Browsing All posts tagged under »virginawoolf«

Apasebek | Dr. Seuss: A Grincs

március 2, 2019 Írta:

0

Virginiawoolf | Igencsak elcsodálkozott sokat látott szerkesztő barátom, amikor közöltem vele, hogy boldogan Grincselkednék. (Itt a szerkesztő neve következik) végül csak annyit fűzött hozzá, hogy bár szerinte túlkoros vagyok Dr. Seuss történetéhez, de lelkem (vagy még inkább klaviatúrám) rajta. Ritkán vitatkozom bölcs írástudókkal, de ezúttal alapos okom volt rá, hogy megtegyem. Feltéve, hogy komolyan vesszük […]

Tízpontos karácsony | Jo Nesbø: (Dermesztően) csendes éj

január 27, 2019 Írta:

0

Virginiawoolf | Tízből 10+1 pont. Észbontóan üdítő, fanyarul szó­rakoztató, helyenként komolyan elgon­dol­kod­tató, vagyis: hibátlan. Még szép, hogy egy újabb Jo Nesbø könyv olvastán szögezem le, hogy a norvég írócsatár nem (most sem) hagyta ki a 11-est. Sokszor leírtam már, de nem félek megismételni, hogy írjon bár vérbő krimit vagy ránézésre gyerekmesét, patent Shakespeare-átiratot, mindig telibe […]

Élet-apoteózis | Paul Auster: Brooklyni balgaságok

szeptember 24, 2018 Írta:

0

Virginiawoolf | Új ruhában, de a korábbi kiadásból ismert nyelvi köntösben (Pék Zoltán kiváló fordításában) jelenteti meg a 21. Század Kiadó az amerikai sikerszerző, Paul Auster remekműveit. A 71 éves szépíró igazán sajnálhatja, hogy nem beszéli a nyelvünket, mert hihetetlenül élvezné regényeinek „magyar hangját”. Az pedig nem kérdés, hogy a Nobel-várományos a Brooklyni balgaságok friss-új borítóját […]

Írómozaik szuperközeliben | Cristina De Stefano: Oriana – Egy nő

július 31, 2018 Írta:

0

Virginiawoolf | Illik-e publikálni olyan életrajzot, amelynek a megírásához az érintett soha nem járult volna hozzá? Természetesen nem. Cristina De Stefano azonban ezt nem így gondolta, amikor szembement Oriana Fallaci akaratával, aki nem engedélyezte, hogy megírják élete történetét. Az író-újságíró, az ELLE magazin munkatársa 2013-ban, hét évvel az újságíró-legenda halálát követően adta közre Oriana – […]

Kálmánka for President vagy/és szürreális időmustra | Spiró György: Kőbéka

december 27, 2017 Írta:

0

Virginiawoolf | Vérlázító, mit tett már megint Spiró! Fogta a mellettünk elkocogó közeljövőt (a soha meg nem szűnt jelen-múlttal együtt), és szépen áttolta abszurdba. Ettől ha nem is lejtünk örömtáncot, de legalább röhögve szomorkodunk egy sort. Mulattatóan keserédes szóterápia a Kőbéka, amit receptre lenne jó hetente felíratni! Basszus, nem lehet igaz, hogy még mindig az […]

Hogyan írjunk útikönyvet? | London útitárs (Szerk.: Michael Leapman)

április 20, 2013 Írta:

0

Írta: virginiawoolf Naná, hogy Umberto Eco humoros esszéjének – Hogyan írjunk szakdolgozatot? – a címét vettem (félig) kölcsön az imént. Nem véletlenül jutott eszembe ez az ironikus (de azért nagyon komolyan használható) alapmű, hiszen annyi bedekkernek csúfolt fércmunkát láttam már az évek során, hogy mostani ajánlóm tárgyát inkább nevezném London-kisokosnak, mint egyszerűen útikalauznak. A tömör […]

Marie NDiaye: Három erős nő (részlet)

április 1, 2013 Írta:

0

Norah megkönnyebbülten látta, hogy a szálloda terasza üres. A lányok és Jakob képe azonban finoman ott lebegett, érezte cinkos, csibészes jelenlétüket, és egy szellő cirógatására föl is kapta a fejét, de csak egy nagy testű, fehér madarat látott, ahogy lomhán, nehézkesen röpül a nappal szemben; természetellenesen ormótlan, hideg árnyéka a teraszra vetült. Norah-ban újraéledt, aztán […]