Besúgók pátriája | Magdalena Parys: A mágus

kistibi |

Rafináltan húzott be a csőbe Magdalena Parys könyve. Először a címével. Biztos jóféle fantasy, gondoltam. Aztán a fülszövegbe beleolvasok: mintha egy krimi bontakozna ki. De egyik sem. Viszont Közép-Európa történelmének egy olyan szeletére derít fényt, ami eddig nem volt igazán közismert. 1989 előtt a keletnémet Stasi (Állambiztonsági Minisztérium) egyik titkos akciójáról van szó, ami még a Fal ledöntésekor is működött, és ami családok ezreit sodorta visszafordíthatatlan tragédiába.

De előbb valamit a szerzőről. Magdalena Parys 1971-ben született Gdańskban, a családjával 1984-ben emigrált Nyugat-Berlinbe. Ez fontos, mert regényének egyik alakja, Dagmara hozzá hasonlóan lengyel származású, és Németországban talált új hazát.

Egy lengyel oldal szerint a kötet a Berlin-trilógia (Az alagút, A mágus, A herceg) második kötete, noha a magyar fordítás azzal a formulával zárul: Vége az első kötetnek. A regényben megjelenő Stasi-akció ugyanis a Mágus fedőnevet viselte. De érdemes tudni, hogy a valódi első kötet, Az alagút a berlini fal története, a trilógia záró darabja, A herceg pedig a nacionalizmus németországi újjáéledését dolgozza fel. Az alagút megírásakor Parys még nem trilógiát tervezett, a folytatást viszont az első kötet sikere ösztönözte.

A múlt, főként ha felderítetlen, mindig visszaüt. Így van ez a Stasi-aktáival is. Hiába téptek negyvenöt millió papírlapot nagyjából hatszáz millió fecnire, hiába égettek el kemencékben több teherautónyi dokumentumot, a múlt dörömböl, és jogait követeli a jelenben. A Mágus fedőnevű akció a Stasi egyik legaljasabb ötlete volt. Ehhez felhasználták, hogy Bulgária az egyik legnépszerűbb üdülőhely volt a keleti blokkban. A Stasi az általa megfigyelt és bűnösnek ítélt ellenzékieket szakszervezeti nyaraláson keresztül csalta ide. Aztán az üdülésre hangolódott, gyanútlan embereket a görög határra irányították, ahol a bolgár határőrök agyonlőtték őket. „A halál minden problémát megold. Nincs ember, nincs probléma.” – idézi Ribakov Az Arbat gyermekeiben a népek bölcs vezérét.

• Olvass bele!

Ne becsüljük le a Stasi szervezettségét, hatékonyságát. „Hitler ​Harmadik Birodalmában egy Gestapo-ügynök jutott minden kétezer lakosra, Sztálin Szovjetuniójában egy KGB-ügynök minden ötezer-nyolcszázharminc lakosra. Az NDK-ban egy Stasi-tiszt vagy-besúgó jutott minden hatvanhárom lakosra. Az alkalmi besúgókat is beleszámítva ez az arány annyira magas, hogy egy besúgó jut minden hat és feledik állampolgárra.” – írja Anna Funder a Stasiország című riportregényében. Minden meg van szervezve az utolsó részletig. A piszkos munkát a bolgár határőrök végzik, méghozzá örömmel: „A szófiai keletnémet követség 2000 leva – közel 1000 márka – bónuszt fizetett minden egyes agyonlőtt keletnémet állampolgár után. Ez Bulgáriában egy kisebb vagyonnak számított. – írja a Der Spiegel, hozzátéve, hogy a határőrök elmondása szerint „egész családokat – nőket és gyerekeket – is lelőttek” – írta az Origo 2007 novemberében.

A mágus történelmi thriller, bár ha elhagyjuk a műfaji címkét: a közelmúlt Közép-Európájának regénye is. Természetesen a thriller keveredik a jól összerakott krimi elemeivel. De ennél talán még fontosabb: rendkívül pontos, érdekes történeteket, leírásokat találunk az 1970-es évek végén kezdődött lengyel tiltakozási hullámokról, sztrájkokról, belelátunk az emigráns lét lelkiállapotába, a német politikai elit kulisszák mögötti életének pillanataiba. Az olvasó idegrendszerét feszült kémhistóriák, válogatott kegyetlenségek is borzolják. A történetnek bizonyos távolságtartást kölcsönöz az egyes szám harmadik személyű, pergő elbeszélés, a szikár, rövid mondatok. A szereplők között találunk nyomozót, tévés újságírót, rendőrfőnököt, egy rossz hírű ház madámját… és a hatalmas tabló tele van jól megrajzolt mellékszereplőkkel.

Berlinben, a „roma házban” holtan találnak egy férfit, sokszorosan megcsonkítva és „kolumbiai nyakkendővel”. A ház hírhedt, lepusztult épület, házfoglaló romák prédája. Körülötte teljes a káosz. „Hogyan vágjam haza a cigányt, aki elvileg nincs, gyakorlatilag viszont van?!” – fakad ki tehetetlenül a rendőrfőnök. Aztán fokozatosan adagolva a tényeket kezd kialakulni a történet. Egy Boszewsky nevezetű lengyel ellenzéki aktája kapcsán bukkannak elő a kérdések. Boszewsky a lengyel ellenállás egyik vezéralakja, sztrájkok, tüntetések szervezője. Lánya, Dagmara, akkor tizenhárom éves, huszonöt év múltán most tévés újságíró, önálló műsorral. Rég befutott, mindent tud a szakmájáról. Hogy kerül most a képbe a brutálisan megcsonkított hulla? Aztán még egy? Miért ég le az a több évtizeden át vasszorgalommal összerakott gyűjtemény, ahol a Bulgáriában lépre csalt keletnémet áldozatok anyagait lehetett találni? Eljut-e a tehetséges és kitartó Kowalski felügyelő a válaszokig?

Az izgalmas fő cselekményszál mellett rengeteg apróság teszi hitelessé a történetet, együtt pedig panorámaképet kapunk a nem is túl régen elmúlt időkről. A mai felnőttek még jól emlékeznek a hetvenes-nyolcvanas évek „lengyel piacaira”, ahol az égvilágon mindent lehetett kapni. „Romániában Bisepol tablettákat adtak el, Bulgáriából selyemkendőért cserélt kis bundát hoztak, a Szovjetunióban farmert és ruhaanyagot adtak el (ezt korábban az NDK-ban szerezték be), és aranyat vettek” – ez konkrétan Boszewsky sógornőjére vonatkozik, de ezer és ezer hasonló sógornő rótta Közép-Európa, a Varsói Szerződés testvéri államainak útjait, seftelve mindennel, amivel csak lehetséges.

A történet másik szeletéből a mai német politikáról tudhatunk meg érdekességeket. „Nyüzsögtek a volt besúgók Kelet-Németország közintézményeiben és helyi parlamentjeiben. A szívének oly kedves Brandenburgban huszonhat képviselőt küldött a baloldal a Landtagba, (tartománygyűlés) közülük minden negyedik a Stasinak dolgozott annak idején.” Bármilyen múlttal meg lehet élni a politikában, csak elég ügyesnek kell lenni, és tudni kell, hogy milyen aktákat kell megsemmisíteni. És innentől egyszerű a boldogság, ahogy a regény egyik hőse látta egy párizsi kávéház falán: A boldogság egyszerűen jó egészség és rossz emlékezet.

A korábban említett gyűjteményt Seidel alapította. Az egyik párbeszédben a Mágus akció kerül szóba:

„– Micsoda Mágus? Hagyd már abba. Elment az eszed?
De ahogy a külföldi útlevelekkel teli dobozra pillantott, Seidel már sejtette, hogy igazat mond Frank.
– „Mágus”, jó fedőnév, nem? – Frank gúnyosan nevetett.
– A humorérzék méltó a különleges szolgálatokhoz. – Seidel elfordította a fejét, hogy Frank ne lássa az arckifejezését.
– Ha az ember elolvassa mindezt, tényleg el kell ismernie, hogy volt humorérzékük. Volt ember, aztán eltűnt. Bűvészmutatvány. Volt, nincs. Tiszta Houdini.”

És hogyan megy egy család nyaralni Bulgáriába, ha nincsen rá igazán pénze? Ilyenkor segít a szakszervezet. Mindez természetesen egy jelentésben olvasható, és itt kezdődik minden, amire a regény cselekménye épül: „Német származású megbízható informátoraink jelentik, hogy 1979. XII. 24-én Boszewsky összeveszett a feleségével az ünnepi asztalnál. A megfigyelt személy ideje nagy részét házon kívül tölti. Javaslat: a 32-554-85-ös számú ügyet vonják be a Mágus akcióba.”

Magdalena Parys művét Pálfalvi Lajos fordításában olvashatjuk. Ő a lengyel irodalom szakértője, nagyon komoly fordítói múlttal (Reymont, Tokarczuk, Mrożek, hogy csak a legnagyobbakat említsem).

A mágus 2014-ben jelent meg, és a következő évben már meg is kapta az Európai Unió Irodalmi Díját. A lengyelül író, német földön élő alkotónak a német múlt ma is élő sötét foltjait feldolgozó művei Lengyelországban népszerűbbek, mint a témában érintett Németországban.

Magdalena Parys: A mágus
Világ-szép-irodalom sorozat
Fordította: Pálfalvi Lajos
L’Harmattan Kiadó, Budapest, 2020
584 oldal, teljes bolti ár 4990 Ft,
kedvezményes ár a kiadónál 3740 Ft
ISBN 978 963 414 6216

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Dagmara, a Berlinben élő lengyel tévés újságírónő lassan a pályája csúcsára ér, de egyszer csak visszatérnek a múlt kísértetei. Hiába illeszkedett már be annyira, hogy inkább Varsóban mozog idegenként, hirtelen megint kínozni kezdi a kamaszkorban elszenvedett identitásválsága. Gyerekkorában vesztette el apját, a Szolidaritás tanácsadójaként tevékenykedő aktív ellenzékit, aki tisztázatlan körülmények között halt meg Bulgáriában, de gyilkosai, a Stasi egykori munkatársai a mai német politikában is egyre aktívabbak. Hatalomra törnek, ugyanolyan gátlástalanul, mint régen. A tragédia megismétlődik, de ezt csak akkor érthetjük meg, ha visszatérünk a múltba, és feltárjuk a titkokat.