A gyárkémény dalolni kezdett (…) A kor jellegzetes – ha nem is alakja, de mindenképpen – eseménye volt két magyar író műveinek Sztálin-díjjal való elismerése. A Népek Atyjáról elnevezett, és köztudomásúan az ő tudtával évente kiosztott díj volt a leg, leg, leg, amivel egy szovjet író, művész munkásságát elismerhették. 1952-ben azonban első ízben öt külföldi […]
2015.07.02.
Bedő J. István | Visszatekintve a hatvanas-hetvenes évekre már csak mulatni tudok azon, hogy mi minden volt tilos és mi kötelező a fejlett (és előtte a fejletlen) szocializmus éveiben. Kulcsár István már sok éve lerúgta magáról azt a szűk zsákot, amelyben táncolnia kellett. Mint minden külföldön dolgozó tudósítónak, Kulcsár Istvánnak is (Moszkva, New York stb.) […]
2015.07.01.
Xénia | Az Uránia Nemzeti Filmszínház idén nyáron is változatos programot kínál az opera- és színházrajongók számára. Júliustól kéthetente a Metropolitan Opera korábbi sikerdarabjait vetítik, a nyári színházi válogatásban pedig a Globe Színház és a Royal Shakespeare Company előadásai kapnak helyet, amelyeket a közönség műfordítás alapján készült felirattal láthat. Met A nyári operaválogatás július 8-án […]
2015.07.01.
Marosi Ernő A híradások arról szóltak, hogy Ön aratta a legnagyobb sikert a [Szabadság téri Megszállási] emlékmű művészettörténeti elemzésével, és a hallgatóság többször hangos nevetésben tört ki. Meglepett ez a reakció, mert szerintem inkább sírni kellett volna, de a siker bizonyára annak volt tulajdonítható, hogy nemcsak verbálisan, de vizuálisan is érzékeltettem ennek a megszállási emlékműnek […]
2015.06.30.
Bedő J. István | Mindent megelőzve felhívom az olvasó figyelmét, hogy a Hazám-díj egyik kitüntetettjének, Sajdik Ferenc grafikusnak éppen a napokban nyílik kiállítása Budapesten, a rajongók siethetnek megnézni! Habár a Hazám-díjat már sokadik éve adják ki, az ismertsége még mindig eléggé korlátozott. A kitüntetett személyek névsora is ezt a kettősséget mutatja – vannak közöttük világszerte […]
2015.06.28.
Tóth Zsuzsanna | Az önéletrajz egy hiteles, érvényes élet leirata – lehet-e kételkedni benne, netán hiányosságokat fedezni fel benne? Egyáltalán, írásműként miképpen elemezhetjük? Úgy kell olvasnunk, mint egy sajátos emberi realityt? S vajon mennyit szépít rajta a szelektív emlékezet? S azok, akik megemlítődnek benne, egyetértenek minden szavával? Ilyen kétségek között kezdtem olvasni Lázár Egon Visszapillantó […]
2015.06.28.
Várkonyi és Jákob tizenkét fia 1976. február 15-én léptem be először a Vígszínház kapuján. Emlékszem, majd kiugrott a szívem a helyéről. Életem vágya volt, hogy a Vígszínház tagja lehessek. Amikor Várkonyi felhívott, hogy jöjjek el és beszéljünk, a világ legboldogabb embere voltam. Hihetetlen jó érzés, hogy ezt én csinálhatom. Szóval beléptem – senkit nem ismertem […]
2015.06.27.
Bodó Viktória Booklány | Sára Júlia furcsán érdekes, keserédes, vidáman szomorú és szívmelengetően melankolikus új könyve utazás a lélek legmélyebb bugyraiba. Egyszerre szól mindenkiről és senkiről; egyszerre nagyon is egyedi történet, miközben végtelenül általánosan mesél rólunk. Rólunk, mindannyiunkról: az életünkről, ez elhallgatásainkról, a kiüresedett kapcsolatainkról, a mindennapok taposómalmának mindent felemésztő mételyéről. A házasságok elromlásáról, pontosabban […]
2015.06.27.
| 3 | Dénes háta és a kínai szerencsesüti Grafit Márta pedig aznap éjjel furcsa dolgokat álmodott. Színeseket. Nagyon színeseket. A kifolyt körömlakk mélyvöröse úgy kavargott a végtelen hómezőn, mint a vér. Ahogy kinyitotta a szemét, a sötétben egy darabig csak a jól ismert feketeséget látta. A hálószoba ablakán át, a leeresztett fehér reluxák mögött, […]
2015.06.26.
Bedő J. István | Kétszeresen is összegzés Földes Anna karcsú kötete. Ahogy megfogalmazza: „A színpadi alkotások igazi vizsgája, próbatétele a felújítás. Amikor esztendők, évtizedek elteltével a szöveg új színpadi felfogásban, új közönség előtt, egy többnyire megváltozott társadalmi-történelmi közegben szólal meg. Ezért van megkülönböztetett helyük a halhatatlanság zsűrijében a dramaturgoknak és a rendezőknek, akik szavazatukat a […]
2015.06.26.
Magam mentsége Amikor a kritikus útjára bocsátja régebben írott, de a jelenben is érvényesnek szánt színháztörténetivé lett tanulmányait, nem nagyon tudja, talán nem is akarja leküzdeni szorongását. Hiába kapaszkodik a kánonba került művek ismertségébe, drámatörténeti rangjába, az elmúlt évek, évtizedek színházi bemutatóinak kritikai visszhangjába, a szelekció hozadéka kivédhetetlenül esetleges. Esetleges, mert nem biztos, hogy mindenkor […]
2015.06.25.
Jetlag Egy turista ma is készített olyan fényképet, amin elsétálok a háttérben. Nemsoká hazaviszi, és egy másik időzónában, egy másik kontinensen megmutatja a családjának, az ismerőseinek, és számomra teljesen idegen emberek egy ismeretlen nyelven egy olyan fotóról fognak beszélni, amin épp rád gondolok. Próbálom elképzelni a délutánt, amikor – így mesélted később – 30 kiló […]
2015.06.25.
Jeges-Varga Ferenc | „Gyere, legyünk botrány” – kezd bele Botrány című versébe Dékány Dávid. Első kötete, a Darwin Motel „olyan – mondta egy interjúban –, mintha David Attenborough rendezte volna a Ken Parkot.” [Az amerikai Larry Clark fiatalokról szóló botrányfilmje. – JVF] Dékány fiatalos líráját felháborítónak vagy éppen polgárpukkasztónak egyáltalán nem nevezném, de meglepő metaforáiban, […]
2015.06.25.
Bedő J. István | Alighanem még a lelkes operarajongók is kissé bátortalanul közelítettek a Honvéd férfikar április 21-i operagálájához, ugyanis a műsort csak az utolsó napokban tették közzé. Ennek ellenére erős háromnegyed ház volt az Akadémia dísztermében. A komponisták listájából egyértelművé vált, hogy a merítés széles: bécsiek, olaszok, némi Wagner és Gounod – és a […]
2015.07.02.
0