Boldog lelkek tánca | Fassang László orgonahangversenye

Posted on 2015. szeptember 7. hétfő Szerző:

0


Az orgonaművész mint műsorvezető

Az orgonaművész mint műsorvezető

Bedő J. István |

Orgonistával Magyarország igen jól el van látva, és még azt is mondhatjuk, hogy nagyon jó hangszerből sem kevés akad. A Fassang László által adott, Boldog lelkek tánca című hangverseny a Dohány utcai zsinagógában mégis sok szempontból új és különleges volt – sőt meglepő is.

A koncert szerkezete volt az első különlegesség. A művész – szakítva a szent helyek által kimondva vagy kimondatlanul elvárt szabállyal – táncdallamokat hozott műsora első részében. Logikai füzért teremtett belőlük, átívelve az évszázadokon. A francia Rameau egy ma már játszhatatlanul avítt operabalettjének (Les Indes Galantes – A gáláns Indiák) villódzóan kedves tánctételeivel adta meg az est hangulatát.

A folytatás a 18. század kedvelt néptáncához a gigue-hez vitt, amely a korabeli zenekari szvitekben foglalta el több évszázadra a helyét – több más társasági tánccal együtt. Buxtehude viszonylag egyszerű, gigue felépítésű, táncos fúgáját J. S. Baché követte – ugyanazzal a dallammal, csakhogy ő ráépítette a hatalmas kíséretet, meg a sok-sok barokk ékítményt. A Bachot meghaladó, de tisztelő Mozart piciny játékos táncocskát fütyörészett el a bachi motívumból. Fassang a zsinagóga orgonájának telepítéséhez igazította a megszólalást: meglepő módon a bejárat felől, a karzat sípjain hangzott fel a derűs füttyszó. A csokrot a 19. századelő romantikusának, Schumann-nak a fúgája zárta, amit a zeneszerző előd Bach nevére komponált.

Táncoló lelkek

Táncoló lelkek

A második négy táncdarabot valószínűleg még sosem (vagy ritkán) lehetett orgonán megszólaltatva hallani. Az idős Liszt félelmetesen ismétlődő motívumból álló zongoraverziós Csárdás obstinéje orgonán is vad és szilaj maradt. Brahms rongyosra játszott V. magyar tánca valamennyire visszaadta a kamara- vagy nagyzenekari átirat hangzását, habár éppen a hangszer és a terem akusztikája miatt olykor el-elvesztek frázisainak játékos finomságai. Pimasz átkötésként szólalt meg Ligeti György Hungarian rock-ja (1978), amiben a bal kéz rockos kíséretére eltéveszthetetlenül magyar népzenére emlékeztető dallam épül – igazolva ezzel, hogy a rock napjaink népzenéje. E blokkot szintén zongorára írt zene orgonaátirata zárta le, Bartók 15 magyar parasztdala. Fassang úgy dolgozta át ezeket a műveket, hogy a hangszer monumentális hangzása nem nyomta agyon az egyszerű népi dallamot. Parasztmulatságokat idézett a Bartók-mű egyik tánca, melyet a megszólaltatás „dezabsztrahált”, ugyanis az eredetileg dudán vagy tekerőlanton játszott táncdarab az orgonán a duda (tekerő) jellegzetes „nyávogós” harmóniáit adta vissza.

A közönség Hammond-nézetből

A közönség Hammond-nézetből

A műsor második része körülbelül olyan hatást keltett, mint annak idején a kórus megszólalása Beethoven Kilencedikjében. Fullajtár Andrea kellemes és karakteres orgánumán szólalt meg egy dicséret, melyre Fassang improvizált a nagy orgonán. Az Örökkévalóhoz címzett fohász utáni hosszú rögtönzés egyszerre volt drámai és ujjongó. (Leginkább az animációs filmek kísérőzenéjére emlékeztetett.) A további imprók – immár a tóraszekrény elé tett Hammond-orgonán – követték az Énekek éneke nagyobb szakaszait, tulajdonképpen a jazz szabályai szerint. Igaz, azzal a lényeges különbséggel, hogy az ilyenfajta szabad rögtönzésnél a hallgató sosem tudhatja, hogy a zenemű közepén tart-e még, vagy készülődik a lezárás.

Fullajtár Andrea (a fotó nem a koncerten készült)

Fullajtár Andrea (a fotó nem a koncerten készült)

Zsoltárszöveg volt a Fullajtár Andrea által felolvasott utolsó blokk is, az ezt követő zenék azonban már körvonalazhatóbb forrásból csordogáltak: héber dallamok töredékei bukkantak fel bennük, nagyon izgalmasan. Egyszerre élhettük át a rejtvény feszültségét és a rátalálás örömét.

Feltűnően szép – egyszerre korszerű és archaikus – volt az ószövetségi szöveganyagok itt felhasznált fordítása. Nem hagyható említetlenül az sem, hogy nagyon profi, jól rendezett, jól vágott felvételt készített a köztévé, s ennek képanyagát – szokásos módon – kivetítők juttatták el mindenhova a zsinagóga zsúfolt nézőterén.

Fotók: Kálosi Tamás

Posted in: Koncert, NÉZŐ