Elmore Leonard: Raylan (részlet)

Posted on 2012. november 11. vasárnap Szerző:

0


Látta Cubát a fürdőkád mellett, a körvonalait, aztán a férfi egyszer csak közel hajolt hozzá, és arca kirajzolódott a Raylan fejében kavargó ködből.

Cuba megszólította:

– Hall engem?

Raylan behunyta a szemét. Keze lecsúszott a testén, egészen az ágyékáig, amiből megtudta, hogy meztelen, de érezte a lábujjait a csizmában, ami folyton megcsúszott, valahányszor megpróbált feljebb ülni a kádban. Hallotta, hogy Cuba megszólal:

– Megint mozog – mondta, ezúttal már hangosabban.

Layla valamit mondott a kurva fecskendőről, amit sehol nem talált. Most megint Cuba szólalt meg:

– Ha valahogy mögéd tudnék kerülni, felhúználak, de nincs elég hely. Mindjárt bemászom a kádba, meglátjuk, onnan sikerül-e. – Aztán folytatta: – Nekünk olyan testünk van, amiért megőrülnek a nők. Te meg én a természetünktől fogva vagyunk ilyen vékonyak. Semmi hülye futás vagy gyúrás. Helyesen táplálkozunk, ezért vagyunk ilyen jó karban. Szerintem a titok nyitja, hogy csak rántott csirkét és sült krumplit eszik az ember, aztán gyorsan ledolgozza a csajokkal az ágyban.

Cuba a fürdőkád mellől a hálószoba felé fordult, Layla ott állt a komódnál. Vajon mit csinál? Cuba odakiáltott neki:

– Te meg mit csinálsz, kisminkeled magad? Nem volt elég kétszer jó éjt puszit adni a fiúknak?

Raylan kinyitotta a szemét, és látta, amint Cuba elfordul a fürdőkádtól, és azt mondja:

– Te nem vagy normális, hallod? Kozmetikázol, miközben én próbálom felkészíteni ezt az embert élete utolsó harminc percére?

Raylan hallotta, amint a nő válaszol neki:

– Csinálj, amit akarsz.

Raylan a Sig Sauert kezdte bámulni, ami Cuba nadrágjából kandikált elő. Csak a markolata látszott, a cső Cuba gerincéhez tapadt. Cuba visszafordult Raylanhez, és azt mondta neki:

– Be kell szállnom a kádba, hogy arrébb tegyelek. Oké? Hogy arrébb tegyelek. Nem foglak leszopni, nem játszunk olyat, ne aggódj. Csak feküdj szépen ott, ahol vagy, úgyse tudsz csinálni semmit.

* * *

Layla hangja hallatszott a hálószobából.

– Kidőlt?

– Jól van, mintha nagyon be lenne baszva. Tudom, hogy nem lesz képes felállni.

– Lehet, hogy nem kapta meg a teljes adagot.

Raylan hallotta a nő hangját, a szavait, és tisztán látta Cubát, aki most egészen közel volt hozzá. Bent volt ő is kádban, fölé hajolt, átölelte, és szétvetett lábbal megpróbált feljebb araszolni Raylan öntudatlan testével. Talán néhány centit, ha sikerült haladniuk. Hallotta a hangokat, de mintha teljesen kiütötte volna valami ócska whiskey. Nem is, inkább tiszta whiskey. Az ócska whiskey-től az ember úgy érezte magát, mintha minden végtagja megbénult volna, és meg sem próbált beszélni. A bourbon életre kelt.

– Én megfoglak téged, te is fogj meg engem, és húzd föl magad – mondta neki Cuba. – Érted, amit mondok? Húzd föl magad, miközben tollak.

Raylannek fogalma sem volt, Cuba minek csinálja ezt, miért akarja feljebb ültetni a kádban. Most becsúsztatta a kezét Cuba karja alá, és ahogy kapaszkodni próbált a férfi selyemingébe, középen elszakította.

Elmore Leonard

– Elszakítottad a legjobb ingemet – mondta Cuba.

– Szarok az ingedre – felelte Raylan, azzal a kezét lecsúsztatta a férfi hátán, és kivette a pisztolyt Cuba nadrágjából. Raylan és Cuba most egészen közel voltak egymáshoz, szemtől szembe, szinte összeért az orruk. Raylan azon töprengett, vajon Cuba érezte-e, hogy elveszi a fegyvert. Úgy tűnt, hogy igen. Raylan Cuba hasához szorította a pisztolyt, és hallotta, amint Layla azt mondja:

– Mit van, srácok, beindultatok?

Raylan átnézett Cuba válla felett, és látta, hogy Layla ott áll az ajtóban.

– Cuba…? – mondta a nő. – Cuba, kurvára nyitva van a szeme! – Azzal eltűnt. Raylan biztos volt benne, hogy a hálószobába ment a fegyverért. Cuba egyenesen az arcába bámult.

– Engem akar – mondta Raylan. – De lehet, hogy téged, nem tudom.

Látta, amint a nő újra megjelenik az ajtóban, és a Glockkal egyenesen rá céloz. Egy kézzel fogta a fegyvert, egy kicsit oldalra fordult, lőállásba, és már tüzelt is – látta, amint a pisztoly ugrik egyet –, aztán újra lőtt, és megint újra lőtt, Cuba halkan felnyögött, és Raylanre zuhant, beszorítva a Sig Sauert kettejük közé.

– Élsz még? – kérdezte Raylan Cubától. Nem kapott választ. – Ezek szerint nem.

Cuba szájához tette a fülét, de egy szusszanást sem hallott, csak a férfi szájszagát érezte.

– Cuba…? – mondta újra Layla.

– Szerintem már a pokolban van a szerencsétlen – mondta Raylan. – Magát pedig letartóztatom a megöléséért. Tegye le a fegyvert.

Nem mondhatta, hogy „a fegyverét”, hiszen az ő revolverét tartotta a kezében. Azt remélte, a nő majd eldobja a pisztolyt, az ütéstől elsül az érzékeny ravasz, és Layla lelövi magát. Néha úgy érezte, beszélni tud ezzel a pisztollyal, amelyet magában csak Pajtikámnak nevezett. Jól van, Pajtikám, csak nyugi. A Sig még mindig ott volt Raylan kezében, beszorulva a két test közé. De már jött kifelé… És Layla újra lőtt, ezúttal már két marokra fogva a Glockot. Négy lövést adott le Raylanre, aki Cuba mögé bújt – atyaég, gondolta, amikor rájött, hogy a férfi testét használja fedezéknek. Előhúzta a Siget, karját átvetette Cuba válla fölött, és ahogy meglátta Laylát az ajtó keretében, rászegezte a fegyvert, aztán két-három másodpercet tétovázott, és a nő már ott sem volt.

Raylan ott feküdt Cuba holtteste alatt, és gondolkodott. Nem lőtted le.

Miért nem? Ott állt előtted.

Fordító: Nemes Krisztián

Elmore Leonard: Raylan
Jaffa Kiadó, 2012