Pá vajénnamu | Az Alekszandrov együttes Magyarországon

Posted on 2015. szeptember 8. kedd Szerző:

1


Alekszandrov_sajto16-ÁLLÓBedő J. István |

Természetesen a Vörös Hadsereg indulójával kezdődött az Alekszandrov együttes programja, hiszen végül is az európai turné oka és háttere az idei, jubileumi év volt, hetven éve ért véget a világháború. Az együttesről, amelyik még ennél is jócskán idősebb – pontosabban: régebb óta létezik – mindent meg lehet tudni innen, de az internetről is.

Ám az a korosztály, amely a nézők többségét tette ki a Syma csarnokban, még ennél is többet tudott róluk. A dalaikat, melyeket az ötvenes-hatvanas években a magyar rádió (akkor az egyetlen) nagy rendszerességgel sugárzott. Így aztán a férfikórust halk zümmögés is kísérte a nézőtérről, ugyanis az előbb említett induló közkeletű szövege: Zúgva száll, mint a győzelmi zászló

Alekszandrov_sajto20A háttérben álló 45 tábornok (legalábbis annak tűntek fellépő díszegyenruhájukban) az első pillanattól lenyűgöző volt. Nem csupán mérhetetlenül fegyelmezett megszólalásukkal, de ha ennyi ember indulót énekel, az olyan, mintha tankok dübörögnének. Az együttes magától értetődően békés hangulatot hozott magával erre a turnéra, még ha a megszólalásokat többször is kísérte a háborús híradókból összevágott, egykori tábori (mostoha körülmények között véghez vitt) fellépéseket is őrző összeállítás.

Az „Alekszandrovci” (A-fiúk) sikere két pilléren alapszik: a változatlanságon és az elképzelhetetlen méretű profizmuson. Az első azon mérhető le, hogy az évtizedek során a hagyományos program mit sem változott. Habár a kórus, zenekar, tánckar folyamatosan frissült, a repertoár szélesedett – a társulatnak nem voltak hullámvölgyei. Nem lehettek, mert a név kötelezett.

Természetesen ebben a műsorblokkban hallhattuk a hatalmas tüdejű, fényes tenort, a bársonyos baritont, akiknek a halk kíséretet a nagyzenekar adta, de mögötte a kontrasztot és az igazi erőt a koncertáló kórus valósította meg. Népdalok, műdalok, románcok – szólistákkal és csak zenekari-férfikari megszólaltatással. Az indításkor hallott tankdübörgés ellenpontozásául hallhattuk viszont a kórust olyan selyempuhasággal is énekelni, hogy végigfutott a hátamon a hideg.

Alekszandrov_sajto12Nem hagyható ki sohasem az együttes műsorából a táncosok programja. Ezek a hol katona-, hol tengerész-életet megformázó, stilizált jelenetek csupán alkalmat kínálnak arra, hogy a férfi táncosok tanúbizonyságot tehessenek a legendás – és más európai tánckultúrákban jelen nem lévő – bravúros elemek ismeretéről. A férfiak guggolós lábváltása, a hanyatt-közlekedés, a tánckar feje magasságában, szinte angol spárgával bemutatott ugrás és a többi (táncszakírók által bizonyára pontosabban megfogalmazott) lépés- és ugráskombináció egyrészt ámulatra méltó, másrészt fölmerül a kérdés: mennyi edzés kell ehhez, és vajon mennyi idő alatt használódnak el teljesen a táncos ízületei…

Ezek a bravúrok jelentek meg az orosz mesevilágot idéző táncokban is, s ott a leányok is kitettek magukért, habár az ő specialitásuk a nagy sebességű forgás volt. A legmeglepőbb azonban a tánckar köszönete a tapsokért. Sorfal, vigyázzállás, gyors fejbiccentés. Katonásan (=по военному, pá vajénnamu)…

Ez a fajta táncjáték teljesen a harmincas-negyvenes években, főleg Amerikában dívó revük része volt, és változatlansága kissé időjátékos volt – de hát végül is most a negyvenes évekre tekintettünk vissza. (Ezért is nem kerülhettek bele olyan újabb keletű, egyébként közkedvelt elemek, mint Tom Jones Sexbomb-ja és a kortárs slágerek.)

Alekszandrov_sajto2Akadt néhány különös csavar is a műsorban. Ugyanis felhangzott az Azok a szép napok (by Harangozó Teri, 1969). Igen ám, de annak az elődje Mary Hopkin dala volt, a Those were the days (1968), az viszont valójában egy orosz románc (Daragoj dlinnoju – K. Fomin, szöveg B. Podrevszkij, kb. 1925-ből) angol szöveggel (G. Ruskin) megfejelt változata. A másik játék, hogy a magyar nézőkre tekintettel igen szép előadásban hallhattuk a Gerencséri lányok című magyar népdalt, bár az azonosításhoz nagyon kellett ismerni a hazai változatot – nehéz ám a mi akcentusunk… A magyar nézők – és a magyar gyökerű zene – előtti tisztelgés volt egy olasz zeneszerző híres bravúrdarabja, az ún. Monti-csárdás. De balalajkán – ami azért inkább kísérő hangszer, és tizenhatodokat pengetni rajta igen nagy kunszt! Sajátos bájt kölcsönzött viszont a darabnak a művet lezáró, határozottan oroszos akkord.

Alekszandrov_sajto13Meg kell említenem, hogy az Alekszandrovcinek volt „előzenekara”. A Virtuózok műsor három nyertese, a hegedűvirtuóz Sándor Zoltán talán Paganini-művel, a zongoraművész Szilasi Dávid Liszt egyik rapszódiájával, míg a harmonikazseni Demeniv Mihály Piazzolla egy darabjával csigázta föl az érdeklődést meg az igényes muzsika iránt. (A műveket inkább csak találgatom, mert tájékoztatást erről nem kaptunk.)

Az este egyik legszebb hangja egy tengermély basszus volt, aki Jevtusenko híres megzenésített versét énekelte: Akarnak-e az oroszok háborút? (Hatyjat-li russzkije vajnü?). Nagyon fontos, hogy ennek szövegét nyersfordításban is vetítették, de az Akar-e Moszkva háborút című, mesteri fordítás (Garai Gáboré) azért szebben simult volna az énekes hangja alá.

A hagyományos orosz népi hangszereket is alkalmazó zenekar a többi résztvevőhöz hasonlóan fegyelmezetten és a szélsőségek hangzásokat is kiválóan kezelve vett részt a műsorban.

Sajnos a Syma csarnokbeli kiváló előadásnak voltak illúzióromboló részletei is. Nem lehetett tudni, ki vezényel, ki a szólista, mi az énekelt dal. A két kivetítőre a helyszíni kamera képét lehetett csak kiadni. Az operatőr – vállvetve a képvágóval – egyszerűen dilettáns munkát végzett. Egyetlen gépállásból nem lehet sok szereplős, sok mozgásos jelenetet rögzíteni. A Syma – nézőtéri lejtés híján – amúgy is alkalmatlan arra, hogy a koreografált jeleneteket áttekintse a néző (kivéve az erkélyen ülőket), mivel a küzdőtéren ülve csak a táncosok, énekes szólisták fejét látja. De ha ez még párosul a rossz operatőri munkával…

Az Alekszandrov együttes még négy alkalommal lép fel hazánkban. Talán ott és akkor ezek az orvosolható apróságok már nem fogják zavarni az élvezetet.

A képek nem a mostani előadáson készültek.

A magyarországi turné további állomásainak közreműködője Vásáry André lesz.

A helyszínek és jegyvásárlás:

2015. szeptember 17. Veszprém Aréna
2015. szeptember 18. Győr, Audi Aréna
2015. szeptember 19. Budapest Sportaréna
2015. szeptember 20. Miskolc Generali Aréna