Browsing All posts tagged under »bródy_jános«

Kié a világ? | Halász Judit: Miénk a Világ! (CD)

január 12, 2023 Írta:

1

D. Magyari Imre ǀ Szörnyű gyerekkorom volt: 1955-ben születvén, a hatvanas években nem hallgathattam Halász Judit dalait, mivel akkor még nem léteztek. Nem is tudom, mit hallgattunk. A Vörös Csepelre meg hasonlókra emlékszem, de ezek nem kifejezetten gyerekdalok, bár átlengi őket némi gyermeki bizakodás: holnapra megforgatjuk, sőt ez a harc lesz a végső… Hát nem […]

Rohan az időnk (de még tart) | Koncz Zsuzsa: Te szeress legalább (CD)

január 6, 2023 Írta:

1

D. Magyari Imre ǀ Többször leírtam, most is elismétlem, hogy néhány énekes nélkül pár nemzedéknek sokkal nehezebb lett volna az élete az elmúlt évtizedekben. Nem nagy a számuk. Bródy Jánosra, Cseh Tamásra, Koncz Zsuzsára, Zoránra gondolok. És a negyvenes évek végén, az ötvenes és hatvanas években születettekre. Mi gyűjtöttük a lemezeiket, mi őrizzük az Ezek […]

Főleg zene, de nem csak az | Zsidó Kulturális Fesztivál huszonkettedszer

augusztus 17, 2019 Írta:

0

2019. szeptember 1-9. Szeptember 1-ével kezdődik és 9-éig tart Budapest őszi zsidó művészeti rendezvénye, a 22. Zsidó Kulturális Fesztivál, amely ebben az évben is világszínvonalú programokkal, nemzetközi hírű fellépőkkel és nagyszerű helyszínekkel várja a látogatókat. A kivételesen gazdag magyar zsidó kultúra bemutatása jó ideje szívügye a fesztiválnak, hiszen a közös kultúra köti össze a zsidókat […]

A kritikus visszatekint | Földes Anna: Ősbemutató után

június 26, 2015 Írta:

0

Bedő J. István | Kétszeresen is összegzés Földes Anna karcsú kötete. Ahogy megfogalmazza: „A színpadi alkotások igazi vizsgája, próbatétele a felújítás. Amikor esztendők, évtizedek elteltével a szöveg új színpadi felfogásban, új közönség előtt, egy többnyire megváltozott társadalmi-történelmi közegben szólal meg. Ezért van megkülönböztetett helyük a halhatatlanság zsűrijében a dramaturgoknak és a rendezőknek, akik szavazatukat a […]

Földes Anna: Ősbemutató után (részlet)

június 26, 2015 Írta:

0

Magam mentsége Amikor a kritikus útjára bocsátja régebben írott, de a jelenben is érvényesnek szánt színháztörténetivé lett tanulmányait, nem nagyon tudja, talán nem is akarja leküzdeni szorongását. Hiába kapaszkodik a kánonba került művek ismertségébe, drámatörténeti rangjába, az elmúlt évek, évtizedek színházi bemutatóinak kritikai visszhangjába, a szelekció hozadéka kivédhetetlenül esetleges. Esetleges, mert nem biztos, hogy mindenkor […]