»A kígyók nem mosnak fogat« | Bear Grylls: Sose add fel! Életem kalandja

Fazekas Erzsébet |

A tévés munkásságát végigkísérő, a nagyon is jövedelmező vállalkozása alapjait megteremtő, és egyben az élete értelmét jelentő kalandjairól írta ezt a könyvet Bear Grylls – aki a szónak nagyon is valódi értelmében a könyv „hőse”. (Ez a munka a Tűzön-vízen át! című opuszának folytatása.)

Ki hinné, létezik a Kígyómarás Túlélők Klubja – és mivel Bear ennek is tagja akart lenni, elhatározta, szándékosan megmaratja magát. Hogy ez mennyire nem jó ötlet, azt maga is kifejti könyvében: „a nem mérges kígyók marásánál a tőlük kapott fertőzés a legnagyobb veszély, hiszen a kígyók nem mosnak fogat – ezért az általuk okozott seb baktériumokkal lehet tele. Az infekció a leggyilkosabb ellenség a vadonban. A legnagyobb veszélyt az áradó vadvízi folyók, szakadékok, lavinák, a sós vízi krokodilok jelentik – ám a legtöbb áldozat nem a ragadozók lelkén szárad. Nagyobb eséllyel tesznek el láb alól a kellemetlen ’apróságok’, mint pl. a tűzhangyák. A dzsungelben okosan kell megválasztani a csatákat. A túlélés kulcsa: tudd, mikor harcolj, mikor fuss. A nagy katasztrófák igen gyakran 3-4 apró, jelentéktelen elemből állnak össze, amelyek önmagukban talán nem sok vizet zavarnának, de összeadódva igazi problémát jelentenek. Elfelejted feltölteni az akkumulátorod, elveszítesz egy kesztyűt, eltörik az iránytűd egy hegyen, máris nagy bajban vagy!” A könyv leendő olvasója, eddig jutva az ismertetőben, tán lelkesen indulna máris a könyvesboltba. Magam is így tennék. De jó előre figyelmeztetem, később még érhetik nagy csalódások.

Bear Grylls művében sok a hallatlanul érdekfeszítő élmény, elismerem, de közben hátborzongató, gyomorforgató közlések során kell átküzdeni magunkat – így azon, hogy miket evett a vadonban. A listán szerepel: teve bélnedve, szibériai jak fagyott szemgolyója (benne vér, lé, porcszerű darabok), élő skorpió, görényvégbél, patkányagy, szaharai kecske duzzadt heréje. „Ettem medvepotyadékból bogyót Erdélyben, főztem sziklapatkány ürülékéből teát, elefántéból préseltem innivalót Namíbiában.” Lehetne ezt az undorító sort még fokozni? Bizonyára nincs miért, mert tán fele se volt igaz. Ide kívánkozik, amit megnyugtatásképp idézhetek a Wikipédiából, Bear nem feltétlenül azt eszi, amit a filmen mutat. A háttérben főző szakácsok olykor akár ötcsillagos menüt tálalnak fel neki, mint akkor, amikor Barack Obamát vitte a „kalandozásra”.

„Két óra alvás sosem elég. Már az is nagy kihívást jelentett, hogy ideérjek. Fáradt vagyok, de ugyanakkor fel is vagyok pörögve… Látom, több bokor is megrezzen. Tudom, kik rejtőznek ott. A mi nyolcfős csapatunk, s valahol 200 méteren belül meg seregnyi jól képzett mesterlövész és személyvédelmi szakember. Munkájukhoz tartozik a láthatatlanság. Kezdődik a játék. Aztán előbukkan a fák közül az Egyesült Államok elnöke, a titkosszolgálat tíz, feketébe öltözött, fegyverét készenlétben tartó ügynökével az oldalán. Az ő kérésére vagyok itt.”

Nem hiszem, hogy valódi kaland zajlott akkor és ott a dzsungelben, de a helyzet pikáns lehetett, s bizonyára jól mutatott a képernyőn. Azt azért nehezen értem, hogy egy kis mese, félrevezető sztorizás, hogy kerülhetett adásba. Arról, hogy Bear, szavait idézve, „összekapott a titkos ügynökkel”, aki kérte, ne adja az elnök kezébe a medveriasztó sprayt. Ő mégis megtette, mondván szélirányba fújjon vele, ez megvédi a grizzlyvel szemben. Obama fújt a flakonból, majd elindultak a gleccser felé, amin az elnök a klímaváltozás nyomát akarta látni. Pillanatokkal később megfordult a szél, ekkor Bear permetet kapott a szemébe, amitől erősen könnyezni kezdett.

• Olvass bele!

Nos, e példával illusztrálnám a történet több igen gyenge pontját: hogy kerülhette meg Bear a titkos ügynök utasítását. A szél meg Obamát? Mert ha az ő szemébe is jutott volna a sprayből, a titkos ügynök nem vigyorgott volna, mint a szövegben áll, és pláne nem vágna olyan fejet, hogy „na, most akkor ki itt a hülye?” Vajon hogyan zajlott ez a jelenet a valóságban? (Ha megtörtént…) Arról nem beszélve, hogy a tapasztalt kalandor Bear miért hagyta ki a számításaiból, hogy a szél megfordulhat? Hogyan tehette ki kockázatnak az USA elnökét? Nehéz hitelt adni a közlésnek.

Egy másik alkalommal az indiai miniszterelnököt vitte kalandozni, amikor is azt kérdezte tőle, milyen a hatalmas Kína vezetőjének lenni. Operatőre ezen jót mulatott, a további párbeszéden meg a Los Angeles-i stúdió teljes technikai stábja. A nagy esőben ugyanis Bear nem hallotta a fordítást, így kivette rejtett fülhallgatóját. S amikor Narendra Modi azt fejtegette, hogy a gazdasági növekedés érdekében fejleszteni kell az infrastruktúrát, Bear lelkesen bólogatott: „Igen, uram, teljesen egyetértek, a tigrisek tényleg nagyon veszélyesek az év ezen szakában.” Efféle apró részleteken kívül ebbe az epizódba se férhetett túl sok minden, mert Modit a vadonból egy nagygyűlésre szállították kísérői és a helikopterek.

Bear szerint fontos, hogy a hírnév se tette elbizakodottá. Nem túlélőnek, inkább kalandornak tekinti magát. „Biztosan nem felfedező vagyok” – sőt, egy veterán bozótjáró szerint – „inkább olyan cserkészfiú, aki még a végén halálba sodor valakit.” Panaszkodik, hogy a sajtó keményen kritizálta, de büszke rá, hogy hatásáról több néző csodás történetet küldött. Bajba került emberek: snowboardos, aki befagyott tóba esett. Anya, aki a sivatagban robbant le a kocsijával. Fiú, akit bekerített az erdőtűz – mind azt írták, hogy A túlélés törvényei című sorozatában látottak alapján jutott eszükbe, mivel próbálkozzanak, ami segíthet. Vajon mit láthattak, tanulhattak a filmből? Ha Bear visszaidézné könyvében, mit tett ő, ami megismételhető volt mások adott helyzetében, az meggyőzőbb lett volna az olvasónak. Hacsak nem preparált, megrendezett volt a helyzet… (Mungo nevű operatőre is erre célozhatott megjegyezve: „aligha fogsz hallani olyanról, aki a te tanácsod miatt halt meg.”)

A túlélés törvényei epizódjait úgy reklámozzák, hogy számtalan, a túléléshez szükséges technikát mutat be a legszélsőségesebb körülmények között felállított forgatási helyszíneken. Ám a 2006-ban indult sorozatról már 2007-ben kiderült, hogy a produkció ugyan elvileg valós helyzeteket mutat be, a végeredmény mégsem igaz. A leleplezés hatására a Discovery Channel arra kényszerült, hogy beismerje: csaltak, majd újravágott verzióban vetítette a sorozatot. A főszereplőt ugyanis mindig komplett stáb kíséri a forgatásokra, szakértők készítik elő a terepet, biztosítják számára a túléléshez szükséges eszközöket, és az imitált rovarevés mellett szakácsok készítik el az étkeit.

Mindezt ismertetnem kellett, hogy a különleges könyvet ennek tudatában olvassák. Én pedig rátérek Bear filozófiájának bemutatására: „A vadonban az önzetlenség és az alázat a legfontosabb. Ha nagy az egód, önző vagy, esélyes, hogy elhagyatottan, zsákmányként vagy hullaként végzed.” Gondolatait, üzeneteit pedig jól tükrözik jelszavai: „A kudarc egyszerűen jobbá tesz.” „A túlélés a jellemről szól, nem az izomerőről.”

A szerző őszintesége azonban mindenképpen egyik fontos eleme a könyvnek: „A mostani tudásom az összes majd-hogy-nem-balesetem összessége.”„Jócskán túlléptem a megúszós kvótámat. Egy producer pár évad után azt mondta »Ez nem fog tudni sokáig így működni, mert vagy a néző veszti el érdeklődését, hiszen mindig ugyanazt a fickót látja a képernyőn, vagy a fickó veszti el – az életét.«”

Nos, mint látjuk, a fickó él, könyvet ír (a sokadikat), és úgy hírlik, a nézők nem veszítették el érdeklődésüket. Az összesítések szerint: 45 évadnyi show, 450-nél több leforgatott epizód áll Bear listáján. (De egy kezén meg tudja számolni, melyik élt meg 1-2 évadnál többet.) Tehát, mint mondja, hozzá kell(ett) szoknia a kudarchoz. Utolérte a siker is. A Discovery Channel A túlélés törvényeit Emmyre jelölte – a sorozatban hét éven át ő volt a főszereplő – amúgy 1,2 milliárd nézővel ez lett a világ egyik legnézettebb műsora.

Bear így összegez: „megtanultam, hogy az életben néha ki kell állni azért, amiben hiszünk.” Néha? Miért nem mindig? Másrészt: mióta van összefüggés az erkölcsi kiállás és a sikerre jutás között?! „Persze a kiállás ijesztő lehet, s néha bátorságot igényel, de az értékes dolgok sose adják magukat könnyen. A legjobb dolgok az életben mindig a ’soha ne add fel!’ hozzáállást igénylik” – ismétli alapfilozófiáját, bár itt sem látszik az összefüggés a sikereivel. Viszont magánemberként örömmel tölt el ez a megjegyzése: „A munkahelyen könnyű hősnek lenni, de az otthon az egyetlen hely, ami igazán számít. Ahol igazán érdemes hősnek lenni. Ha meg akarjuk tudni, milyen is valaki, kérdezzük meg a feleségét vagy a gyerekeit. Ez az igazi teszt. És a legkeményebb.”

A címadó jelszót – amit szerzői jog nem véd, persze – sokszor hallottuk már, sokkal hitelesebben a négy végtag nélkül született Nick Vujicictől, a világszerte, alkalmanként ezrek előtt tartott motivációs beszélgetéseken. Hát tessék, kedves olvasó, kövesse BG jelmondatát: ne adja fel! Olvassa végig ezt a könyvet, mert általa egzotikusan érdekes élményhez fog jutni. Azt meg ne bánja, ha közben elgondolkozik, és több ponton, hozzám hasonlóan fogja megfogalmazni kételyeit. Engem ugyanis a tévében látott néhány epizód emléke jóval nagyobb izgalommal töltött el – mert a könyvben sajnos sok az üresjárat.

Olvassa Bear élete kalandjait meseként, sztorigyűjteményként, kövesse fotelből, az otthon kényelmes biztonságából. Hiszen a kalandozást Grylls sosem adja fel. Meg a merészséget se. Ez pedig rokonszenves és eltanulható…

Bear Grylls: Sose add fel – Életem kalandja
Fordította: Kántor Tamás
Jaffa Kiadó, Budapest, 2022
334 oldal, teljes bolti ár 3999 Ft,
kedvezményes ár a kiadónál 3199 Ft,
e-könyv változat 2490 Ft
ISBN 978 963 475 5630 (papír)
ISBN 978 963 475 7108 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Sose add fel! című könyvében Bear Grylls, a világjáró kalandor, főcserkész és televíziós személyiség a képernyőre lépése óta eltelt évekről, rendkívüli életének és karrierjének alakulásáról számol be. Inspiráló önéletrajzában hősünk magával viszi olvasóit néhány igazán rendkívüli kalandra, és megosztja legnehezebb expedícióinak személyes történeteit, feltárva a leghajmeresztőbb túlélési küzdelmei mögött meghúzódó, felemelő valóságot.
A Tűzön-vízen át! című listavezető bestseller várva várt folytatásában Bear elkalauzol minket A túlélés törvényei című sorozat kulisszái mögé, és egyedülálló, kendőzetlen betekintést nyújt abba, hogy milyen is belülről egy-egy Sztárok a vadonban epizód, ahol olyan hírességek fordultak meg, mint Barack Obama, Roger Federer vagy Julia Roberts, csak hogy néhányat említsünk a vendégszereplő világsztárok közül.
Útközben Bear beavat minket legszemélyesebb kihívásaiba, felfedi a kalandok igazi értékeit, és megmutatja a bátorság, a kedvesség és a feladást nem ismerő szellemiség elsöprő erejét.