Megmártózva aranyban és szurokban… | Királyhegyi Pál: Első kétszáz évem

Posted on 2015. szeptember 3. csütörtök Szerző:

0


Királyhegyi_Első kétszáz-bor02-200.jpgBedő J. István |

Nem titok, hogy Királyhegyi Pál életrajzi könyve: újrakiadás. Az sem, hogy Királyhegyit éppen azért szerették – néhány érintettet kivéve –, mert hihetetlenül szórakoztató társalgó volt, aki ha egy jó történetre akadt, rácsapott, és beleépítette az életművébe. Ennek köszönhetjük például a legtöbb Molnár Ferenc-anekdota továbbélését is, hogy csak egy példát említsek.

Mégis írunk róla, mert Királyhegyit újra meg újra kell olvasni, még akkor is, ha nem fedezünk fel benne új ízt, mint a nagy regényírók műveiben. Igen ám, de az ő történetei egy olyasfajta gondolkodásmódot tükröznek, ami az ember számára a legfontosabb. Az élet szeretetét. A túlélés képességét. Az öniróniát – ami viszont sokszor a túléléshez segít hozzá.

Királyhegyi a nyomor elől Amerikába hajózott, amikor éppen magyar-zseni-dömping volt Hollywoodban. Bekerült a brancsba – és nem azért mert magyar, hanem mert tehetséges. Aztán visszajött, de nem egészen úgy sikerült, ahogy gondolta, hát megpróbálkozott Angliával. Innen csak azért tért haza, ahogy mondta, hogy le ne késse az auschwitzi gyorsot.

Megjárta Auschwitzot, ahol kevés híján agyonverték, de írói kíváncsisága megmentette a haláltól. Megérte a felszabadulást, de ezt is túlélte: hazavánszorgott. Itt viszont tévedésből kitelepítették.

Ahhoz képest, hogy Királyhegyit langalétának csak óriási hazugságok árán lehetett volna nevezni – megbolondultak érte a szebbnél szebb nők. Minden szerelmét el is vette, azzal a záradékkal, hogyha a hölgy érzelmei megfordulnának, elválhatnak, sőt: gálánsan ki is házasítja őt – és meg is tartotta az ígéreteit!

Mindenki Palikának hívta, és ő fürdött a világ szeretetében. A háború előtt, amikor idehaza volt éppen, a színészek, színésznők dédelgették, mert ő adta nekik azokat a poénokat, amelyekkel ébren lehetett tartani a Színházi Élet és a többi hasonló lap olvasóinak érdeklődését. Úgy tudott riposztozni, hogy a legvillámlóbb tekintetű milliomos is nevetve adta meg magát neki. (Kéretik elolvasni, hogyan adott saját maga írta ajánlólevelet a filmcézár kezébe, azt kérve benne, hogy ezt a tehetségtelen frátert azonnal rúgja ki… Erre fel azonnal alkalmazták.)

A közismerten jobboldali Herczeg Ferenc csupán az életét mentette meg, amikor a detektívek az Új Időknél „írógyanús zsidókat” kerestek…

A háború után, a monumentális éberség korában sokakat (ezreket? tízezreket?) kiraktak lakásukból, vagyonuk maradékából. Aki nem tudná, hazánk kicsi volt ahhoz, hogy lakatlan vidékeken gulágokat létesítsenek, de azért így is sikerült megmérgezni nagyon sok ember életét, kényszermunkatáborral (Recsk), alföldi falvakba, vagy a Hortobágyra száműzetéssel. Hogy csak az utóbbi idők ismertebb neveit említsem: Faludy György, Esterházy család és hát Királyhegyi is lehúzott jó néhány hetet Adácson (Heves megye), amíg aztán a Szabad Népnél (amelynek dolgozott) reklamált, és visszajöhetett imádott Pestjére. A hajdan volt szatirikus hetilap, a Ludas Matyi munkatársa lett, talán ekkorra ért valamennyire révbe. Szóval megmártózott aranyban és szurokban egyaránt.

Történetkéit másfél percesekben írta meg, majd ezeket több kötetté is összeállította. Az Első kétszáz évem teljes önéletrajzzá formált sztorizgatás – ezek élőben a híres Fészek Klub falai között hangzottak el, sokszor, mert ott is szívesen mesélte el őket. (Újramesélőjük a közelmúltban Kalmár Tibor volt.)

Az új kiadást, akárcsak az 1979-es előzőt, Kaján Tibor zseniális rajzai illusztrálják, valamivel kisebb méretben, mint egykor, de így is visszaadva a nagyszerű kisember alakját.

Ha kicsit is lehangolt vagyok, vagy éppen nem akarok új regénybe kezdeni, most is ezt a könyvet veszem elő. Életszeretetet, elpusztíthatatlan derűt, jókedvet szívok fel belőle magamba. Mindenkinek jót tesz!

Királyhegyi Pál (Ahogyan Kaján Tibor látta a fiatal írót)

Királyhegyi Pál (Ahogyan Kaján Tibor látta a fiatal írót)

Királyhegyi Pál: Első kétszáz évem
K.u.K. Kiadó, Budapest, 2015
336 oldal, teljes bolti ár 3490 Ft
ISBN 978 615 536 1319

* * *  * * *

A könyv kiadói fülszövege

Amikor megkérdezték Királyhegyi Pált, miért adta humoros önéletírásának az Első kétszáz évem címet, így válaszolt: »Ha igaz, hogy a háborús évek duplán számítanak, még le is tagadok a koromból, ha azt mondom, hogy kétszáz éves vagyok, hiszen már a főnököm volt I. Ferenc Jóska, Horthy Miklós, Szálasi, a nemzetvezető, sőt Hitler is, mert Auschwitzban is dolgoztam, mint egyszerű deportált, márpedig köztudomású, hogy ott elég lassan múlt az idő, már ameddig élt az ember.«

Vannak, akik szerint Királyhegyi fehér asztalnál sokkal mulatságosabb, mint írásaiban, ahol humora továbbszalad olykor a kelleténél. Ezek sohasem olvastak Királyhegyit.