Browsing All posts tagged under »rendező«

Karenina Lili | Sándor Erzsi: Meddig jössz

július 12, 2019 Írta:

0

Két szólamban Bedő J. István | Szociológiai tanulmányon ember még nem röhögött annyit, mint én Sándor Erzsi regényén. Mert Erzsi anélkül, hogy vicceskedne, olyan ironikusan tekint a világra, és úgy írja le, hogy azt merev arccal kibírni nem lehet. Majdnem tényregényként jelöltem meg, holott tudható, hogy sok vidéki (píszí-ül: nem-fővárosi) színház légköre ilyen, a különbségek […]

Sándor Erzsi: Meddig jössz (részlet)

július 12, 2019 Írta:

0

|| 1 || Látod az ott az ernyő alatt, az vagyok én. Az a végtelen eső esett nyár elején… Csukva hoztad a kék esernyőt, S rajta lógott a körömcipőd, De volt, igazán volt egy szép napunk. Volt, igazán volt egy szép napunk. Egyetlen fotóm van Miklósról. Lehetne ezer is, ha ki vagdostam volna a képét […]

Nem baj, Vanja! | Koltai Róbert: Sose halok meg?

április 6, 2019 Írta:

0

Tóth Zsuzsanna | A színész Koltai, a rendező Koltai, a humorista Koltai, az ember Koltai most könyvet írt. Szertelen, csapongó, dumálós könyvet. Mesél az életéről, a munkáiról, a barátairól, a családjáról. Voltaképpen csak dumál – és én mintha hallgatnám. Vissza-visszatér egy-egy mondatára, és legszívesebben rászólnék, ezt már mondtad, de mivel nem nagyon idegesít ezzel, ráhagyom. […]

Koltai Róbert: Sose halok meg? (részlet)

április 6, 2019 Írta:

0

Életrajzom röviden, szaggatottan Ezerkilencszáz­negyven­­három de­cem­­be­ré­ben szü­let­­tem, pon­to­san december 16-án. 1950-ben kaptam a legelső intőmet a Rottenbiller utcai általános iskolában. Az 1/A tanító nénije, Somos Gabriella a következőt üzente a szüleimnek: „Tisztelt Szülők! A gyerek gúnyosan néz.” Ezzel mintegy – bár ő nem tudta – meghatározta az egész későbbi sorsomat, hiszen már az óvodában és később […]

Novák János: A csellós kolibri (részlet)

november 9, 2016 Írta:

0

Új iskola Első általános iskolámat tizenegy éves koromban, nemi felvilágosítás miatt hagytam ott. A nagy napon az osztályfőnök asszony rendhagyó formát választott a beszélgetéshez. Felváltva küldte ki a fiúkat és a lányokat az osztályból. Mikor egyedül maradt velünk, lelépett a katedráról, és fölült az első iskolapad tetejére. Harisnyája csillogva vonzotta az elvarázsolódott fiútekinteteket. Egy váratlan […]

Élni, szívvel-lélekkel | Novák János: A csellós kolibri

november 9, 2016 Írta:

0

Lengyel Szilvia | Ha csak röviden kedvesnek nevezem Novák János könyvét, akaratlanul is leminősíteném. Azt gondolhatnák róla, na, ez nem túl izgalmas. Pedig nem kell minden könyvnek olyannak lennie. Novák János anekdotázik, az életének apróságait meséli, és ettől az egész olyan, mintha nálunk ülne a kanapén, teázgatva, beszélgetve, mesélgetve. Ha legközelebb meglátom a Kolibriben, biztosan […]

Kováts Kriszta és a járt út | Magyar flódni / Zsidó Művészeti Napok / Átrium

június 7, 2016 Írta:

0

Bedő J. István | Budapest iránti szerelmét Kováts Kriszta már beleénekelte korábbi, Nádasdy Ádámmal közös összeállításba (Budapest bámészko), és mivel akkor bizonyossá vált, hogy a mesélő dal (nevezzük csak sanzonnak) és az irodalmi szöveg pompásan hangzik egymás társaságában, tehát most is ezen a járt úton indul el. A Magyar flódni sajátos szópárosítás, mely roppant kézenfekvő […]