Szép vagy, gyönyörű vagy… | Fesztbaum, Bánfalvi, Csákányi – Vezette Gyarmati: Igen jól

Bedő J. István |

Fújhatnak bármilyen politikai szelek Magyarországon, számomra Kálmán Imre, Seres Rezső, Zerkovitz Béla és Márkus Alfréd, Molnár Ferenc, Szép Ernő és Heltai Jenő, Darvas Szilárd, Kellér Dezső vagy G. Dénes György, Kozma József és Lajtai Lajos, Bächer Iván és Szenes Iván a magyar kultúra része. A magyar zeneművészetnek, a magyar színpadnak, a magyar költészetnek, a magyar szónak szereztek világméretű – esetleg helyiérdekűbb – elismertséget. Magyar szerzők, és ettől nem is kívánok eltérni (hát még vitát nyitni).

Gyarmati István – az örökifjú zongorista – estje volt a Zsidó Nyári Fesztivál Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország című összeállítása, de ugyanennyire volt Fesztbaum Béláé is. Ők ketten osztoztak a legnagyobbrészt kuplékből, sanzonokból álló műsor nagyobbik felén, de ugyanolyan hangsúlyt kapott a két vendég: Csákányi Eszter és Bánfalvi Eszter is.

Gyarmati arra fonalra fűzte fel az összeállítását, hogy hány (milyen sok) zsidó gyökerű művész formálta azt a képet, amelyet ma karakteresen magyarnak nevez a világ. Molnár, Heltai nagyon közismert, de kevésbé az például Kálmán Imre.

A zongorista mesélt, anekdotázott (olykor ismeretterjesztett), és persze játszotta azokat az egyvelegeket, amelyek a kiskocsmákban, vendéglőkben, éttermekben szóltak – gyakran csak egy árva pianínón – a déd-, a nagyszüleink, apáink ifjú korában, de még a mienkben, a fiainkéban, és minden valószínűség szerint fognak szólni a következő generációknak is erről a szép-csúnya Budapestről, meg a gyönyörűnek álmodott Magyarországról.

Fesztbaum Bélát már többször is láttuk komikus szerepekben, de a Goldmark Terem színpadán kifejezetten szikrázott. Zerkovitztól Seres Rezsőn keresztül Zsütiig (G. Dénes György) ívelő kuplésorozatában ismét megmutatta, hogy ha kell, egyedül is el tudna vinni a hátán egy egész estét (egyébként szokott…).

A hírneves Telefonkönyv-polka (amiről azt hittük, senki nem tudja megismételni Kazal László egykori hatalmas sikerét) sikoltozásig ajzotta fel a közönséget.

Hatalmas meglepetést volt Bánfalvi Eszter mindazoknak, akik csak prózai szerepekben látták-hallották eddig. Egyrészt azzal, hogy milyen remekül énekel, és mekkora hangja van. Másrészt, hogy sanzon-kuplé terepen milyen otthonosan mozog. Karády híres dalában (Ezt a nagy szerelmet tőled kaptam én) azt a remek Zsüti-sort, hogy „Jöjj, hazudj valami elfogadhatót” sikerült úgy kimondania, hogy a hátunkon végigfutott a hideg. És a humora is elviszi a nézőt: különösen a Béla-dal (zene: Gyarmati, szöveg: Verebes István), meg a Kár itt minden dumáért (Zerkovitz–Harmath Imre) című örökbecsű megformálásával – jaj, azok a fintorok! Három perc – egy-egy élet, egy-egy teljes karakter.

Csákányi Eszternek a dalokból inkább a fájdalmas jutott: Szép Ernő sanzonja (Életrajz), Darvas Szilárdtól a torokszorító Színésznő vagyok, szívem, és Melitta drámai dala az Egy szerelem három éjszakájából (Isten veled, Budapest, te édes). De ő tündökölt Bächer Iván két rövid írásával is. Könnyesen nevettünk, hogy a szeretett Iván legalább így közöttünk lehetett.

Az ő hangján szólalt meg az a dal is, amivel annyian éltek vissza: a műsor címét adó Szép vagy, gyönyörű vagy, Magyarország – a Hamburgi menyasszonyból. Szöveg: Kulinyi Ernő, zene: Vincze Zsigmond, és ezek a szerzők sem érték meg élve a háború végét. Őket sem tekintették eléggé magyarnak.

Azért az említett kiskocsma-hangulat átjárta az estét: Gyarmati István sejtette – vagy felfigyelt rá –, hogy a közönség vele dúdolja a slágereket (na tessék, micsoda kozmopolita szó!), és megénekeltette a teremben lévőket. Ez is Pest. A legmagyarabb város (© Molnár Ferenc – Fesztbaum Béla olvasta fel…).

Fotók: Kálosi Tamás