Valaki. Szeret. Minket. | Krzysztof Varga: Mangalicacsárdás

Posted on 2015. május 29. péntek Szerző:

0


Varga Krzy_Mangalicacsárdás-bor180Nagy Gergely* |

| Átvéve a Könyvjelző magazinból |

Igen, itt valaki szeret minket. Pont úgy hangzik, mint egy popsláger refrénje, pedig nem az: tényállítás, amelyben minden egyes szó fontos. A lengyel Krzysztof Varga nem az első könyvét írta rólunk, de ez most olyan, amit nem emésztünk meg egyhamar. Nem tesszük ki az ablakba? Nem tudom, ki hogy van vele: ott a helye. A jelképes ablakban, a könyvespolcon.

Krzysztof Varga nevét sokan ismerik idehaza; lengyel író, újságíró, szerkesztő, aki félig magyar. Lelkében pedig teljesen. Egész pontosan: két teljes lélek lakozik benne, egy magyar és egy lengyel. És ez a két lélek egyetértésben él benne, és teljes odaadással igyekszik megérteni, el- és befogadni a másikat. Így kéne a népeinknek is, itt, Kelet-Közép- vagy Közép-Kelet-Európában, vagy egyszerűen csak a periférián. Ami voltaképpen a centrum.

Tudjuk jól az összes közhelyet: lengyel, magyar két jó barát satöbbi. Ha Bem apó nevét halljuk, összeszorul a torkunk, mert hát ötvenhat is hol kezdődött, a szakállas tábornok szobránál, amely kinyújtott karral mutat valahová, ahol a két nép jövőjét sejti, sejtjük. És persze a demokratikus ellenzék első szamizdat kiadványainak koncepciója is onnan jött, mert nem csak a kispolszki-alkatrészek szivárogtak be ide a nyolcvanas években, hanem a Szolidaritás is, nagybetűvel és kicsivel. A lengyelek nekünk… nos, mik is nekünk a lengyelek? Barátaink? Testvéreink? Rokonlelkeink? Nem tudom, most éppen mi a helyzet. Kezdjük őket elveszíteni. Persze szigorúan az aktuálpolitika miatt, hadd ne magyarázzuk, de azt a bizonyos pofont, ott, Varsóban, azt is olyan atyaian kenték le. Inkább anyaian, vagy nővérien, merthogy a miniszterelnökük nő.

Szóval, itt van Varga, akiben két lélek lakik, de inkább lengyel, Varsóban él, lengyelül szemlél, gondolkodik és ír, és lengyelül szeret minket. Úgy, ahogy vagyunk. Nem csak a drága, hanem az alsópolcos vörösborainkat is, nem csak a Michelin-csillagos, hanem az útszéli, kamionos halászlevünket is. A könyveinket, betűvetőinket, Kosztolányi Dezsőtől (vigyázat, blaszfémia!) Szepesi Nikolettig. A városainkat Pécstől Győrig, de kivált Budapestet, ahol most már minden sarkon lehet enni és inni, de ő mégis a Wichmann kocsma rántott húsos szendvicsét emlegeti. Az 1968-as Vargának ugyanaz „van meg” Magyarországból, ami nemzedéktársainak. A kádárizmus meggymárkás balatoni nyarai, a lengyelországi jegyrendszerhez képesti dőzsölő kényelme. És unalma, és romlottsága. Meg a rendszerváltás büszkesége, meg 2006 zűrzavara, meg a mostani behúzott nyakú mindennapok, és a gyomorgörcsös érzés: ami folyik, az valami dermesztően új és dermesztően ismerős. Meg a kérdés: menjek vagy maradjak?

Varga nem rest beutazni azt a szellemi és fizikai Magyarországot, amelyet a Nagy-Magyarország matricás nacionalisták soha nem is láttak. De sokan mások se. Tegye föl a kezét, aki bejárja a vidéki kismúzeumok olajkályhás termeit! Aki ismeri a világháborús emlékművek szimbolikáját, aki negyven fokban nyakába vette már a bugaci pusztát, aki éjszakázott mezővárosi kétcsillagos motelekben, szúnyograjban, csak azért, hogy reggel első legyen egy termálfürdő büféjében, egy falu-múzeum pénztáránál, vagy egy piaci kipakolás kolbászos standjánál. Aki a kora reggelt a pécsi külvárosban kezdi, csak azért, hogy anyagot gyűjtsön a pályaudvarok összehasonlító vizsgálatához. Aki egy borkimérés mélyén magyar költőket olvas. Aki Danilo Kiš miatt üldögél egy palicsi resztorántban, és az egész térség megértése végett ízlelgeti a pálinkát, aki ismeri Pipás Pista mítoszát, de Győzikéét is, és közben idézi, és szíve mélyéig érti Ady Endrét. Aki tudja, mi veszett el 1920-ban, de azt is, mit kaptunk 2004-ben.

Nem viccelünk: ő tényleg szeret minket. De egyáltalán nem elnéző velünk. (…)

* Nagy Gergely teljes cikke a Könyvjelző magazin 2015 áprilisi számában olvasható 

Krzysztof Varga

Krzysztof Varga

Krzysztof Varga: Mangalicacsárdás
Fordította: Pálfalvi Lajos
Európa Könyvkiadó, Budapest, 2015
264 oldal, teljes bolti ár 2990 Ft
ISBN 978 963 405 0834

* * *  * * *

A könyv kiadói fülszövege

»A magyar turista, gondolom, Magyarországot lá­to­gatja a legszívesebben, mert csak Magyarország kínálhatja a magyar turistának elengedhetetlenül szükséges adagot magyarságból, egyébként én is gyakran úgy érzem magam, mint egy magyar turista Magyarországon, nincs ennél jobb ország a magyar turista számára.«

A hat éve nagy feltűnést keltett Turulpörkölt után a kiváló lengyel író újabb magyar témájú kötettel áll elénk. A kiindulópont ezúttal is a gasztronómia, elvégre „a magyar konyha tartósabb alapja a nemzetnek, mint a kereszténység.”

A legnagyobb felfedezés Varga számára ezúttal az Alföld. Az újjáéledő Ázsia-kultusz helyszíneként írja le Bugacot. A lovasbemutatók és csárdalátogatások mellett megnézte a kurultájt (törzsi gyűlést), az ősmagyar identitás helyreállítását szorgalmazó ázsiai seregszemlét, s innen jutott egyre beljebb a magyar paranoiák labirintusában. A Magyar messiások című fejezetben új értelmet ad Ady versének, új messiást képzel el, aki kivezeti a magyarokat a Vereckei-szoroson át a Kárpát-medencéből, vissza az őshazába. Fölmálházzák a Lehel hűtőszekrényeket, és elindulnak, rozzant autóikkal jól megrakott utánfutókat vontatva vissza a nagy sztyeppére.

Más érdekességeket is lát az Alföldön. Akasztón a tóparton ülő horgászokat figyeli, akik a magyar zen legmagasabb rendű beavatottjaiként gyakorolják a semmiben való feloldódást. Nagyrévben az arzénnal mérgező gyilkos asszonyok nyomában jár. Amikor már nem bírja tovább az Alföldet, Győrbe menekül – de aztán Sümeg és a várpalotai Trianon-múzeum leírásában ugyanazt a groteszk múltkultuszt találja, mint más helyszíneken.

Krzysztof Varga magyar apa és lengyel anya gyermekeként született 1968-ban, édesapja a hatvanas években egy orvosi műszergyár kiküldöttje volt Lengyelországban, és végül ott kezdett új életet. Krzysztof Varga ott nőtt fel, de itt töltötte nyarait, mára pedig a magyarországi kortárs kultúra megkerülhetetlen szereplője. Több könyve is olvasható magyarul, de az első, amely teljes egészében rólunk szól, az a szókimondó, éles, ironikus és okos Turulpörkölt (2008) volt. A Mangalicacsárdás felfogható ennek továbbírásaként, kiteljesedéseként is. Varga Varsóban él, az Adam Michnik alapította Gazeta Wyborcza című napilap rendszeres szerzője.