Browsing All posts tagged under »fullajtár_andrea«

Tudom, szubjektív | Nem tudhatom – Radnóti-est a Katonában

március 20, 2019 Írta:

0

Tóth Zsuzsanna | Sírva, mégis meggyőződésemben, érték­íté­le­tem­ben, iga­zam­ban megerősítve álltam fel az előadás végén, amikor a nagyon nehezen megmozduló közönség befejezte tapsát. Nem voltam egyedül, aki igyekezett rejteni megrendülését, pedig talán sírni kellett volna hangosan, sírni, sírni, sírni… Mert a szörnyűség megtörtént, és újra meg­tör­tén­het, hiába a tisztánlátók felemelt ujja. Hiába az egyre keve­sebben összekapaszkodók […]

Mindennapos görbe tükrünk | A lemez két újabb oldala / Hatszín Teátrum

április 29, 2017 Írta:

0

Lengyel Szilvia | A legújabb budapesti színház, a Hatszín Teátrum egy jól ismert Janikovszky Éva-adaptációval nyitott meg. Ez nem véletlen. A résztulajdonos Móra Kiadó, melynek igazgatója, Janikovszky János – ahol édesanyja is évtizedeken át dolgozott – ápolja ma is a nagyszerű írónő emlékét, és igen jól teszi. Az előadás ismét megmutatta, hogy életműve soha meg […]

Boomerang Baby | Fullajtár Andrea egy legenda, Marlene Dietrich nyomában

január 25, 2016 Írta:

0

Xénia | Marlene Dietrich német színésznő dalaival, személyi­ségével az egész világot meghódította, nem csak a fronton harcoló katonákat. 1930-ban Amerikába ment, ott is filmsztár lett, és soha nem tért vissza a nácik Német­országába. Világnézetét, dinamizmusát, a férfiakról és nőkről alkotott véleményét, és termé­szetesen világhírű dalait tolmácsolja Fullajtár Andrea sok humorral, és egy háromfős jazz-zenekar kísé­retével. […]

Boldog lelkek tánca | Fassang László orgonahangversenye

szeptember 7, 2015 Írta:

0

Bedő J. István | Orgonistával Magyarország igen jól el van látva, és még azt is mondhatjuk, hogy nagyon jó hangszerből sem kevés akad. A Fassang László által adott, Boldog lelkek tánca című hangverseny a Dohány utcai zsinagógában mégis sok szempontból új és különleges volt – sőt meglepő is. A koncert szerkezete volt az első különlegesség. […]

Merénylet | Marat/Sade Peter Weiss nyomán / Átrium

november 12, 2014 Írta:

1

Bedő J. István | A Marat/Sade történettel bármit lehet csinálni a színre vitelkor. Ha trapézon hintázzák el, operává szabják át, hiphop-táncversennyé alakítják vagy reppelnek közben – a gondolat akkor is tud hatni. Mármint ha marad valamennyi Peter Weiss szövegéből. Elővenni akkor szokás, amikor a nézőt emlékeztetni érdemes arra, hogyha önhitté válik a hatalom, az ereje […]

Sokféle bőrbe bújva | A két Korea újraegyesítése / Katona József Színház

október 31, 2014 Írta:

0

Bedő J. István | Helyzetgyakorlatok, azazhogy inkább élet­hely­zetek füzére a Katona új bemutatója. Nézzük, nevetünk, borzongunk. Joël Pommerat nem is igen igyekszik darabbá formálni egyperceseit. Választott témája a szerelem, szeretet, a ra­gasz­kodás, és minden, ami ezeknek az érzel­mek­nek a partvidékén megtörténik – vagy meg­történhet. És ami megtörténik, azt nemigen tesszük zsebre. Mert így vagy úgy, […]

Gergye Krisztián rendező a Merénylet előadásáról

október 18, 2014 Írta:

0

(folytatás) >>> Itt élek és alkotok Magyarországon. Semmiképp nem lehet szépelegni. Nem érzem, hogy a szép, lirizáló popkultúrának volna itt az ideje, bár próbálják belénk sulykolni, hogy milyen szuper lenne, ha csak ez lenne. De szó sincs erről, sőt, ma már az áthallás is kevés, annyira egyértelműek a helyzetek itt, ma Magyarországon, hogy azt szeretném, […]