A kritikus visszatekint | Földes Anna: Ősbemutató után

Posted on 2015. június 26. péntek Szerző:

0


FöldesA_Ősbemutató-bor200Bedő J. István |

Kétszeresen is összegzés Földes Anna karcsú kötete. Ahogy megfogalmazza: „A színpadi alkotások igazi vizsgája, próbatétele a felújítás. Amikor esztendők, évtizedek elteltével a szöveg új színpadi felfogásban, új közönség előtt, egy többnyire megváltozott társadalmi-történelmi közegben szólal meg. Ezért van megkülönböztetett helyük a halhatatlanság zsűrijében a dramaturgoknak és a rendezőknek, akik szavazatukat a színpadon érvényesíthetik.”

A kortárs drámák sorsa akkor is izgalmas kérdés, ha csupán sikerek (és esetleg kudarcok) sora lenne. De összegzés a könyv abban az értelemben is, hogy Földes Anna – aki kritikusként több évtized színházi eseményeit igyekezett szigorú és elfogulatlan mércével mérni – most az utolsó nagyjából harminc év (1984 és 2014 között megjelent) esszéit köti csokorba.

Bródy Tanítónőjétől indul az elemzések füzére. Földes Anna egyetlen iránytűje a kiválasztott színpadi művek sorsának felidézésében, hogy a legelső bemutató óta hányszor vették elő – nem számszerűen, hanem az újra felfedezés igényével – a darabot. Természetesen lehet ebben némi szűrést tapasztalni, fontosabb és kevésbé sikerült színre vitelek is helyet kapnak az oldalakon.

Nyilván minden mű akkor érdekes, ha hőse(i) vagy konfliktusa megszólítja az épp időszerű nézőt. Ám hogy a néző a saját fejében mit ad hozzá, hogy a bemutatás körülményei vagy épp a legfrissebb politikai (nemzetközi vagy hazai) fordulatok mivel ruházzák fel az előadást – csak részben kiszámítható.

Bródy Sándor, Illyés, Németh László, Weöres, Sarkadi, Örkény, Fejes Endre, Spiró, Kornis Mihály – még a szerzők hézagos listája is elegáns. Van köztük rendszeres visszatérő, mások hosszabb időre pihennek el a dramaturgok polcain. A nemzeti klasszikusokká nőttek mellett ott a mai negyvenes-hatvanas korosztály, és valószínű, hogy mindegyikük művét át- meg átdarálja a korigény, az aktualizálás. Ami, ha nem ront a végeredményen (mert az is előfordulhat), kifejezetten üdvös.

Földes Anna – jórészt a Criticai Lapok oldalain megjelent – tanulmányai nem csak a kritikai fogadtatásról beszélnek. (Sőt: talán főleg nem arról.) Sokkal inkább a jelenségről, ahogy a drámai főhős némelyik esetben mellékszereplővé (vagy illusztrációvá) válik egy kevésbé (vagy túl) kreatív rendező kezén (Illyés: Fáklyaláng). Arról is, hogy olykor a legjobb szándékú dramaturgiai munka sem tudja megmenteni a főfigura és a még csak nem is szekundáló mellékalakok közt aránytalanságot (Németh L.: Galilei). Hogy más esetben (Bródy: Tanítónő) a szerzőből „kitaposott” hepiend a bemutató szériában sikert hozott, a felújításban az eredeti keserű lezárás egészen más, de szintén igen jó fogadtatásra talált.

Sajátos Weöres és A kétfejű fenevad sorsa. E darab színre állításának kísérletei a kudarctól a fél- vagy háromnegyed sikerig vezetnek. Egyedül üdvözítő színre vitele nemigen akadt eddig, még ha például a Vígszínház előadása sok, mindenben példamutató megoldással szolgált – olvashatjuk az elemzésben.

A kötetbe került szerzők/művek között kitüntetett helyre kerül Örkény. Azért ő, mert hétköznapi hősei – a két szép Szkalla lány, a mátraszentannai tűzoltó családja (Tóték), mindannyiunk modellje és leképezése: Pisti – minden korábbi hősi jellemnél közvetlenebbül mutatják arcunkat a tükörben. [Ebben az összefüggésben ő közelebb áll hozzánk (naná!), mint Kossuth és Görgey (Illyés) vagy Galilei (Németh L.) konfliktusa.]

Érdekes egymás mellett olvasni Földes Anna elemzését, hogy a Döglött aknák, Csurka István nagy sikerrel és sokszor játszott keserű komédiája a felújítások során hogyan vált mind túl/meghaladottabbá – vagyis a figuráinak korhoz kötöttsége miatt: igazából játszhatatlanná. Miközben a Tóték a maga reális abszurditásában meg tudja őrizni időtlenségét és mindiglen időszerűségét. A kötet választott koncepciója, az utóélet sajátos tükröződésre ad alkalmat – sőt: aktualitást is.

A Vígszínház éppen idén újítja fel a Jó estét nyár…-t. Az újsághírből született Fejes-regény (1969), majd darab (’77) idestova ötven éves. Mindegyik mű ugyanannak a kornak a terméke. Az értékei, az illúziói, a benne leírt kisszerűségek még akár húsz éve is ugyanazt jelentették, az egész albérleti szagú Magyarországot. De vajon mivé változtunk mi, nézők? Hogyan fogadja a Vígszínház mai nézője a sötét ruhás fiút, aki „lenni görög diplomát”? Hogyan a „szilvavacsorát”, a koplalósdi jelképét?

És még egy érdekes vígszínházi drámasors: itt repítették magasra Szörényi és Bródy Kőműves Kelemenjét. (Ha nem olvasom itt az összefoglalást, eszembe sem jut, hogy azt ősforrás Sarkadi Imre drámatöredéke volt.) Földes Anna fáradhatatlanságát jelzi, hogy tartja olyan fontosnak a 2013-as felújítást (Alföldi Róbert rendezése miatt is), hogy foglalkozzon a RAM színházbeli, öltönyössé átszabott rockballadával. Hiszen a történet – újabb felhangokkal a hatalmi döntések természetéről – tovább írja magát…

A kötetet záró írás igen friss – talán nem is igazodik teljesen a gyűjtemény koncepciójához. Parti Nagy Lajos Fülkefor…-ja – nem drámai mű. Nincs még utóélete sem (csak sikere), hiszen 2014-es a bemutató. Az elmúlt év/évek keserű, szatirikus – és teljesen egyedi hangú – írásai, a szerző előadásában, a Belvárosi Színházban. Nem dráma, de sírnivalóan röhejes kép az országról, amelyben élünk, a politikáról, ami az életünket körülveszi és megnyomorítja. Voltaképpen a látleletek Fülkefor kerál akarnokságáról szólnak, PNL szomorú hangján. A Döglött aknák mellé állítva: napi/évi aktualitású, s nem lehet tudni, lesz-e valaha folytatása, a majdani néző számára megérthető utóélete.

Ez a lezárás azonban – a jövőbe nyíló ajtó. A kritikus előre nyújtja vele a stafétabotot a következő nemzedéknek: „Eddig megírtam, fontosnak ezt találtam. Vegyétek át, folytassátok.”

*

Földes Anna

Földes Anna

Az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet kiadásában megjelent kötet szellemében méltó lett a feladathoz: külön kiemelném a pontos és alapos lábjegyzetelést, ami nélkül tudományosnak nem is lenne nevezhető semmilyen munka. Technikai megvalósításában sajnos kevésbé sikerült. Megcsúnyítja valami kényszerű spórolás. Betűmérete nehezen olvasható. Alaposabb korrektori munkával ki lehetett volna gyomlálni az elírt neveket, a számtalan betűhibát. Földes Anna munkája nagyobb figyelmet érdemel, mint hogy az első megjelenések helyéről csupán átvegyék okos írásainak szövegét.

Földes Anna: Ősbemutató után
Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet, Budapest, 2015
240 oldal, teljes bolti ár 2900 Ft
ISBN 978 963 900 0414