Browsing All posts tagged under »túlélés«

Amikor még a pokolban is jobb | John Scalzi: A Kaidzsú Állatvédő Társaság

május 29, 2022 Írta:

0

Paddington | Kicsit óvatosan vettem kézbe Scalzi legújabb kötetét. Mivel szoktam olvasni a Twitteren megjelenő bejegyzéseit, nagyon tartottam attól, hogyan kezeli a Covid-19 témát. Ám kedves szerzőmben nem csalódtam. Annak ellenére, hogy abba a – számomra nehezen megérthető – csoportba tartozik, melynek tagjai 2020 tavaszától hosszú időn keresztül teljes pánikban éltek, A Kaidzsú Állatvédő Társaság […]

Szórakoztató történelem | Jákfalvi Magdolna, Kékesi Kun Árpád (szerk.): SzocOper

március 14, 2022 Írta:

0

Bedő J. István | Nagyon szubjektív könyvajánlót írok, de remélem, így is meggyőző lesz. Ugyanis komoly tanulmányok gyűjteményén még sosem mulattam ennyit. Nem az egyes műveket elemzők tehetnek róla, hanem a megidézett művek. És ezért vagyok nagyon hálás a szerzőknek.* Tudnivaló, hogy Magyarország történetében volt egy (képzavar jön!) hosszúra nyúlt mélypont, mikor is ideológiai szempontokat […]

Két fordulóban is ugyanaz | Szentesi Éva: A legfontosabbat utoljára hagytam

október 28, 2020 Írta:

0

H. Móra Éva | „Ne tudd meg…” – milyen elcsépelt köznyelvi szófordulat; van, akit kifejezetten idegesít, ha hallja (engem), másnak fel se tűnik. Az eredeti jelentésébe bele se gondolunk. Pedig Szentesi Éva könyvének témája ilyen: ne tudjuk meg, ne tapasztaljuk meg, ne éljük át, amiről ír. De beszélni azért kell róla. A rákról van szó. […]

Szentesi Éva: A legfontosabbat utoljára hagytam (részlet)

október 28, 2020 Írta:

0

I. fejezet | Van egy sztorim Leszállásjelző. Kettő perce és harminchat másodperce tudom. Már kettő perc negyvenkettő, mire kimondom magamban, ami történt. Nemrég láttam egy mémet, amin a kocsi műszerfalát mutatják, és a visszafelé mutató nyíl fölé, aminek egyébként fogalmam sincs, mi a funkciója, azt írták, ha baleset ér, ezzel a gombbal visszacsinálhatod az egészet. […]

Ant Middleton: Utánam! (előzetes, részlet)

november 3, 2019 Írta:

0

A Különleges Erő kiképzése nem épp sétagalopp. Szigorú szabályoknak kell megfelelni és a kiképzők gondoskodnak arról, hogy a delikvens meghaladja testi teljesítőképessége maximumát. Csak úgy lehet bekerülni az elit kommandóba, ha az ember kemény, agresszív, fegyelmezett és körültekintő. Ezekre a tulajdonságokra annak is szüksége van, aki a legkiválóbb vezető akar lenni. Ant Middleton katonaként leküzdötte […]

Csöbör és vödör | Majgull Axelsson: Nem vagyok Miriam

március 17, 2019 Írta:

0

Bedő J. István | Nem vagyok Miriam, mondja a regény 85. évét betöltött címszereplője, a méltóságteljes és visszafogott svédek között élő főhőse egy szép nyári napfordulón, és ezzel zavarba ejti összes családtagját. A mondat képtelennek tűnik, de legkevésbé sem az. Csakhogy a nagymama pontosan tudja, hogy csaknem hetven évig miféle titkot őrzött. Mint egy filmben, […]

Majgull Axelsson: Nem vagyok Miriam (részlet)

február 27, 2019 Írta:

0

A cigánytáborból jöttek utoljára a nők a pályaudvari sorakozóra. A többiek már ott álltak, néhány oszlopnyi zsidó, lengyel és cseh nő. Kevesen lehettek harmincnál idősebbek, néhány nagyon fiatal is volt köztük. Soványak voltak, kiállt a csontjuk, az arcuk szürke, és minden néma szempárt az éhség fekete karikái árnyékoltak be. Sokan még mindig ziháltak a kimerültségtől az Auschwitz túlsó […]

Soros Tivadar: Szibériai Robinsonok (részlet)

december 5, 2018 Írta:

0

1. fejezet, amelyben tájékoztatjuk a kedves olvasót a hadifogság örömeiről, a hadviselő felek emberségéről, és még valamiről, ami nélkül ez a történet nem is tartana tovább Hadifogságban Ott, ahol Mandzsúria Kelet-Szibériával határos, az Usszuri és az Amur folyamok találkozásánál terül el Habarovszk városa. E pezsgő nagyváros tőszomszédságában zord temető épült élő embereknek: a hadifoglyok tábora. […]

Soros Tivadar: Nácivilág Magyarországon (részlet)

december 5, 2018 Írta:

0

Az első próbálkozások Mindenekelőtt szert kellett tennem a szükséges iratokra. Számba vettem keresztény barátaimat, eszperantista ismerőseimet, hogy kitől szerezhetnék be megfelelő papírokat. Eszembe jutott egy eszperantista barátom, aki mindig pénzzavarral küzdött. Fölhívtam telefonon, hiszen ez könnyebb volt, mint fölkeresni távoli lakásán, márpedig én mindig az „energetikai imperativus” szellemében igyekeztem eljárni: törekedjünk legkisebb befektetéssel a legnagyobb […]

Álarcban élni, de túlélni | Soros Tivadar: Túlélni

december 5, 2018 Írta:

0

Soros Tivadar 1966-ban, eszperantó nyelven írt könyve, az Álarcban — Nácivilág Magyar­or­szá­gon 2002-ben már meg­jelent Budapesten. A jelen kiadás kiegészült a Szibériai Robinsonok című, első világháborús túlélés-edzőtábor tanú­ság­téte­lével, amit 1922-ben adott közre folyta­tá­sok­ban az általa alapított eszperantó nyelvű folyóirat, a Litera­tura Mondo. A Soros név már 2002-ben sem volt ismeretlen Ma­gyar­or­szágon, azonban a holokauszt budapesti túlélésének egé­szen rendkívüli […]

Kiberterror | Bill Clinton, James Patterson: Az elnök eltűnt

július 8, 2018 Írta:

0

Somogyi András | James Patterson jelenleg talán nem véletlenül a világ egyik legnépszerűbb krimiszerzője. Nem tudjuk, Bill Clinton mennyivel járult hozzá a történet bonyolításához, de a stílus, a változó helyszínekkel, fordulatokkal teli, hajmeresztően izgalmas könyv nyilvánvalóan elsősorban Patterson műve. A történet lényege, hogy az Egyesült Államok történetének legveszedelmesebb terrorcselekményével – egy mindent elpusztító számítógépes vírussal […]

Megmártózva aranyban és szurokban… | Királyhegyi Pál: Első kétszáz évem

szeptember 3, 2015 Írta:

0

Bedő J. István | Nem titok, hogy Királyhegyi Pál életrajzi könyve: újrakiadás. Az sem, hogy Királyhegyit éppen azért szerették – néhány érintettet kivéve –, mert hihetetlenül szórakoztató társalgó volt, aki ha egy jó történetre akadt, rácsapott, és beleépítette az életművébe. Ennek köszönhetjük például a legtöbb Molnár Ferenc-anekdota továbbélését is, hogy csak egy példát említsek. Mégis […]

Királyhegyi Pál: Első kétszáz évem (részletek)

szeptember 3, 2015 Írta:

1

(Az Új Idők szerkesztőségében) A Pesti Naplóba írhattam, de csak mint külső munkatárs, mert volt valamilyen törvény erre is. Az Új Időknél Fodor szerkesztő úr lelkesen fogadott: – Örülök Palikám, hogy hazajöttél, de nem tudom, dol­gozhatsz-e nálunk, mert a rendelet szerint… – Igen. Hallottam már róla. Gyerünk be a kegyelmes úrhoz. A kegyelmes úr Herczeg […]

Működteti a WordPress.com.