Apasebek | Dr. Seuss: A Grincs

Virginiawoolf |

Igencsak elcsodálkozott sokat látott szerkesztő barátom, amikor közöltem vele, hogy boldogan Grincselkednék. (Itt a szerkesztő neve következik) végül csak annyit fűzött hozzá, hogy bár szerinte túlkoros vagyok Dr. Seuss történetéhez, de lelkem (vagy még inkább klaviatúrám) rajta. Ritkán vitatkozom bölcs írástudókkal, de ezúttal alapos okom volt rá, hogy megtegyem.

Feltéve, hogy komolyan vesszük a kiadó ajánlását, miszerint a Grincs elsősorban 3-6 év közötti gyerekeket céloz meg, akkor valóban néhány évtizednyi spéttel vagyok lelkes olvasója ennek a mesekönyvnek. A teljes igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy Dr. Seuss (Theodor Seuss Geisel) immár több mint hatvan esztendős klasszikusa kiváló ürügy számomra, hogy vitát nyissak arról, mikor és miért felejtünk el kérdezni. Ám még mielőtt fejest ugranék a kérdezésképtelenség mélyvizébe, röviden elmesélem a Grincs alapkonfliktusát.

A történet azzal kezdődik, hogy Kikfalva lakói (szerethető aprónépek) mind-mind lelkesednek a karácsonyért, és várják is nagyon – erre mi történik? Jön, lát, utálkozik ez a fura, már kinézetében is zsémbesnek ható figura, mármint Grincs, aki nemhogy vágyná, de egyenesen bojkottálná ezt az ünnepet. A szerző már a mese legelején elárulja a saját verzióját arról, hogy ez a csücskös fejű alak mitől ilyen magának való mufurc. Idézem: „A dolog azért volt így, mert két számmal kisebb volt a szíve!” (Tandori Dezső varázslatos régi-új magyarítása nagymértékben hozzátesz a szövegszépséghez!) Nos, egy túlkoros hatéveseknek (gondolok itt magamra) innentől érdekes a történet.

Ugye megvan a kisfiú, aki egy tegnapelőtti reklámban, fárasztó következetességgel tette fel a nagyinak és az anyukájának ugyanazt a kétszavas kérdést. A gyógyszergyártó cég marketingcsapata remek munkát végzett, amikor Ábelkára osztotta ezt az idegesítő, ugyanakkor hihetetlenül célravezető „demiért-ezést”. Holtbiztos, hogy abban a téli szezonban, csak az nem tudta, hogy mi az egyetlen csodaszer hurutos megbetegedésre, aki egy hangszigetelt buborékban élt. Bevallom, nem néztem utána, hogy Fluimucil Ábel jelenleg hány éves, de ha a szürke hétköznapokban is szeret utánajárni a dolgoknak, akkor számára is tízpontos kérdés, hogy (de) miért volt két számmal kisebb ennek a figurának a szíve.

Nyilvánvalóan akkor sem kotyognám ki a helyes megoldást, ha tudnám, de nekem is csak feltételezéseim vannak arról, hogy mesénk hőse mitől lett ilyen magába forduló, magányos figura. Valószínűsíthetően gyerekkorában érhette egy olyan érzelmi sokk, amitől szívhasadttá vált. Nem kizárt, hogy a szülei (persze azt sem tudjuk, hogy igazából milyen teremtmény is Grincs) szétmentek nem sokkal a világra jötte után, és ettől kapott egy mély lelki horogütést. Feltéve, hogy az édesanyja nevelte, így apaéhségben szenved, de persze az is könnyen lehet, hogy pont fordítva történt, s akkor az anyától való megfosztottság okozza a traumát.

Akárhogy is volt vagy lehetett, az anya- vagy apaéhség előidézhet olyan személyiségtorzulást, amitől valaki kirekesztetté válik. Kétségtelen, hogy Dr Seuss halhatatlan főhőse a mese elején úgy viselkedik, mint egy apa-vagy/és anyasebtől szenvedő borzalmas alak, akit az hajt, hogy tönkretegye mások örömét. Grincs szeretethiányos figurája ugyanakkor nem példa nélküli a meseirodalomban. Elég a Micimackó szereplőire gondolnunk, s máris megtelne egy pszichiátriai rendelő páciensekkel. Tovább megyek. Mindnyájan ismerünk baráti, családi körből olyan személyt, aki árasztja magából a boldogtalanságot. Legtöbbször (gyakorlatilag mindenkor) közömbösen legyintünk, mert ki vállalná magára azt a strapás küldetést, hogy a végére járjon a lelombozó kedélytelenségnek. Pedig sok esetben, csak a legegyszerűbb Ábel-kérdést kellene feltenni, és máris szűnőfélben lenne az elutasító magatartás.

Nemrégiben megismertem egy kiskamasz lányt, aki éjjel-nappal érvényes kérdéseket tesz fel, csakhogy a környezete (elsősorban az iskolai közeg és a csonka család) afféle öntörvényű Grincsellaként kezeli. Pedig hát csak annyi tesz, hogy kérdez és kérdez, mint a mesebéli kicsi Kik-lány, aki értetlenül nézi Grincs karácsonyromboló ténykedését. Mostanában kerültem kapcsolatba egy másik, hasonló korú kislánnyal, aki viszont soha nem kérdőjelezi meg a szülők és a tanító néni mondatait, így nyelvi eszköztára csak az igenre korlátozódik. Apja és anyja, meg persze a pedagógusok szerint ilyen egy példás mintagyerek.

• Lapozz bele!

Most akkor, hogy is van ez? A kérdezés képessége deviáns magatartást feltételez? Aki nem válik idejekorán (egyik lányka sem töltötte még be a 10. életévét) engedelmes bólogató géppé, nem tekinthető – a jelen társadalmi normák szerint – normálisnak? Visszaemlékezve a saját gyerekkoromra, akkoriban nem tartották szellemi értelemben funkciózavarosnak azokat a kiskorúakat, akik folyton miértekkel ostromolták a nagyit. Vagy csupán megcsal az emlékezetem?

A fentiek után szükségtelen újra hangsúlyoznom, hogy számomra miért kortalan mese Dr. Seuss klasszikusa. Ugyanakkor az még idekívánkozik, hogy a minitörténet vége felé olyan finom természetességgel következik be Grincs szívnagyobbodása, hogy azt még a gyermeki énem sem kérdőjelezte meg. Mindemellett azt kívánom a hat év alatti csöppségeknek, hogy amikor a szüleik felolvassák nekik A Grincset, minden egyes váratlan fordulatnál, együtt keressenek választ a miértekre. Végezetül mindenkit megnyugtatok, hogyha a család meseolvasás közben, valami „furcsa grincset érezne a szíve táján”, az semmiképpen nem a betegség, hanem a boldogság jele, mondhatni: amolyan Happy/Merry Grinch!-fíling.

Dr. Seuss: A Grincs
Fordította: Tandori Dezső
Kolibri Kiadó, Budapest, 2018
64 oldal, teljes bolti ár 2669 Ft,
kedvezményes webshop ár a libri.hu-nál 2159 Ft,
ISBN 978 963 437 2851

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Grincs Kikfalva közelében lakik, és teljes szívéből utálja a karácsonyt. Már ha egyáltalán van szíve… Gyűlöl mindent, ami az ünneppel kapcsolatos. Ezért úgy dönt, ellopja a karácsonyt. Véghez is viszi gonosz tervét, ám földbe gyökerezik a lába, amikor meglátja, hogy Kikfalva lakói ajándékok nélkül is boldogan ünnepelnek.

A Kolibri Klasszikusok sorában hatodik Dr. Seuss-könyv most Tandori Dezső klasszikussá vált, mégis megújult fordításában jelenik meg.