában megjelent cikk szerkesztett változata

Andrzej Szczeklik

Andrzej Szczeklik

Andrzej Szczeklik: Halhatatlanság. – Az or­vos­tudo­mány prométheuszi álma
Európa Könyvkiadó, Budapest, 2014
168 oldal, teljes bolti ár 2990 Ft
ISBN 978 963 079 9188

* * *  * * *

A könyv kiadói fülszövege

»Az élet rövid, a művészet hosszú, az alkalom mu­landó, a tapasztalat csalóka, ítélni nehéz.« (Hippo­kratész)

Andrzej Szczekliket (1938–2012), a nemzetközi hírű lengyel orvosprofesszort a halálos ágyán az ember örök vágyálma, a halhatatlanság foglalkoztatta. Nem irodalmi vagy művészi, hanem orvostudományi értelemben. Prométheusz példája lebegett a szeme előtt, aki lelopta az embereknek a tüzet az égről.

Egyetlen emberöltő alatt nagyot változott az élet: gondoljunk csak többek közt a penicillinre, a szívátültetésre, a lélegeztetőgépre, vagy a DNS klinikai kutatása terén elért eredményekre. A legyőzött régi betegségek nyomában újak támadtak, mint a HIV, a májgyulladás, a méhnyakrák. Átléptünk az új évezredbe a megfejtett genommal, megindult és vérmes reményekkel kecsegtet az őssejtkutatás, lassan talán még a klónozással vagy az embrió felhasználásával kapcsolatos etikai problémák is háttérbe szorulnak.

Ha ilyen nagyot fordult a világ, ha minden változik, van-e egyáltalán valami állandó az orvostudományban? Valami, ami áthatja, kering benne, mint a nedvek a növényben, és hajtja előre. Varázslat, mítosz. Egy prométheuszi álom…

Szczeklik professzor úr megpróbálja kiolvasni és megfejteni ezt az álmot. Az antik Görögországban, a szibériai és az azték sámánoknál, a fáraók Egyiptomában kutat utána, majd átlép a jelenkorba, és olyan eseményekről számol be, melyek közül jó néhánynak maga is tanúja volt. Példaképként pedig Albert Schweitzertől Kalkuttai Teréz anyáig csodálatos egyéniségeket állít elénk az orvoslás történetéből.