Hit és tudomány | Biagio Russo: Istenek rabszolgái

Írta: Nádudvari Anna

Az olasz szerző könyvében tudományosan kívánja bizonyítani, hogy a ma ismert világ, a ma élő ember nem a természet változásai következtében, nem evolúciós fejlődés eredménye­képpen, hanem teremtés folytán jött létre. Biagio Russo elmélyedt a cél érdekében a Mezo­potámiában egymást követő ókori népek, sumérok, akkádok, asszírok, babiloniak irodalmá­ban, valamint a hajdan talán szintén Mezopotámiából útra kelt héberekében is, ez utóbbiként a Bibliában.

De talán legjobban a sumérok érdekelték. Felvonultatja az olvasó előtt a sumér isteni lények sokaságát, az ő tetteiket valóságnak véve igyekszik megvilágítani, mi is mehetett végbe a világ kezdetén, hogyan is zajlott le a teremtés. Máris felmerülhet a kérdés: miért éppen a sumérok győzték meg, hogy náluk az igazság? Miért nem például a görögök? Kronosz, Zeusz és a többiek cselekedeteit is elemezhette volna. De bármely más nép teremtéstörténetének szereplői hasonlóan alkalmasak lehetnének arra, hogy górcső alá vegyék őket.

Mind ugyanúgy az emberi képzelet, az emberi fantázia szülöttei. Irodalom az, ami róluk, a teremtéstörténetek résztvevőiről szól. Költészet. S a költészet nem alkalmas rá, hogy mint a szerzőnk gondolja, tudományos bizonyítékként szolgáljon.

Amit bizonyítani vél, is hiányos. Például szerinte a Naprendszer, maga a Nap, a bolygók egy-egy isten megfelelői. Használja a kifejezést: isten/bolygó. A Föld például azonos Tiámattal, s azért nem tökéletesen gömbölyű, mert Tiámatnak egy testrészét levágták. Vártam, hogy továbblépünk a Naprendszertől, hogy a szerző megemlíti, a Nap csillag, az egyik a végtelenül sok csillag közül, de hiába vártam. Megteremtetett a Naprendszer, és ennyi.

Abban a szerencsében volt részem, hogy tanultam Teremtéstant. Igen, ez egy tantárgy, egyházi főiskolán egy idős szerzetespap hallgatója voltam a Teremtéstan előadásokon, majd vizsgáztam is nála. (Jelesre.) Mi nem a sumérokkal és másokkal foglalkoztunk, mindössze a Bibliával. A tanár úr felhívta rá a figyelmünket, hogy a Biblia elején, Mózes első könyve bevezetőjeként két egymástól teljesen eltérő teremtéstörténet olvasható. Nem is a keletkezésük sorrendjében. A helyileg első, a papi teremtéstörténet, melyben Isten a szavával teremt – kimondja: Legyen! és lett –, az időszámításunk előtt 6. században jött létre, papok írták a babiloni fogságban. A második, a jahvista teremtéstörténet, mely arról számol be, hogy Isten szó szerint kezébe veszi a dolgokat, agyagból embert gyúr, majd kioperálja egy oldalbordáját és így tovább, sokkal régebbi, a nép ajkán született, szájhagyomány útján terjedt, s minden bizonnyal Salamon király idejében, az időszámításunk előtt 10. században jegyezték le sok mással együtt.

Akik szerkesztették a könyvet, Mózes első könyvét, a Teremtés könyvét, nem vették volna észre, hogy kétfajta teremtéstörténet került a kezükbe? Dehogynem. De nem érezték szükségét, hogy válasszanak közülük. Nem határozták el, hogy na, ez az, ami megmondja a „tutit”, a másikat el lehet dobni. Ugyanis nem bizonyítékként, hanem irodalmi műként tekintettek rájuk. Mindkettő szép, mindkettő lélekemelő, olvassák hát őket az emberek.

Sajnos Biagio Russo, noha sokat foglalkozik könyvében a Bibliával is, nem igazán ismeri. Mikor azt a kijelentését olvashattam, hogy Lót Ábrahámnak az unokája, „elájultam”. Még egy hittannal ismerkedő általános iskolás kisdiáknak is tágra nyílnának ámulatában ettől a szemei, s döbbenten kérdezné: de hát Ábrahám unokái nem Ézsau és Jákob? Akiknek volt az az esete a tál lencsével… Lót az unokaöccse Ábrahámnak, a bátyjának a fia, együtt indulnak el, mind­ketten felnőtt férfiként az Ígéret földjére. (Hadd tegyem hozzá, hogy ez bizony a fordító/szerkesztő hibája: az olasz nipote szó kétféleképpen fordítható. A szerk.)

Tehát jobb, ha nem próbálunk mítoszokat, mondákat, me­sé­ket, legendákat, elbeszéléseket, költeményeket termé­szet­tudo­má­nyos bizonyítékokként használni. Ezeket a hívő emberek is kezeljék a maguk helyén. A hit nem bizonyítható. A terem­tésnek – amennyiben volt – a titkaiban nem hatolhatunk be. Szívleljük meg a Bibliából az Ézsaiás 55, 8-9-et: „Mert a ti gondolataitok nem az én gon­dolataim, és a ti útjaitok nem az én útjaim, mondja az Úr. Mert amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak az én útjaim a ti útjaitoknál, és az én gondolataim a ti gondolataitoknál.”

Biagio Russo: Istenek rabszolgái – Az emberiség hajnala
Kossuth Kiadó, 2012

»Biagio Russo: Istenek rabszolgái – megvásárolható a polc.hu webáruházban«

• Olvass bele!
• Fülszöveg