Sokféle bőrbe bújva | A két Korea újraegyesítése / Katona József Színház

Posted on 2014. október 31. péntek Szerző:

0


Kulka János (Modugno: Viharként tombol már a messzi távol)

Kulka János (Modugno: Viharként tombol már a messzi távol)

Bedő J. István |

Helyzetgyakorlatok, azazhogy inkább élet­hely­zetek füzére a Katona új bemutatója. Nézzük, nevetünk, borzongunk. Joël Pommerat nem is igen igyekszik darabbá formálni egyperceseit. Választott témája a szerelem, szeretet, a ra­gasz­kodás, és minden, ami ezeknek az érzel­mek­nek a partvidékén megtörténik – vagy meg­történhet.

És ami megtörténik, azt nemigen tesszük zsebre. Mert így vagy úgy, valamelyik jelenetben – vagy éppen a hátterében – magunkat látjuk. Mindig felbukkan valaki, aki a szomszédunk volt, a barátunk vagy az ismerősünk.

Egy asszony a pszichológusnál próbálja tisztázni, hogy épp ideje már elválni, mert a szerelem hiányzott a házasságukból. A helyzet annyira abszurd – hogy igaznak kell tekinteni.

A boldog esküvői előkészületet a menyasszony egyik nővére akasztja meg, mert most van az utolsó pillanat, amikor a vőlegény még visszakozhatna, hiszen – mint mondja – a férfi nem a menyasszonyt, hanem őt szereti. És lassan kibontakozik a lány téveszméjének alapja: a leendő férj valamikor csókolózott vele. És a botrány tovább dagad, mert hasonló élményekről beszámolhatna (be is számol) a másik nővér, de még a mamájuk is. Akkor most milyen súlyú egy kapcsolatban néhány korábbi csók? (Ha a családban esett meg az elmúlt húsz évben…) Nem is a skandalum az érdekes az összképletben. Hanem hogy mennyi elhallgatott történetkével lehet nekivágni egy házasságnak. Másfelől meg szabad-e vérmes reményeket táplálni ilyen csekély alapra építve.

Esküvői hajótörés (Ónodi Eszter, Rezes Judit, Borbély Alexandra, Fullajtár Andrea)

Esküvői hajótörés (Ónodi Eszter, Rezes Judit, Borbély Alexandra, Fullajtár Andrea)

A szerelem és az emlékezés fonákságai szinte minden jelenetben megcsillannak – a takarítónők akasztott embert találnak a raktárban. Egy kolléganő férje volt – áldott rossz ember. A betoppanó feleség sem volt angyal, de most, a válás után örömmel visszavárná a férjet – és csak ő távozik úgy a helyszínről, hogy nem tudja: ennek már nemigen maradt esélye…

Egy váratlanul felbukkanó régi szerető úgy el tudja vinni a mostani fiútól a nőt, mintha mi sem történt volna a közbeeső időben. A meleg szerelmesek között megroppantja a harmóniát, ha az egyik fölidézi, régen milyen ellenszenvesnek látta a párját.

És a szeretet tragédia is. Ha például a példás életű(nek hitt) tanár egyre vehemensebben védi a családokból hiányzó szeretetet – amit ő a cserkésztáborban szerető gondoskodásnak címkézve egy kisfiúval is gyakorolt, valószínűleg köztörvényes módon.

A másik tragédia, amikor szeretett gyermekünket elengedjük a háborúba, ahol meg fog halni. De engedjük, hadd legyen a nemzet hőse. (Ebben a jelenetben tűnik fel az előadás címében említett Korea, szinte csak mellékesen.)

Az elveszett emlékek nyomában (Szirtes Ági, Kulka János)

Az elveszett emlékek nyomában (Szirtes Ági, Kulka János)

Tragédia az is, amikor elvész az emlékezet. Minden emlék, minden érzés. A nem is nagyon idős asszony nem érti a szituációt, mit akar tőle egy ismeretlen. Ő a férj, és naponta látogatja az elborult elméjűek intézetében. És ha az asszony, a napi séta után szeretkezésre vágyik, megkapja. Aztán elfelejti, és másnap ugyanazokat a kérdéseket teszi fel, ki ő és ki a férfi.

Nem is soroltam föl minden epizódot – hiszen a morzsákból mindenképpen összeáll a kép. Akármilyen is a szeretet/szerelem – mindig konfliktusokkal jár. Nem jár viszont azzal a színre állítás. Máté Gábor pompás időzítésű játékot diktált. A sokféleségből adódóan minden színész több szerepben és alakban tűnik föl. Fullajtár Andreát legázolt és átvert menyasszonyként a szemünk előtt trancsírozza fel lelkileg a téveseszmés húg/nővér (Ónodi Eszter kétszeresen is lehengerlő…)

Szirtes Ági szürke örömanyát ad (az esküvő előtt-jelenetben), aki az egykori csóknak még az emlékére is kivirágzik egy pár pillanatra. Alzheimeres feleségként (ld. előbb) pedig megborzongat, ahogyan szembesül saját nulla-memóriájával.

Az említett Ónodi Eszternek két hatalmas szkeccs is adódik, vérmes nőtestvér, aki magának követeli a leendő sógort (szegény, bár ez mindkettőjükről elmondható…), a másik pedig egy vadul abszurd szituáció: az esti programról hazaérkező házaspár a bébiszitteren (Fullajtár itt is zseniális) kéri számon, hova lettek a gyerekek. Az őrületes sokk kimenetele olyan, mint egy Rejtő-mondat: ép ésszel nem lehet elképzelni sem, mi lesz a vége.

Egy törzsvendég kivonul (Borbély Alexandra)

Egy törzsvendég kivonul (Borbély Alexandra)

Borbély Alexandra is két olyan figurát hoz, amitől megáll a kés az ember hátában: az egyik egy derék prosti. Másfél évtizede menetrendszerű törzsvendége egy pap, aki most megtalálta az igaz szerelmet, és anyagi végelszámolást készül végrehajtani. Borbély másik véglete pedig a romantikus hippi-liba, aki egy tényleges söpredéknek készül gyereket szülni, minden józan érv ellenére – mert hiszen szerelmes.

Nagy Ervin egyként meggyőző, sármőr vőlegényként és sármőr meleg fiúkaként, Ötvös András istenien elviselhetetlen párja ez utóbbi kapcsolatban. Egy másik esetben meg a tökéletes prosti (Rezes Judit vastag színekkel felrakott csajszija) mellett Ötvös tökéletes balfácán, aki nem tud a nagy üzletnek (ingyen dugi) ellenállni. Pedig tudhatná: „nincs ingyen ebéd, mindenért fizetni kell”.

Keresztes Tamás fejbeverő, akár búcsúzkodó pap, akár a pedofíliáját hisztérikusan mentegető és szőnyeg alá gyömöszölő tanár alakjában.

Kulka Jánost azért hagytam a végére, mert ő kapja a legtöbb figurát. Semmit nem értő örömapaként az esküvői jelenetben alig tűnik fel – mégis szerencsétlenkedő téblábolásától lesz hiteles a képtelen szituáció. Hideg fejű apaként küldi meghalni a fiát. (Aki látta a Holt költők társaságát: az öngyilkosságig jutó fiú apja volt ilyen kíméletlen.) Markába szorítja szívünket, amint alzheimeres feleségét látogatja, megtörve, meggyötörve – csak éppen az ő emlékezete még őrzi a hajdani lányt, szeretőt, fiatalasszonyt…

Az egész színjátékot két szuper ráadás hatja, járja át.  Az egyik egy Modugno-dal (La Lontananza/A távollét), ami elő- és háttérzeneként, dúdolva, fütyülve, harmonikázva (Sáry László), tánckísérettel hangzik el – de mindent fölülmúl, amikor Kulka (két jelenet között) giccs-zakóban, giccsmosollyal, giccshangon kezdi bűvölni a nézőt. Voltaképpen megmutatja a – szintén szerelemről szóló – dal talmi fényét, valójában silányságát. Nem történik semmi igazán színészi, sőt Kulka ellene játszik – ez maga a csúcs.

A másik: tömérdek táncos mozgás vagy effektív tánc – Bodor Johanna tervezte a történet dramaturgiáját is aláhúzó mozgásokat.

Össztánc

Össztánc (Borbély A., Keresztes T., Fullajtár A., Ötvös A., Szirtes Á., Kulka J., Ónodi E., Nagy E.)

Nincs fő- és nincs mellékszereplő. Mindenkinek jut főszerep is, kis szerep is. Pommerat elégedetten dőlne hátra: Máté Gábor talán még többet hozott ki a két Koreából, mint amennyi benne volt.

Fotók: Dömölky Dániel

Szereposztás, további képek és részletek