Tízpontos karácsony | Jo Nesbø: (Dermesztően) csendes éj

Posted on 2019. január 27. vasárnap Szerző:

0


Virginiawoolf |

Tízből 10+1 pont. Észbontóan üdítő, fanyarul szó­rakoztató, helyenként komolyan elgon­dol­kod­tató, vagyis: hibátlan. Még szép, hogy egy újabb Jo Nesbø könyv olvastán szögezem le, hogy a norvég írócsatár nem (most sem) hagyta ki a 11-est. Sokszor leírtam már, de nem félek megismételni, hogy írjon bár vérbő krimit vagy ránézésre gyerekmesét, patent Shakespeare-átiratot, mindig telibe találja az ol­va­sót. Ezúttal a Doktor Proktor sorozat 5. részét jöttem dicsérni, vállaltan szuperlatívuszokban.

Mindazok, aki feltették már maguknak a kérdést, hogyan vajon miért/mitől/kitől vett ilyen-olyan fordulatot az életük, vélhetően arra jutottak, hogy a döntéseik zöme a gyermek- és fiatal felnőtt korban ért hatások következtében született. Feltételezem, hogy a tehetséges csatárként indult Jo Nesbø kitartása és nyerni akarása megbicsaklott sportkarrierjéből fakad. (Futballpályafutásának egy térdsérülés vetett véget 19 éves korában.) Valószínűleg ennek (is) tulajdonítható, hogy az immár több mint két évtizede folytatott írásmaratont kifulladás nélkül bírja.

A norvég agytornász – a szememben legalábbis – hasonló csúcsteljesítményre képes, mint a csodasportoló, Nadia Comăneci. Bizonyára sokan őrzik az emlékét annak a bizonyos 1976-os montreali olimpiának, amikor a mindösszesen 14 éves román tornászlány sporttörténelmet írt. Emlékszem, ahogy gyerekként a tévé elé szögezve néztem tornagyakorlatának bravúrját: a sportág történetében először kapta a maximális 10 pontot, ráadásul nem is egyszer. Akkortájt a popsztárokhoz hasonlóan, mindenki csak a keresztnevén emlegette Nadiát, aki egyéni összetettben is többször tudott nyerni. Noha azóta már nem megy ritkaságszámba a felemás korláton vagy talajon bemutatott 10 pontos gyakorlat, a többszörös olimpiai és világbajnok sportlegenda eredményei felülmúlhatatlanok.

S bár Jo mindösszesen egy évvel idősebb, mint Nadia (ő 1961-ben született, Nesbø pedig 1960-ban), kettejük profi pályafutása gyakorlatilag egy időben ért véget. Comăneci esetében magától értetődően, hiszen mindenfajta sportolói karriernek van egy kifutási ideje, Nesbø pedig – dacára annak, hogy kényszerűségből váltott életpályát – fáradhatatlan íróbajnokként találta meg a számítását.

Úgy tűnhet, hogy irgalmatlanul messzire kanyarodtam a Doktor Proktor 5. részének dicséretétől, de jó okom volt a kitérőre. Csupán arra szerettem volna rávilágítani, hogy nincsenek steril sorsok, biztos életreceptek. Jo Nesbø a betűfalók szerencséjére laptopra cserélte a futballpályát, s Nadiához hasonlóan, nemcsak egy szeren/műfajban képes 10 pontos teljesítményre.

Azért maradjunk még egy mondat erejéig a futball párhuzamnál. Nesbø számára nincs az a nehezített büntetőrúgás, amit elhibázna. Ahogyan azt a Doktor Proktor sorozat nyitódarabja kapcsán évekkel ezelőtt megállapítottam, még véletlenül sem az ostoba felnőttek által használt gyereknyelven gügyög a fiatal olvasóknak. A kiskorúakat is partnernek tekinti, a mesevilág szabta keretek között ad közre érthető, egyben nagyon is életszagú történeteket. A (Dermesztően) csendes éj – sem/nem csak és kizárólag gyerekirodalom. Petrikovics Edit fordította, akárcsak a korábbiakat, s a szülők számára épp annyira szórakoztató, mint a csemetéiknek – vagy még sokkal inkább.

A történet keretét a fülszöveg (ld. lejjebb) könnyedén összefoglalja. A kötet szerkesztője (Lovas Anna) ebben az ismertetőben nem lőtte el az összes pukiport. Nekem sem áll szándékomban megfosztani az olvasót a felfedezés élvezetétől, de hozzáteszem: számos elgondolkodtató mellék- és tételmondat bújik meg a regényben. A sorozat lány főszereplője, az okos Lise egy ponton eltűnődik, hogy karácsonykor folyton csak azon jár az eszünk, mi minden újat fogunk kapni, s eközben megfeledkezünk arról, hogy sokkal nagyobb ajándék, ha megtarthatjuk mindazt, amink már megvan. Szentimentális, mondhatni lélekütős gondolatát így zárja le: „Mostantól fogva csakis ezt fogom kérni karácsonyra. Hogy megmaradjon minden és mindenki, akit szeretek.” De most őszintén: olyan nagy baj ez? Miért ne lehetne olykor kimondani, leírni mindazt, ami ennyire kézenfekvő?

A klasszikus mese-sztereotípiákat Nesbø amúgy is felrúgja azáltal, hogy beteljesíti pöttömnyi és túl nem bölcs, de annál szerethetőbb fiú főszereplője (Bulle) megvalósult macsó álmát. Kikerülve a mesegyilkosság hibáját csak annyit árulok el, hogy ebben a globális nagy szeretetkalandban jelentős szerep jut nemcsak a habókos, egyben imádnivaló Proktor professzornak, de a matuzsálemkorú Mikulásnak is. (A sorozatsztár pukiporról nem is beszélve!) A sorozat 5. könyve – amellett, hogy eszméletlenül mulatságos és krimiszerűen pörgős – arra is emlékeztet, hogy időnként szükség van a csendre.

Hogy képesek legyünk az igazán fontos belső történésekre figyelni – ahogy a nagymamám mondaná.

Jo Nesbo

Jo Nesbø: (Dermesztően) csendes éj
Doktor Proktor pukipora 5.
Mike Lowery rajzaival
Kolibri Kiadó, Budapest, 2018
336 oldal, teljes bolti ár 3499 Ft,
kedvezményes webshop ár 2799 Ft
ISBN 978 963 437 0413

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Doktor Proktor, Lise és Bulle ebben a pukkasztikus kalandban nem kisebb feladatra vállalkozik, minthogy megmentse a karácsonyt.
Amikor a norvég király eladja az ünnepet egy gonosz vállalkozónak, sokak számára válik gyászossá a szenteste. Thrane úr ugyanis bejelenti, hogy csak az ünnepelhet, aki az üzletében 10.000 norvég korona értékben vásárol ajándékot. Akik nem akarják – vagy nem tudják – kifizetni ezt az összeget, elfelejthetik a karácsonyi hangulatot is: a karácsonyrendőrség mindenkit letartóztat, aki engedély nélkül állít fát, énekel karácsonyi dalt, ad ajándékot, vagy éppen karácsonyi pulykát eszik.

Doktor Proktorék persze ezt az igazságtalanságot nem hagyhatják annyiban! Elhatározzák, hogy megkeresik a Mikulást, és megmentik a karácsonyt.
Ehhez pedig sugárhajtású rénszarvasokra, néhány csepp időszappanra, a híres és titkos Bestiák, amelyek bár ne lennének című könyvre, és természetesen némi pukiporra van csak szükségük