Mennyi egy színésznő életkora? | Pelsőczy Réka a Mindent Éváról színpadra állításáról

Csicsely Zoltán |

Nehezebb feldolgoznia az idő múlását egy nőnek, ha színésznő? Erre a kérdésre egyértelmű igen a válasz a Mindent Éváról című darabban. A Pelsőczy Réka rendezte előadást Hernádi Judit és Kovács Patrícia főszereplésével került színre augusztusban a szombathelyi Karnevál­szín­házban. A budapesti, Belvárosi Színház-i bemu­tatóra szeptember 11-én kerül sor. A színész-rendezővel a színházi személyiség színpadi és civil sajátosságairól is beszélgettünk. Pszicho­thrillerbe illő történetvezetésű, ugyan­akkor humoros előadásra készülnek.

Mary Orr színházat ábrázol a színházban. Mennyire valódi az a kép, amit erről a világról a darab megrajzol?
A darab azt az archetipikus képet mutatja a színházról, amit a filmekből is ismerhet a közönség. Kálmán Eszter díszlete egy öltözőt ábrázol. Megjelenítjük, ahogy mi, színházaik élünk, létezünk. Az előadás során folyamatosan halljuk a hangosbemondón, az úgynevezett „hívón” keresztül, mi zajlik lent a színpadon. A közegnél azonban fontosabb, hogy egy középkorú nőnek az életfordulóját követi nyomon a darab.
Azért egy színésznőt választott az író, mert ő hihetetlenül széles érzelmi skálán tudja bemutatni mindazt, amit minden nő megél a változó korban. Mindig újra kell építenünk magunkban valamit, legyünk húsz, harminc, negyven, ötven vagy hatvanévesek. Margó (Hernádi Judit) a szakmája csúcsán van, ő a királynő, elképesztően sikeres, minden róla szól. Ugyanakkor nem könnyű elviselni. A tehetségének köszönhetően sokkal többet megengedhet magának, mint egy átlagember.
Látszólag tökéletes világban él, ám ennek a háznak az eresztékei kezdenek már meglazulni. Mindig, amikor változás történik az ember életében, úgy tűnik, mintha az hirtelen következne be, pedig általában egy folyamat része. Az ő esetében egy fiatal rajongó lány bukkan fel. Eva Harrington (Kovács Patrícia) azért tud tragédiát okozni Margó életében, mert épp érzékeny határvonalon van. Amikor még kapaszkodik a régi szerepkörébe, viszont már másfajta szerepeket kellene játszania.

Színházi velejáró: pozícióba úgy lehet kerülni, ha valaki kiesik onnan?
Eva tűnhet karrieréhes fiatal nőnek, aki mindenen keresztülgázol. Mindannyian voltunk már ebben a szerepben. Ha az embernek vannak vágyai, vonzza őt valami, azért képes nagy erőket mozgósítani. Annak érdekében szerez barátokat, kapcsolatokat. Eva a céljai érdekében cselekszik. Szerintem akkor izgalmas a szerep, ha őszinte a rajongása Margó iránt, ha olyan színésznő szeretne lenni, mint ő. Ha el akar lesni tőle mindent. A szorgalma persze egy idő után terhessé válik, főleg akkor, amikor megtetszik neki Margó férje is. Szerintem még ez is elfogadható, hiszen az érzelmeinknek nem tudunk parancsolni. Meglátásom szerint a lány minden cselekedete igazolható.

Vagyis nem ítélhető el? Nevezzük inkább szorgalmasnak, aki ügyesen meglátja a réseket?
Biztos el fogják ítélni a nézők, én is megteszem. Ám azt gondolom, csak addig tehetem jogosan, amíg magam nem kerülök hasonló helyzetbe. Csak annak van joga ehhez, aki mindig tisztességes tud maradni. Az előadásnak lesz némi pszichothriller jellege. A nézők hamarabb fogják tudni, veszélyt jelent Margó számára a lány befogadása, mint ő maga. Csupa sikeres, beérkezett emberből, színészekből, rendezőkből, kritikusokból álló közösségbe kerül. Üdítő számukra is a fiatal, új energia, aki rácsodálkozik arra, ami számukra hétköznapi, talán picit unalmas is már. A lány megbolygat mindent, nincs olyan szereplő a színpadon, akinek az életén ne változtatna. Az egész olyan, mint amikor veszünk egy új bútordarabot, és miatta az egész lakást át kell rendeznünk.

Margó számára ezután következnek az anyaszerepek?
Ha nem érkezik a fiatal lány, a színésznőnek akkor is szembesülnie kell azzal, hogy idősebb már, mint amilyen korú szerepeket játszik.

Érzékenyebben reagál az életkori változásra, mert színésznő?
Ez mindenkit érzékenyen érint. Egy színésznőt nyilván fokozottabban, hiszen a színházban minden nap szembesülünk azzal, hány évesek vagyunk. Amellett, persze, hogy ez a világ konzervál is, jó kondiban tart. Ám mindig érkeznek fiatalabbak, évről évre változik, ki milyen szerepet játszhat el. A színészek sokkal jobban szembesülnek a korukkal, mint más emberek.

Visszajelzés az is, hogy milyen szerepet osztanak rá, ha történetesen nem a rendező, az igazgató lenne a férje?
Fiatal férfi színészeknek Margó már nem lehet a partnere. A színházban erősen működik a férfi–női jelleg.

Ennek a darabnak van nemi előjele? Abból kiindulva kérdezem ezt, hogy nő a szerző, és aki most színpadra állítja, Pelsőczy Réka is nő.
Női történet abból a szempontból, hogy a főalak erős személyiség, egy istennő. Margónak ugyanakkor nagyon jó a humora is, kigúnyolja saját magát, jól jár az agya és a nyelve is. A hisztériának és a konfliktusoknak nagy skáláját tudja nyújtani. A Mindent Éváról darabcím azt jelenti, szólunk mindarról, amit a nőkről tudnunk kell, miként kezelik egymás között a pozícióharcokat. Az öregedéssel, a hiúsággal és az árulással persze nemcsak a hölgyek szembesülnek, a férfiaknál ugyanúgy tetten érhető.

A darab egyik szarkasztikus mondata így szól: „A színház neurotikusok, egománok, érzelmi roncsok és infantilisek gyülekezete.”
Annyi biztos, a mi világunkban otthonra találnak a legszélsőségesebb karakterek is, hiszen a színháznak egyetlen halála van, az unalmas ember. Nem is nagyon vannak ilyenek, még az öltöztetők, büfések körében sem. Véleményem szerint a színészek a legérdekesebb emberek a világon. Van a személyiségükben valami, ami miatt rájuk kell figyelni.

Nem pontosan emiatt kell színesnek lenniük?
Ez a képesség vagy megvan valakiben, vagy nincsen. A mímelés irritáló még a büfében is. A színház nem csak engedi, hanem inspirálja is az érdekességet. Az ott dolgozóknak kevésbé kell fegyelmezniük magukat, mint más munkahelyeken, hiszen a színpadon szélsőséges élethelyzeteket ábrázolunk, így kommunikálunk a civil életünkben is. Vannak persze nagyon szemérmes, zárkózott színészek is. Meg vagyok róla győződve, aki színésznek megy, annak van némi önbecsülési problémája. Elismerés- és szeretetvágy munkál bennünk. Szükségünk van arra, hogy állandó visszajelzést kapjunk. A színházon kívül egész nap a saját tébolyunkban élünk, a hibáinkkal foglalkozunk. Amiből persze építkezünk a színpadon, ezeknek az ismeretétől lesznek személyesek a szerepeink. Stohl András szenvedélyes, jó humorú pasi. Ennek a civil életben sok hátulütője van, viszont a színpadi létét élvezetessé teszi a burjánzása. Kocsis Gergő ellenkező eset: zárkózott személyiség, nehéz a közelébe kerülni, ám a színpadon öröm nézni, ebből fakad az elképesztő karaktere és a humora.

Úgy tűnik, olyan előadásokat, műfajú darabokat rendezel, amilyenekkel az anyaszínházadban, a Katonában nem találkozol.
Korábban készítettem dokumentum-előadásokat is, ebből a műfajból nemrég mutattunk be egyet a Katonában, az Illabereket. A darabok, amelyeket az Orlai Produkciós Irodánál állítok színpadra, nem férnének bele a színházunk profiljába. Ott a kortárs magyar és a klasszikus drámairodalomból válogatunk, míg [Orlai] Tibor profilja főleg az, hogy jutalomjátékot adjon nagyon jó színészeknek. Jól megírt, ugyanakkor könnyedebb hangvételű darabokról van szó. Színészként magam is szívesen részt vennék az itteni előadásokban. A kollégák szeretnek kirándulni ebbe a műfajba, a jó humorú, nagy érzelmi skálát felvonultató szerepekbe. Nekünk, alkotóknak halálosan komolyan kell vennünk ezeket a darabokat is, máskülönben felszínes, unalmas társalgási előadásokat hoznánk létre. Ugyanúgy meg kell keresnünk a szereplők indítékait és a személyes hátterét. Érdekesség, hogy Pedro Almodóvar Mindent anyámról című filmje idézi a Mindent Éváról című, 1950-es, klasszikus filmet. Anya és fia folyton ezt a mozifilmet nézik otthon, kívülről tudják, nagy rajongói Bette Davisnek, Margó alakítójának. Nekem személyesen egyik nagy kedvencem ez a spanyol mozi.

Fotók: Mészáros Zsolt

Mary Orr: Mindent Éváról | Belvárosi Színház / Orlai Produkció

Szereposztás, részletek, jegyvásárlás

Bemutató: 2015. szeptember 11. (péntek 19:00)
További előadások:
2015. szeptember 12. (szombat 19:00), szeptember 13. (vasárnap, 19:00),
2015. október 11. (vasárnap, 15:00), október 21. (szerda, 19:00),